Petőcz András József Attila-díjas és Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett írót, költőt kérdeztük a január 27-én Műcsarnokban megnyílt, Az alfától az omegáig című kiállításáról s az ehhez kapcsolódó más munkáiról. – Nagy Lea interjúja.

Nagy Lea: Egyetlen életművön belül a kortárs irodalom és a képzőművészet tökéletes ötvözetét hoztad létre – olvashatjuk a Műcsarnok oldalán. Életedben folyamatosan jelen volt e két ág jelenléte és reflexiója egymásra. Az avantgárd irányzata indított el ezeknek a játékos és szuggesztív alkotásoknak a létrehozására, vagy valami más? Mi volt az a bizonyos első lépés? 

Petőcz András: Nem feltétlenül az avantgárd, bár ezeket a munkáimat az avantgárdba szokták sorolni. Azt hiszem, másról van szó. A kép és a szöveg szeretete, maga az alkotás izgalma – az, hogy létrehozok valamit, ami látható és olvasható egyszerre. Az alkotás a Teremtés metaforikus mása, írja Adorno. A vizuális szépség és a megszólalás – ez érdekel. Minden kinyomtatott, megjelentetett szövegnek van vizuális arculata – ilyen értelemben a vizualitás az író mindennapjainak a része.

NL: Kezdet és a vég. Alfa és ómega. Mit jelent ez számodra a kiállításra, a képzőművészeti és irodalmi munkásságodra nézve?

PA: Van egy korai versem, Hatsoros a címe. Abban azt írom, hogy legfontosabb „a folyamat, ahogy eljutunk a honfoglalástól a honporladásig”. Ez a kiállítás nagyjából a kezdetektől a napjainkig ível, vagyis visszatekint, így indult a vizuális költészeti munkásságom, és itt tartok jelenleg. 40 évet ölel fel a tárlat. 

NL: Kiállításodon 100 munka és több videó, portréfilm is látható. Mesélj pár szóban arról, mire számíthatnak az odalátogatók!

PA: A kiállítás kurátora többször is „különlegesnek” nevezte ezt a gyűjteményt. Talán valóban sok tekintetben meglepő. A képek szövegekből vagy „kvázi” szövegekből épülnek fel, a látvány sokszor önmagában is olvasható, vagy éppen a kép címe az, ami azt sugallja, hogy itt mintegy „olvasmánnyal” találkozunk, holott esetleg csak vizuális jelet látunk, olvasható szöveget mégsem. 40 év sokféle szövegkezelési lehetősége vagy képi megnyilvánulása látható ezen a tárlaton, valamint számos kordokumentum is, kiadványok vagy korabeli filmfelvételek. A látogató egy órát, másfél órát is eltölthet itt úgy, hogy nem fog unatkozni képek „olvasásával”, filmek nézésével.

NL: Életműved során a legkülönfélébb képzőművészeti technikákat alkalmaztad és ötvözted munkáidban. Műcsarnokbeli kiállításodon elektrográfiai munkák is vannak. Jelenleg hogy érzed, ezt követően milyen jellegű képeket fogsz készíteni, milyen eszközökkel?

PA: Nehéz megmondani. Az utóbbi időben a „firka művészet” (doodle art) érdekel, vagyis egy üres fehér vagy éppen fekete lapon jeleket, „ismeretlen” betűket helyezek el, és ebből hozok létre képi világot. Jó játék, és a napjainkra jellemző sokféle kulturális hatásra is egyfajta válasz. Verset írok ismeretlen, elképzelt betűjelekkel, hiszen, hogy mi is a betű adott esetben egy-egy kultúrában, nehéz meghatározni. A grúz betű, a kínai betű, az arab betű számunkra csak egy-egy grafikai jel.

NL: Van-e olyan munkád, amit kifejezetten szeretsz és fontosnak tartasz magadtól?

PA: Nagyon örülök, hogy 21 éves koromban, 1981-ben megszületett néhány olyan munkám, amelyek a mai napig jelen vannak és a kiállításon is láthatóak. Ilyen a Könyörgés, a Teremtés vagy a Kassák című mű. A ’80-as évek nagyon sokszínű volt, akkor hoztam létre a Pár-beszéd című sorozatot is, ezek szintén ki vannak állítva. És számomra fontos az 1986-os Erdély Miklós című alkotás, benne az egykori mesteremnek állítok emléket. De minden munkámat szeretem. Az elmúlt évekből az „Ismeretlen költő ismeretlen nyelven írt munkáit” tartom fontosnak, ezek a művek már a grafikai jelek betűként való értelmezésének lehetőségét mutatják meg, míg a kezdeti munkák valóban betűk képi megjelenítését jelentették.

NL: Mind az irodalmi, mind a képzőművészeti életművedben helyet kapnak az emlékezések, olyan képzőművészek, költők, írók, akik fontosak számodra, hatottak a munkáidra. Kik ők? Megneveznéd néhány olyan munkádat, amelyek kifejezetten vagy részben róluk szólnak?

PA: Erdély Miklóst már említettem. Mellette Tandori Dezső az az alkotó, akinek több munkámban is emléket állítok. Kifejezetten hatott az ő tevékenysége mindarra, amit létrehoztam. De abban a művészetben, amelyről a kiállítás kapcsán beszélünk, szerepe van a korabeli Magyar Műhely című folyóiratnak, Papp Tibornak, Bujdosó Alpárnak, Nagy Pálnak, illetve a francia lettrista művészetnek, Pierre és Ilse Garnier munkáinak, például.

NL: A Concrete (experimentális költészet 1980–2018) című könyvedben a legtöbb munkád megtalálható. Nemcsak betűkkel és formákkal játszol, hanem az emberi testet (body art) is felhasználod vászonként. Több kortársad, köztük Ladik Katalin is igénybe vette a performansz ezen irányzatát. A műfaj megjelenése polgárpukkasztó volt. Most is az? Hogy érzed, miként hat az emberekre ez napjanikban? Mik a visszajelzések?

PA: Az lenne a jó, ha nem lenne polgárpukkasztó. Ha a szépséget látnánk a body artban, ha felfedeznénk végre azt, amit a reneszánsz ember látott és tudott 600 évvel ezelőtt. Hogy az ember szép. És hogy az emberi szépség érték. És hogy a szépségre vigyáznunk kell. Igényesnek kell lennünk. A testre írt szöveg ilyesmiről beszél. Ezért szeretném ezt a művészeti ágat tovább folytatni.

NL: Ha egyetlen célt kéne kiemelned a képző- és irodalmi művészetedre nézve, mi lenne az?

PA: Nincs cél – öröm van. Az alkotás öröme. A célom az, hogy ezt minél tovább művelhessem. Hogy az idő ne szabjon korlátot. 

NL: A kiállítás március 13-ig megtekinthető. Ha lezárul, mik a terveid a jövőre nézve? Készülnek-e újabb munkáid?

PA: Készülnek, ha készíthetek. Ehhez szükséges egy egzisztenciális háttér, ami nincs meg. De dolgozom azon, hogy így, lassan 63 évesen, végre egyszer kapjak valami olyan biztos anyagi hátteret, ami a nyugodt munkához elengedhetetlen. Ahhoz, hogy alkotni tudj, biztonságra van szükség. Ez a biztonság, talán ez az, ami a leginkább hiányzik napjainkban.

A kiállítás 2022. március 10-én 18 órától Markovits Éva kurátori tárlatvezetése és Petőcz András akusztikus költészeti performance-a keretében is megtekinthető. Az esemény regisztrációhoz kötött, regisztrálni a murka.ilona@mucsarnok.hu címen lehetséges.