Részlet Ruxandra Cesereanu kötetéből

Az Elnök jól tudta, hogy különleges öltözetben kell megjelennie, amikor elmondja televíziós beszédét: mindenekelőtt elhatározta, hogy egyszerű, falusi embernek fogják maszkírozni, és autentikus inget ölt magára, ugyanolyat, mint amilyet az angyalok viseltek. Az Elnök azt is tudta, hogy minél természetesebben kell viselkednie, ha sikeres akar lenni a nép előtt, mert az is lehetséges, hogy a három idegen nem más, mint következő választási kampányának égi mannája. Miért ne éljen a lehetőséggel, miért ne kerüljön oltalmába?

Kedveseim, kezdett hozzá aggodalmaskodó arckifejezéssel, különleges alkalomból szólok hozzátok, ugyanis óriási hírem van számotokra: a Metropoliszunkba leszállt néhány polgár, akikről egyesek azt hiszik, hogy feltehetően angyalok. Mi nem tudjuk, hogy valójában angyalok-e vagy sem, de anélkül, hogy feltétlenül hitetlenek lennénk, kezünket a szívünkre tesszük és azt mondjuk: emberek vagyunk, és ennek következtében jogunk van arra, hogy higgyünk, de arra is, hogy kételkedjünk. Olyannyira, hogy akik hinni fognak, higgyenek, de akik nem, azok is emberek és a Haza polgárai!

Az Elnöki beszéd ezen pontján az operatőrök hahotázni kezdtek: vajon az Elnök felöntött a garatra, hogy így szólítja meg a népet? A nemzeti televízió igazgatójának felháborodott pisszegése lecsitította őket, és néhány gyengédebb nyakleves egészen megnyugtatta a kamerák mögötti arcátlan kölyköket.

Kedveseim, azt kérdem én is, akárcsak Önök közül annyian, folytatta az Elnök, miután újból visszanyerte a retorikai lendületét, mik lehetnek az angyalok, és miért adatott meg nekünk, hogy ilyen ritkán láthassuk őket, feltéve, ha láthatjuk őket egyáltalán az életünk során? Az ehhez hasonló kérdésre nem létezik pontos válasz, vonta le a következtetést a szónok. Az angyalok valóságos titkok. Vagy talán úgy is mondhatom: csodálatos lények. Hogy vehetné észre, hogyan érinthetné meg, vagy éppen hogyan foghatná fel őket az ember? Sehogyan, jelentette ki az Elnök maximális magabiztossággal. És mégis, néhanapján jeleket adnak nekünk, sőt megjelennek előttünk: általában álmainkban. De mi történik akkor, ha valóban megjelennek? Hát jól van, akkor megdöbbentenek és bámulatba ejtenek, lévén, hogy mi azt sem tudjuk, hogyan fogjuk fel őket és miként szóljunk hozzájuk.

Az Elnök bölcsessége a lehető legnyilvánvalóbbá vált, és a tévékészülékek előtt ülő értelmiségiek csodálattal ismerték el az elnöki beszéd összeállítójának gyakorlottságát. Ki lehetett az? Mivel nem tudunk kommunikálni velük, az angyalok nem is időznek túl sokáig közöttünk, és csak ritkán mutatkoznak, teljesen váratlanul, hogy aztán visszatérjenek a saját világukba, a saját dolgaikhoz. De milyen dolgai és feladatai lehetnek egy angyalnak? Kedveseim, ahogy már sejtitek, az angyalok általában az emberek túláradó java érdekében munkálkodnak, ám a munkájuk többnyire láthatatlan. Éppen ezért mi nem vagyunk képesek értékelni e lények munkáját: csupán csodálhatjuk, és semmi több. Gyanakodhatunk, és tetteiket értékelhetjük szemtől szembe, vagy a hátuk mögött. Ez után a mondat után az operatőrök újból oldalba bökték egymást, és nyomban be is zsebeltek cserébe néhány nyaklevest. De vajon ki lehet az, aki az angyalokat küldi? Minden bizonnyal ez egy olyan kérdés, amire minden óvodás tudja a választ, én mégsem fogok felelni rá. Éppen azért, mert nem akarok gőgös lenni: mint a nemzet választott vezérének az a kötelességem, hogy én legyek a Haza utolsó polgára, és alázatosságról tegyek tanúbizonyságot. Úgyhogy alázatosan, kezemet a szívemre téve mondom, hogy nem akarom tudni, ki küldte közénk az angyalokat. Mindannyian tudjuk, miért küldi, de hogy ki küldi – azt hiszem, jobban járunk, ha ezt a titkot nem feszegetjük, anélkül, hogy további nyugtalanító kérdéseket tennénk fel. Ejha, az elnöki beszéd ezen pontján még az elit értelmiségiek is eltátották a szájukat. Az egész világ tudta, hogy az Elnök megrögzött ateista, a beszédével mégis több kapura játszott, egyik pillanatban az angyalokat védte, a másikban megjátszotta, hogy azért nem beszélhet róluk, mert alázatosnak kell lennie.

