Vége az országgyűlésnek,
Már nem kell több dikció:
Tudjuk már, hogy amért küzdénk
Nem egyéb, csak fikció.
Egész ország csendes, nyúgodt,
Csupa boldogságban elring:
S hogy ne ébredjen, ne ríjon,
Legyezi Ritter von Sch…

Nosza tehát, édes Mórom,
Vesd le a nagy gondokat:
Múzeumba nem kell járni,
Neugebaud’ se hívogat.
Tarts egy kurta monológot,
Ilyenformát, édes Mórom:
“Füllentettem egyszer-másszor,
Hogyha megfogom az orrom;

Igértem beszélyt, novellát,
Hindut, perzsát, arabot;
Tűztem is határidőket,
Sohanapja holnapot:
Eltelt már azóta “kis-kedd”
El a “borjunyúzó pintek”,
Hogy adott igéretimre
Még oda sem hederintek.

Diszn… azaz hogy nem szép tőlem
Cserbe’ pácba’ hagyni mást;
Annál szebb lesz a novella,
Jó barátom, majd meglásd:
Ma fogom a penna végit
S firkantok a “Figyelőnek”
Olyat, hogy soh’se kivánjon
Szebbet, jobbat… szemfedőnek!”