Kevés nagyszerűbb növény van, mint a tea, és kevés megnyugtatóbb tevékenység, mint a teázás. Bár alkalmanként kávét is iszom, a kávé és a tea két teljesen különböző élmény.

Manapság igen népszerűek lettek az úgynevezett „kapszulás” kávéfőzők, de én ezt a modern ember egy újabb felesleges hülyeségének tartom. Ahogy a fogd-és-vidd kávékat már szóra sem érdemesnek… nesze, itt a drága, túlárazott kávéd, rohanj vele, ahová akarsz! Nehogy leülj, nehogy olvass, nehogy beszélgess! Talán sejthető, hogy ezzel szemben – ha már kávé – én a jó öreg kotyogós kávéfőzőre esküszöm. Azt hiszem, ez a kotyogós kávéfőzés úgy köt engem Itáliához, és kissé talán Európához, akárcsak Dante és Petrarca szeretete. Kedvenc kávémat úgy készítem, hogy meleg, de legalább langyos vizet teszek a kávéfőzőbe, nem nagyon tömöm meg, majd lassú tűzön főzöm le a kávét. Kis csészébe teszek egy kis kanál gesztenyemézet – más méz nem jó hozzá –, rá egy kevés tejet, amely elválasztja a forró kávét a méztől, s lassan kavarom össze. Ezt hívom – szerénytelenül, de nem kevés öniróniával – „Weiner-melanzs”-nak. A kávé számomra reggeli ital, munka előtti, gyakran kiállok a teraszra, amikor elkészül, és nézem a völgyet, ahogy a költő mondja: „…ülni kora reggel összehúzott köntösben / a kitárt ablaknál, vagy a tetőn, / párolog a völgy meg a csésze kávé / – ez hűl, amaz melegszik…” – s Petri Györgynél többet lehet ugyan mondani a kávéról, de felesleges.

Nem szeretem a dogmákat és a beszűkült hozzáállást, éppen ezért nem vagyok elutasító a kávéval szemben, de szívemhez, testemhez és alkatomhoz is sokkal közelebb áll egy jól elkészített, kiváló, minőségi tea. Ha választani kellene, sokkal inkább teás lennék, mint kávés. Igazán jó teát készíteni sokféleképpen lehet, az én módszerem az, hogy van otthon mindig két-háromféle teafű, amit biztos forrásból igyekszem beszerezni. Szeretem a jó, jázminos zöld teát, a bergamottos Earl Grey-t, de nagy rajongója vagyok az Assam-teáknak is. Ám az igazán nagy kedvencem a tiszta fehér tea. Ha ízesítem, csak és kizárólag mézzel, azt is úgy, hogy megvárom, amíg annyira lehűl, hogy iható, tehát nagyjából negyven fok alatt van. A filteres teákat annyira nem szívlelem, de ha nincs más, akkor megiszom azokat is. Jobb szeretem a rendes teafüvet, és magamnak teaszűrőbe rakni a megfelelő dózist. Szeretem ugyanis megtapintani, megszagolni a teát, mielőtt főzetet készítek belőle. Úgy vettem észre, hogy két teához nagyjából két csipet teafű elég, és teafajtától függően kettő-nyolc perc áztatás ildomos forró vízben. A zöld teáknak kevesebb, a testesebb, lassabb fehér teáknak több idő kell. Az áztatást mindig lefedve érdemes csinálni, hogy az aromák, illatok benne maradjanak a teában. Van egy több mint húsz éves fekete bögrém, négy decis, széles és mosolygós szája van, szép és telt idomai, csiklandós és huncut kis füle, nagyon szeretem, kizárólag teázáshoz használom. Más nem ihat belőle. Különös, hogy az ember mennyire tud ragaszkodni a tárgyaihoz, amelyek korokon keresztül elkísérik. Íme, ezt a bögrét egy barátnőmtől kaptam ajándékba még boldogult úrfikoromban, aki rögtön ráérzett, hogy sokkal inkább teás vagyok, mintsem kávés. Az ifjúságomra emlékeztet ez a bögre, s a lassan kihűlő ifjúságra a benne gőzölgő finom tea. De az is lehet, hogy egyszerűen csak szeretem, ahogyan fekete bögrémben illatosan gőzölög a tea.

