Léda. Csinszka. Mihályi Rozália. Legalább ez a három női név alighanem mindenkinek eszébe jut, ha Ady Endre szerelmi költészete szóba kerül. A költő sorsának és szimbolista lírájának egyaránt princípiuma volt a nő és a szerelem minden boldogságával, illetve pokolkörével együtt. Emiatt is tekintettünk nagy várakozással az Ady és a nők című versszínházi előadásra, amelyet először a 47. Tokaji Írótáborban mutattak be Lázár Balázs és Tallián Mariann színművészek közreműködésével. Az előadás szerkesztője Rózsássy Barbara volt. A két színművésszel Borbély László beszélgetett.

Borbély László: Mondhatni, hogy hármatok számára közös nevező a költészet?

Tallián Mariann: Hosszú évek óta dolgozunk együtt Rózsássy Barbarával. Minden évben összeállít számunkra egy műsort, aminek az alappillére az, hogy egy férfi és egy női hang, személyiség válaszolgat egymásnak. Mindezt egyszerű színházi kereteken belül, kicsit megmozgatva, eljátszva a verseket. Egy-két kellékkel, díszletelemmel színesítve. Barbara jól ismeri a kvalitásainkat, és annyira össze vagyunk már csiszolódva, hogy gyorsan, attraktívan tudunk dolgozni. Ezek az összeállítások nem csupán dramaturgiailag összerakott műsorok, annál sokkal többről van szó. Mélyrétegű, árnyalt és rendkívül érzékeny, intelligens megközelítése, bemutatása egy-egy költőnek.

Lázár Balázs: Igen, a közös munkában mindig az a cél, hogy az általános képen túl kevéssé ismert oldaláról is megismertessük az adott költőt a közönséggel. Ez sokszor számunkra is izgalmas felfedezéseket tartogat, mint egy-egy kevésbé ismert vagy éppen ismeretlen vers, s a köztudott verseknél is „újrahangolásra” késztet, amit a vers kiváltotta színpadi helyzet is előhív, erősít.

BL: Színművész mivoltotok számára mit jelent Ady Endre életműve? Segítenek-e Ady Endre versei abban, hogy egy színművész megtalálja „a saját hangját”?

TM: Ady költészete a kamaszkor, a felnőtté válás érzelmi hullámvasútján szánkázik. Nem könnyű erre a sínre ráállni középkorúként. Nekem legalábbis nehéz volt és nagy kihívás azt a szenvedélyt és erős szerelmi kötődést megélni, felszínre hozni magamban. De az élet kiszámíthatatlan és a színház nagy varázslat. Így tehát, sokszor egy színész tudat alatt is elő tudja hívni az éppen szükséges lelki rezdüléseket. Ez most így történt. Bár kicsit belebetegszik az ember, mondják is: „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, de megoldottuk, próbáltunk belehelyezkedni Ady nem mindennapi érzelmi töltetébe.

LB: Adyt mondani mindig nagy kihívás – egyik kedvenc versem is a költő tollából származik: A Tűz márciusa –, és örök veszély a modorosságba való átcsapás, ami akkor történik, történhet, mikor csak a felszínen marad a színész, külsődleges eszközökkel dolgozik, nem végzi el a kellő lelki mélyfúrást, ami ezeknek a verseknek a friss és személyes előadásához szükséges. Ady számomra kikerülhetetlen, felkavaró zseni, szinte „elfoglalja” az ember idegrendszerét, s érdekes módon saját, a próbafolyamat alatt írt verseimben is rácsodálkoztam erőteljes hatására, úgyhogy meg kellett várnom költőként, míg lecsillapodik bennem az est, nehogy „adys” verseket kezdjek gyártani. Egyébként nagyon kíváncsi lettem volna hogyan, miket írt volna még, ha végigéli a Tanácsköztársaságot, megéli Trianont…

BL: Honnan ered az ötlet, hogy Adyt a nők iránti érzésein keresztül „látva láthassuk”?

