Eleinte arra gondoltam, hogy a filmeket magyarra szinkronizálók találták ki az emlegetett szamárt. Helytelennek tartottam, mivel az angolban is úgy kezdődik a mondat, mint a magyarban: Talking about devil… A németben hasonlóan: Wenn man vom Teufel spricht… Félrefordításnak tartottam. Miért emlegetnének magyarul szamarat, amikor van erre egy régi közmondásunk: Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik. A latin kultúra természetesen számos nyelvre hatott: a Lupus in fabula mintájára mindenütt alkottak szólást vagy legalább egy köznyelvi fordulatot: Parli del diavolo e spuntano le corna. Mi o vuku, a vuk na vrata. Tehát ördög vagy farkas, de szamár sehol.

Az emlegetett szamár tehát javítandó hiba volna? Akkor fogtam gyanút, amikor egyre többször találkoztam vele a magyar írott és beszélt nyelvben az utóbbi évtizedekben. Észre sem vettük, hogy gyökeret eresztett. Nem is véletlenül, ugyanis az emlegetett szamár szólás, a „Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik” pedig közmondás. Jelentésük is elkülönült, eltérő a stilisztikai értékük adekvát beszédhelyzetekben. A szólás egy pozitív helyzetet sugall, a közmondás pedig évezredek babonás, fenyegető atmoszféráját idézi.

Megfigyelhető a hétköznapi sztenderdben, hogy amit az emberek teátrálisnak, terjengősnek, mesterkéltnek és idejétmúltnak éreznek, azt nem használják, kiszorul a beszédből, helyette találnak valami frappánsabbat. Az ördög falra festése már nem elég életszerű, ahogyan sok egyéb sem, amit a mai fiatalok nyelvérzéke már avíttnak érez.

Nagyapám idejében még hosszú mondatokat idéztek latinul. Ha valaki ma a műveltségét fitogtatja, azt inkább röviden és angolul teszi.

Ha fiatalokat hallok az utcán, a megállókban, nem valószínű, hogy a következők elhangzanak: Nyert benne, mint Bertók a csíkban. Isten veled, Frankel Ignác! Mást beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik. Baj van Köpecen.

Nem is illenének egy mostani ificsapat bölcsességei közé. Nyilván olvasmányaikból, régi filmekből rémlik valami, de a helyek és a nevek elhomályosultak.

Sokkal jellemzőbb az, hogy szavak születnek, és velük együtt szólások is, melyek a mai kort tükrözik. Nincsen ebben semmi furcsa. Réges-régóta alakítják az emberek a nyelvet, ami éppen a saját korukat tükrözi.

Az Eastern Daily Pressben olvasom Peter Trudgillnak, a szociolingvisztika nyelvészprofesszorának írását arról, hogy még a hangképzés is generációfüggő. Az élő, beszélt nyelvről pedig szellemesen megjegyzi: If you’re part of the Complaint Tradition, you might consider that your own speech is also full of the results of earlier mergers inherited from your ancestors – unless, that is, you don’t pronounce meet and meat the same.

Ami leginkább változott, az a fellengzősség kerülése az írott és beszélt nyelvben. Örvendetes, hogy helyét a humor, a leleményesség és az egyéni irónia váltotta fel. A szállóigék pergése felgyorsult, és gyakran újkori poénná váltak. Majd eldől, ahogyan korábban is, hogy melyik lesz maradandóbb. Mostanában szellemes megoldásokkal találkoztam: Megcsaplak, mint Surdát a forró szél! Fölrúglak, mint Stevie Wonder a padlóvázát! Annyi benned az eredetiség, mint egy fénymásolatban. Sötét vagy, mint a vakond belső zsebe. Úgy bederivállak, hogy senki sem integrál ki. Neked is vonalzóval rajzolták az agyhullámaidat! Ha öregapámnak áramszedője lett volna, nyilván ő lett volna a villamos. Finom vagyok, mint egy ráspoly, és érzékeny, mint egy vécécsésze. A vadkacsa nem a regionális biocentrumra száll le, hanem a pocsolyára. Annyi esélyed van, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán. Lenyomlak, mint szájszagot az Orbit! Ezek formailag közmondások.

Végül azt is említsük meg, hogy szélesebb tere lett a szellemi átjárhatóságnak. A régi szólások már nehézkesen tudnák kifejezni felpörgő életvitelünket. Új műfajt teremtettek pl. a sportarénák beszólásai, melyek inkább a szóláshasonlatok közé sorolhatók: Úgy felrúglak, hogy mire leesel, a ruhád kimegy a divatból! Olyan karikalábad van, hogy bumerángon kell vasalni a gatyád. Ha ilyen fejem lenne, hazáig rugdosnám. Olyan sötét vagy, hogy ha elrepül a vállad felett egy holló, azt hiszik, villámlott. Te egy igen komoly érv vagy az abortusz mellett. Ha megállsz az erdőben, a szádba fial a mókus. Ha a mókusnak ilyen feje lenne, magára gyújtaná az erdőt. Gyenge vagy, mint Quasimodo hátúszásban. Megütlek, mint kábeltolvajt a nagyfeszültség! Az igazolványképeddel dobják fel az unalmasabb horrorfilmeket.

A szólás szabadsága valójában parttalanná vált.

Kontra Ferenc