Már a puszta szemlélete megnyugtat.

Kortyonként iszom.

Csöndesen.

A tea a megfontolt bölcsek itala. Bárcsak megfontolt és bölcs lennék! Míg a kávé gyorsan ébreszt, gyorsan hat és gyorsan múlik el, addig a tea lassú, finom, lágy, és szép ívben emel az álmok dunyhás völgyeiből az éberség dombtetői felé.

Szoktam késő délután, kora esténként is teázni, elsősorban saját kertünkben termelt gyógynövényeket, mint például mentát, zsályát, levendulát, citromfüvet, körömvirágot, orbáncfüvet. Miután volt szerencsém rövid időt tölteni Görögországban, s ott megismertem különleges teájukat, rákaptam a görög hegyi teára, amiből saját kis ültetvényt is nevelgetek. Ez a sideritis scardica, vagy magyarul sármányvirágnak nevezett speciális gyógynövény, ami nagyon jó hatással van, különösen férfiakra. Sorolhatnék még számos növényt, amelyből teákat főzünk ősztől tavaszig, de ezek a gyógyteák mind más-más hatásúak, igen gyakran keverem is őket. Érdemes hosszabban áztatni őket – kivétel a hibiszkuszt és a levendulát, mert azok megkeserítik a teát, ha túl sokáig áznak.

A teák iránti rajongásom harminc éves koromban tetőzött, amikor Jáva szigetén a Lawu vulkán lankáin teaföldek között sétálhattam. Legkedvesebb teáim éppen ezért azok a jávai, papírcsomagolású, szálas és jázminos fekete és zöld teák lettek, amit a helyiek is ittak. Megjegyzem, jázminos zöld teát inkább délután szoktam inni, vagy amikor este dolgom van, s csak későn kerülhetek ágyba.

A számomra tökéletes fehér tea úgy készül, hogy a hegyi forrásról hozok vizet, vagy a friss hóesést gyűjtöm be. Felforralom, majd ráöntöm két csipetnyi elsőosztályú teafűre. Lefedem, és hat-nyolc percet várok. Ezután kiöntöm négy decis fekete bögrémbe, majd ismét várok, míg kortyolhatóvá nem hűl. Ekkor teszek bele egy kis hársmézet, vagy a legjobb, ha van tavaszi virágmézem, bőséges virágporral. Ezt elkavarom, majd csöpögtetek bele öt-tíz csöpp saját készítésű propoliszoldatot. Ezt a főzetet iszom egész délelőtt. Gyakran termoszba töltöm, s magammal viszem a városba vagy a méhesbe, ahol éppen dolgom van. Az se zavar, ha kihűl, mert kiváló üdítőital, ellentétben a sok cukros lőrével és energiaitallal, amit manapság nyakalnak, s amelyeknek palackjait és dobozaikat szanaszét szórják.

Mennyire szép is az, amikor az emberek, ha találkoznak, megadják egymásnak az időt, a figyelmet és a lehetőséget, és megisznak egy jól elkészített, nagyszerű teát. Mennyire más a teakultúra, mint a kávékultúra, ahol semmire sincs idő. Az alkoholról most nem is beszélek, mert az külön kerti levél témája lehetne, s most csak arról akartam neked írni, hogy ha teheted, keresd meg a saját teádat, legyen az gyógynövényekből vagy tealevélből, s szánj időt arra, hogy elkészíted, leülsz, szemlélődsz vagy olvasol. Egy csésze tea nap mint nap ugyanis már az első kortyokat hordozza a bölcsesség szeretetéből.

Weiner Sennyey Tibor