Budapestnek, ami az öltözködést illeti, egyetlen látványossága van. A széki asszony. Piros-fekete ruhájuk, rakott szoknyájuk, csizma, kendő, szatyor vagy táska. A Kolozsvártól néhány kilométerre levő Székről járnak Budapestre takarítani, házat vezetni. Keresettek, mert szépen dolgoznak és becsületesek. Régen Kolozsvárra jártak be a lányok szolgálni. Ott írta róluk a Fekete-piros verset Kányádi Sándor, ahogy a posta mögött széki négyest jártak a lányok. Most Pesten laknak, dolgozni Budára járnak, táncolni többnyire nincs idejük. A pénzt meg hazaviszik. Klasszikus vendégmunkás lét az övék is, csak róluk lehet tudni, hogy kik. Értékesebb vagyonkájukat a szoknya alatti zsebben hordják, olyan helyen, ahová csak az nyúlhat, akit ők odaengednek.

Vasárnap reggel volt. Zsuzsi is elindult takarítani, a kőbányai albérletből. Virágvasárnap, de azt mondta magában, hogy a húsvétból nem élünk meg. Ő nem piros feketében jár már, tavaly óta tiszta feketében. Férje tavaly halt meg, épp akkor is Pesten volt Zsuzsi. Csak telefonon értesült arról, hogy a férje este elaludt, reggel nem ébredt fel. Ötvenes szép ember. Szép halál. Csak az bántotta, s bántja azóta is Zsuzsit, hogy azon az éjszakán nem volt mellette. Aztán a férje után nem sokkal az anyja is elment ebből az árnyékvilágból. Kisebbik fia kint van Angliában, a nagyobbik busszal jár Budapest és Szék között. Mindenki úgy kapar, ahogy tud. Már nem is lenne muszáj neki kaparni, kapart már eleget, de inkább eljön, mert otthon minden a férjére emlékezteti. Inkább ne legyen ott, inkább dolgozzon, mert akkor nem gondol rá, az ünnepek meg egyedül még nehezebbek.

Szóval, Virágvasárnap reggel. Jézus bevonult szamárháton Jeruzsálembe. Zsuzsi meg a villamosmegállóban állt, várta a Combinót a Blahánál. Kevés ember volt talpon ezen a hűvös tavaszi reggelen. A széki viselet mintha vonzotta volna a rosszindulatú tekinteteket. Mintha hívogatná, hogy vidéki vagyok, egyszerű, tudatlan, nő, gyertek, városi csibészek, van esélyetek, verjetek át. Nem kellett sokáig várnia.

Meg is érkezett a férfi. Akcentussal beszélt, és azt kérdezte tőle, hogy merre van a közelben pénzváltó. Mondta neki gyanútlanul Zsuzsi, hogy ott a Nyugatiban biztosan van. A férfi elővette a pénztárcáját, kinyitotta, benne volt egy csomó régi zöld bartókbélás ezres, meg egy csomó dollár. Nem jó, mondta Zsuzsi, az már nem érvényes. A férfi elcsodálkozott, mint aki a holdról tért vissza, hogy jé, hogyhogy nem érvényes? Milyen az ezres, ami érvényes, akkor mutasson egyet neki. Zsuzsi gyanútlanul benyúlt, de nem a szoknya alá, ahol a nagyobb érték van, hanem a kisebb értéket tároló retikülbe. A pénztárcáját kihúzta, elővett egy kétezrest, mondta, hogy nincs ezrese, ez kétezres. A férfi belenyúlt Zsuzsi pénztárcájába, kivette a másikat, még egy ötszázas is volt benne, azt is.

– Ez az? – kérdezi, s már húzná el, de Zsuzsit sem ejtették a fejére. – Nem, ez kétezres. – mondta. Gyorsan kapcsolt, s elkezdték húzgálni a kétezreseket, mintha fűrészelnének a villamosmegállóban. Minimum, mondta a férfi, és cibálták, Zsuzsi azt hitte, eltépik, de nem engedte el. A férfi ujjbegyét is fogta, húzta, körülnézett, hogy nincs-e rendőr a környéken, de nem volt. A megálló végében ölelkezett egy pár, aki felfigyelt a húzogatásra, de nem mentek oda. Nagyvárosban, ha egy férfi meg egy nő fűrészel a megállóban, abba nem szoktak beleavatkozni. Magánügynek számít. A férfi aztán mégis elengedte a pénzt, és továbbra is mondta, hogy minimum, és vigyorgott Zsuzsira. Zsuzsi rögtön elrakta a pénztárcába a pénzt, a pénztárcát meg a retikülbe, közelebb ment a párhoz, hátha a közelségük mégis valami védelmet nyújtana. A férfi még mindig mondogatta, hogy minimum és vigyorgott. Végre befutott a Combino, Zsuzsi fellépett rá, s csak miután az ajtó becsukódott, és Minimum nem ment utána, akkor lélegzett fel. A pénztárcáját még ott se merte elővenni, csak amikor megérkezett a családhoz, ahová aznapra elszegődött. Az egyik kétezres hiányzott. Mégiscsak átverték. Egész nap ostorozta magát, hogy lehetett annyira naiv, hogy így rászedjék. Nem is az a kétezer forint, hanem az, hogy túljártak az eszén. Átöltözött munkaruhába, s elkezdett takarítani. A nap nagy részében könyveket porolt. Kitartotta az ablakon és összecsapta. Minden összecsapásnál ott volt előtte e férfi feje, a ronda vigyorával, ahogy mondja, hogy minimum, Zsuzsi meg bummm, összecsapta.

Így telt ez a virágvasárnap reggel. Jézus bevonult Jeruzsálembe szamárháton, Zsuzsi meg a férfi elfűrészeltek egy kétezrest a Blahán a villamosmegállóban. A férfinak kétezer forinttal több lett, Zsuzsinak annyival kevesebb. Budapest meg kifogyott egy naiv széki asszonyból. Mindegy, dolgozott, keresett, addig se otthon volt, nem gondolt a régi életére.

Csender Levente