Többen ragadnak billentyűzetet így az ősz kellős közepén – mondhatni joggal –, hogy írjanak a gombászás kelleméről és bájairól: a rátalálások öröméről, a vesszőből font kosarakba szedettekről. Az őszi erdők avarvilága számos gombafajtát rejt, mérgezőt és ehetőt egyaránt. Egyes kutatók szerint másfél millió gombafaj is élhet a világon, amelyből kb. 3000 létezik Magyarországon, s amelyből a Wikipédia közel ezret vesz számba betűrendbe sorolással, az acélkék döggombától a gyapjas tintagombán át a zsemleszínű fakógombáig. Svédországi barátnőm nagyszerű gombaszakértő hírében áll, órákig tudna mesélni a bocskoros-galléros szépségekről, konyhakésszé varázslásukról, ízletes gombakrémleveseinek gőzölgő illatáról. Ha gombával találkozik az ember, a kérdések kérdése mindig az: enni vagy nem enni? Jómagamnak, aki gombaanalfabéta vagyok, kihívás írni arról, amit voltaképpen nem ismerek. Zavarosban halászni, körülbelül így érzem most magam, ugyanakkor azért van mégis bátorságom szólni a témáról, mert szeretek tanulni másoktól a természet kincseiről.

A gombák sokszor egészen bizarr formákat öltenek termőtestükkel, azzal a részükkel, amellyel hivalkodóan megmutatkoznak számunkra. A föld mélyébe hatoló gombafonalak szinte hálót fonnak odalent. Egy természetfilmből tudtam meg, hogy a gombák nem képesek klorofillt előállítani, azaz energiát gyűjteni a Napból. Érdekes, de a rovarokkal is van közös tulajdonságuk: vázuknak a kitin ad szilárdságot és formát. A gombák nem növények és nem állatok, hanem egészen egyedülálló, nedvességhez kötött élőlények, s főbb jellemzőik a gyors növekedés és szaporodás, amit szólásaink is őriznek: nő, mint a gomba, vagy gombamódra szaporodik.

A gombák történelmének szálai az ókori Egyiptomba vezetnek. Itt található ugyanis a világ talán legrégebbi gombarajza. A rómaiaknál közkedvelt ínyencségnek számított az uralkodókról elnevezett császárgomba. A hideget éppúgy állják, mint a meleget, néhol képesek a hóval, faggyal is dacolni, mint például a téli fülőke, amely karácsonykor is gyűjthető. Érdekes számadat lehet, hogy Japánban mintegy évi 100 ezer tonnát termelnek a téli fülőkéből.

A tudósok arra is figyelmeztetnek: ne együnk olyan gombafajtából, amelynek kalapja az agyhoz hasonlít. A mérgező redős papsapkagomba ilyen például, és sajnos könnyen összetéveszthető az ehető kucsmagombával. A legnépszerűbb gombáink a rókagomba, az ízletes vargánya, a rizike, a fenyőpereszke, a nagy őzlábgomba, a tőkegomba, az ördögszekér laskagomba, a csiperkegomba. A mérgezőek közül a legismertebbek a gyilkos galócán kívül a pereszle, a mezei tölcsérgomba, a selymes susulyka.

Kíváncsiságból utána néztem, melyik a legnagyobb, a legkisebb, a legszebb, a legszagosabb gombafaj. A mézgombák egyik alfaja 9 négyzetkilométeren át hálózza be az erdőt. Az óriásgomba szélessége 5,6 kilométer, nagyjából egy méter mélyen süpped a talajba. A teljes alapterülete majdnem akkora, mint 2000 futballpályáé. A legkisebb, alig 2 mm-es kalapátmérőjű gombafaj, a sündisznó-sörtéscsészegomba jobb is, hogy szinte észrevétlen, ugyanis mérgező. Gombaszépség-versenyen indulhatna a kék gomba mellett például a korallgomba, az ördög szivarja, a fátyolos hölgygomba, vagy a vörös kalitkagomba. Az erdei szömörcsög az emberi szaglás alapján az egyik legbüdösebb gomba.

Leggyakrabban a kereskedelemben állandóan kapható, sampinyon gombának nevezett, termesztett gombát fogyasztjuk. Ez a gomba a kerti csiperke nemesített változata. Főképp pörköltnek, levesnek vagy pizzafeltétnek használjuk, de a töltött és rántott gombafejek is jellegzetes előfordulásai a gasztronómiában. A mikológusok (okleveles gombaszakértők) nálunk külön társaságot alkotnak. Amit talán kevesen tudunk, hogy a gombamérgezések esetének 90 %-áért a gyilkos galóca a felelős, visszafordíthatatlan májkárosodást okozva az emberi szervezetben.

Azt se felejtsük azonban el, hogy a gomba életet is menthet, ugyanis a penészgombák a kórokozó baktériumokat teljesen képesek maguk körül elpusztítani. Alexander Fleming erre a kísérletre alapozva alkotta meg a világ első számú antibiotikumát, a penicillint, ezzel forradalmasítva az orvostudományt, amelyért 1945-ben Nobel-díjat kapott.

A gombászás izgalmas és kellemes tevékenység, egyre többen indulnak el a természetszeretők és gombapártolók ősszel az erdőkbe, hogy begyűjtsék a gombaterméseket. Aki viszont nem kellőképpen biztos az ehetőség kérdésében, annak mindenképp érdemes bevizsgáltatnia saját gyűjteményét.

A gombák érdekes formájuk miatt, azzal, hogy kalapot hordanak, ennek metonimikus volta miatt több mesének is főszereplői. Például Fésüs Éva Az erdei kalapos, Szutyejev A gomba alatt, a Gombakirályés Bartos Erika A gomba kalapja (Bogyó és Babóca) című mesékben a védelmet nyújtó, olykor színes gombakalap az, ami a mesés történetekben megjelenik.

A filmszakirodalomban a Kiéhezettek és a Varázsgomba című horrorfilmekkel találkozni. Ez utóbbiban egy hallucinogén gomba keresésére tévednek be az erdőbe a bátor fiatalok, de rejtélyes eltűnések következnek be… A Kiéhezettek című angol-amerikai horrorban a pusztítást okozó különleges gomba az emberi szervezetbe jutva átveszi az irányítást az idegrendszer fölött, s a fertőzöttek, azaz a kiéhezettek gyorsan elveszítik személyiségüket, emberi mivoltukat, és egészséges emberek húsával táplálkoznak.

Amíg ezen cikkhez kutakodtam a gombák után, megértettem, miért is olyan különleges ez a faj a természetben. Az erdő gyermekei sok szépséget hordoznak magukban, érdemes őket közelebbről is megismerni.

Végezetül hadd idézzem ide A kis herceg alábbi jelenetét, amely azt sugallja: soha ne félj szeretni. „Tudok egy bolygót, egy vörös képű uraság lakik rajta. Az soha egyetlen virágot meg nem szagolt életében. Soha egyetlen csillagot meg nem nézett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csinált egyebet, mint folyton csak számolt. És egész álló nap azt hajtogatta, amit te mondtál az imént: »Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!«, és csak úgy dagadt a kevélységtől. Hát ember ez? Dehogy ember! Gomba!”

Lajtos Nóra