Juhász Gyula: Ember, állat

1

júl

Nagy László csillagai

Olvasat Végh Nóra

1925. július 14-én Felsőiszkázon született Nagy László, éppen a búza learatásának idejében…

1

júl

„Amíg élek, a műveim velem együtt változnak, alakulnak”

Olvasat Jancsó Nóra

Weiner Sennyey Tiborral Jancsó Nóra beszélgetett

1

júl

A patkó kopogását elnyomja a keringő hangja, a puha homokban csendesen érintkezik a lovak patája a talajjal. Egy tréner finoman ütögeti az állat lábtövét, hogy a megfelelő ütemben, ritmusra emelkedjen. Ezzel az izmokat erősíti, és a reflexet, hiszen a ló az ütésre válaszul felemeli a lábát és a klasszikus zenével összhangban ugráló táncmozdulatot tesz…
Tallián Mariann írása

30

jún

A halál ébresztett rá, hogy jelen és jövő csak robogó vonatból nézett szalagszerű táj, erdő, amiben nem sétálhatsz, tenger, amiben nem fürödhetsz. Halál nélkül nincs idő, csak időtlen robogás vonatban. A halál a vészfék, ami megállítja a vonatot. A megrázkódtatástól egymásra torlódnak a csomagok és emberek, s mire az ember kikászálódik testek, holmik, üvegcserepek és igeidők összevisszaságából, megváltozott helyzetet talál.

Olvasat

Károlyi Amy

30

jún

Kosztolányi Dezső: A holtak vonatja

Olvasat

30

jún

Üres ég alatt

Olvasat

Szemelvények Both Balázs verseskötetéből

30

jún

KKV, avagy vonatút vaksötétben, útitárssal

Olvasat Farkas Wellmann Éva

Jó napot, éjszakát, jöjjenek, üljenek csak le nyugodtan, van itt hely bőven. Hallja, segít majd nekem? A határon. Hogy miben? Hát, nem tudok románul, s lehet, hogy kötekednek a papírok miatt. Elkérik a lakcímkártyát, ilyenek. Ha ezeket fordítaná. Köszönöm. Adok egy csokit…
Farkas Wellmann Éva írása

29

jún