Ennek következtében, nem tartom kötelességemnek, hogy arról beszéljek, ki küldi vagy nem küldi az angyalokat, ennél sokkal fontosabb dologról szeretnék szólni, éspedig arról, hogy ha az angyalok mégis megjelennek, csakis olyan nemzetek és népek előtt teszik, akiknek mondanivalójuk van. Amennyiben a mi esetünkben bebizonyosodik, hogy a három jövevény mégiscsak angyal, akkor lám, egy bizonyos céllal bukkantak fel a szent Haza területén. Kedves honfitársaim, csakis akkor fogjuk megtudni jövetelük célját, ha türelmesek leszünk. És ehhez szükség van szigorra – ekkor már az operatőrök jóízűen nevettek –, szükség van bizalomra, de mindenekelőtt hazafiságra. Ugyanis hazaszeretet nélkül még az angyalok sem érthetők meg, amennyiben valóban angyalok. Mert nem értjük, fennáll annak is a veszélye, hogy összetévesztjük őket ki tudja miféle veszélyes entitásokkal. És ez könnyedén vitát, viszályt és egyéb ármánykodást szülhet. Úgyhogy, kedves városom lakosai, polgártársaim, honfitársaim, egyetlenegy kéréssel fordulok hozzátok: legyen az elkövetkező időszak próbatétel a három idegen számára, akik letelepedtek az országunkban, de ugyanakkor az egész népünk számára, főleg azoknak, kik derék fővárosunkban élnek. Minden lakos legyen tudatában annak, hogy a három idegen leereszkedése az állampolgárok hazafias próbatétele is lehet, de ugyanakkor egy ismeretlen céllal történő provokáció is. Éppen ezért legyetek szemfülesek, éberek, de semmi esetre sem erőszakosak! Az Állambiztonság és a Hadsereg szintén feszülten figyel majd, a Kormány és az Elnökség szintúgy. Béke honoljon a világon, és a Szülőföldünk váltson meg minket most és mindörökké!

Ezzel a mondattal fejezte be az Elnök az évszázad beszédét, tapsolt a nemzeti televízió igazgatója, kuncogtak az operatőrök, általános megdöbbenés lett úrrá a népen, a munkásosztályhoz vagy az értelmiségihez tartozókon egyaránt. Igen, igen, nincs lehet vagy talán, az Elnök alaposan bámulatba ejtette azokat, akik megszavazták, sőt még azokat is, akik másra voksoltak. Beszéde egyfelől egyszerű, másfelől kuszált volt, elvette néhány politikai elemző eszét, akik a közvetítést követően nyomban nekiláttak az épp csak hogy véget ért elnöki kinyilatkoztatás tudományos elemzésének. Lángelmére vallott ez a beszéd, és annak is az érzelmi vagy érzéki részére? A szó szoros értelmében az angyalokról beszélt, vagy az angyal kifejezés csupán álcaként szolgált: az Elnök katonai terveiről, egy nemzetközi összeesküvésről, esetleg egy belső puccskísérletről, vagy a földönkívüliek támadásáról hivatott elterelni a figyelmet (lám, a Szükségbizottság egyik hadnagyának a gyanúja mégiscsak valamelyest helyénvalónak bizonyult!). Vagy az Elnök ateizmusa mégiscsak elmozdult valamilyen irányba? Esetleg változás vagy kinyilatkoztatás történt az Ország első emberének hitetlen életében? Egy damaszkuszi út? Talán megtérítette valaki? És ha valóban ez utóbbi történt, akkor milyen hitre térhetett az Elnök, mert ez egyáltalán nem volt világos! És miért a Metropoliszt, igen, miért épp ezt a szörnyűséges várost sújtották a három idegen földre szállásával? Mi volt annyira különleges ebben a városban, ami kiválthatott egy ilyen szokatlan eseményt? Ki tudja, milyen féltékenykedést, irigykedést és versengést fog szülni ez az eset, vagy bombatámadás éri a Metropoliszt, esetleg porig rombolják és eltüntetik a föld színéről? És ha a három idegen nem éppen szokványos angyal, hanem az Apokalipszis hírnöke? És ha az Elnök tudomására jutott ez a dolog, és nem tudta, hogyan mondja el a lakosságnak anélkül, hogy megfélemlítené őket? Miért szálltak alá a feltételezett angyalok pont a Metropolisz és nem egy másik város felett?

Lavinaként zúdult a politikai elemzők és újságírók fejére a kérdéssorozat, akik ki jut többre alapon szerették volna kibogozni az elnöki beszéd rejtélyét, minél nagyobb felhajtást produkálva a médiában. Az angyal szó lehet mágikus, varázslatos, veszélyes? Semmiképpen sem volt egy közönséges szó, ami ne lett volna fedezet nélküli erőkkel felruházva.

(Napkút Kiadó, 2021; fordította: Karácsonyi Noémi)