LB: Nem hagyományos Ady-estet szerettünk volna, mondjuk egy életút válogatást az ismertebb versekkel, hanem tematikus összeállítást és az örök „héja-nász”, a férfi-női kapcsolat, a szerelem témája adta magát a költőnél. Azért ne gondoljuk, hogy csak egy lump, nőcsábász, züllött alak volt Ady Endre, ezt a hatalmas életművet – melynek része az újságírói munka – meg kellett írni valamikor. S például csodálatos istenes versei egy egész más embert rajzolnak elénk, de persze ez egy másik est témája.

BL: Nemcsak Ady Endre költeményei hangzanak el, hanem más szerzőké is. Mi volt ezzel a célotok?

LB: Barbara sokáig próbálta csak Ady versekből összerakni a férfi és női hangot, de aztán szembesültünk azzal, hogy hangja karakteresen és összehasonlíthatatlanul férfias, nem igazán lehet nőként hitelesen mondani. Ekkor jött az ötlet, hogy női költők versei válaszoljanak az Ady versekre. Így a válogatás egy ívet rajzol föl a megismerkedéstől az idillen, majd a már említett „héja-nászon” át az elválásig és a rezignált visszaemlékezésig. Ezt az ívet próbáljuk visszaadni a játékban is.

TM: Én nagy örömömre nők által írt költeményeket szavalok, a női költők között szerepel Török Sophie, Kaffka Margit, Sappho, Marina Cvetajeva, Szécsi Margit, Lesznai Anna, Erdős Renée, Elisaveta Bagrjana. Sokan közülük Ady kortársai voltak, akikre költészete hatást gyakorolt. De a legfontosabb a válogatásban az, hogy tökéletesen válaszolnak az Ady versekre. Impulzivitásukban és minőségben is. Azonkívül széles előadói palettát jelenít meg, ami egy előadónak mindig nagy öröm. Ady annyira férfias és szerintem nárcisztikus is, ami nem igazán áll jól egy nőnek. Lehet, hogy nincs igazam, de én jobban éreztem így magam, arról nem beszélve, hogy nőként előszeretettel mutatom meg a női költők nagyszerűségét.

BL: Mekkora vállalás Ady Endrét eljátszani? Ezt azért is kérdezem, mert Lázár Balázs, aki nemcsak színművész, hanem költő is, az előadás elején bohém mivoltában ábrázolja Adyt, az utolsó percekben pedig már a betegségekbe belerokkant öregembert látjuk pokrócba burkolva.

LB: Elsősorban egy embert szerettem volna megjeleníteni, aki eljut a szerelem virágoskertjéből a halál sivatagába. Természetesen plusz súly, hogy egy jelentős személyiség szavaival szólok, akinek ismerik a verseit. Egy szenvedélyes, tehetséges, bátor és kemény élet volt Ady Endre osztályrésze.

 BL: Az előadás során Ady felett múlnak az évek, de mintha társai a lélekben öröklétig ifjak maradnának…

TM: Úgy képzeltük, ezek a női alakok a különböző életszakaszokban jelenítődnek meg, és ezen belül a szerelem különböző intenzitású fázisaiban. Ezek Ady gondolataiban, akár „visszaemlékezéseiben” tűnnek elő. Ady hozzáállása a nőkhöz az, hogy örökké szépek és fiatalok maradnak az emlékeiben. Mi ehhez a gondolatmenethez igazodtunk.

BL: Az Ady és a nők című előadás nagy sikerrel mutatkozott be a Tokaji Írótáborban, de jó lenne, ha minél többen láthatnánk. Tervezitek, hogy másutt is előadjátok?

LB: Szeptemberben Gyulán adjuk elő az előadást és az ősz-tél folyamán terveink szerint látható lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Ferencvárosi Pinceszínházban és remélhetőleg még vidéki helyszíneken is.

Fotó: Somfai Sándor (1) és Sáray Ákos (2-5)