Hetente egyszer, esetleg kétszer, ha teheted, akkor menj, és szaunázz. A szaunázásnak nem véletlenül van nagy hagyománya az olyan északi országokban, ahol hosszú és sötét a tél. A szauna a belső meleget ébreszti fel. A belső tüzet kelti életre. Nemcsak a testi egészségednek teszel jót, hanem a lelked is megnyugszik, és – ha helyesen gyakorlod a szaunázás művészetét – szellemed is felfrissülhet. Nincs tökéletes szauna-recept, mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy neki mi a jó, de most elmondom, én hogyan szoktam szaunázni.

A legfontosabb – mint minden rekreációban – a rendszeresség. Ha lehet, hétfő reggel, esetleg pénteken szoktam szaunázni menni, de nem esek kétségbe akkor sem, ha a hét többi napján jutok csak el. Szombaton és vasárnap nem szeretek a szaunaházba menni. Hétvégén ugyanis sokan vannak, manapság úgy mondják, hogy „wellnesselnek”, s aki ilyet mond, az nagyobb barbárságra is képes, például hangosan beszél a szaunában, netán sört iszik. Ha nem a saját szememmel látom, hogy valaki két szauna között sörözve és kiabálva vitatta meg a napi politikai eseményeket, akkor el se hiszem, hogy ilyen elvetemültségre bárki képes lenne. Ha lehet, kerüld az ilyen embereket, mert tönkreteszik azt az élményt, amit csak a szauna adhat.

Azért jó, ha az ember olyan munkát végez, ahol maga osztja be az idejét – például író vagy méhész –, mert amikor mások a munkahelyükön vannak, elmehet például szaunázni, hetente egyszer, esetleg kétszer, de sohasem háromszor, mert az elpuhítja az embert. A szorgalmas hétköznapokat szaunával kezdeni vagy zárni: a legjobb, amit tehetsz. Ha hét elején mégy szaunázni, az segít nyugodtan belevágni nehéz feladatokba és csöndesen átgondoni, hogy a hétköznapok munkája arra való, hogy kiteljesedj, nem pedig arra, hogy kizsákmányold magadat. Ha hét vége felé jutsz el a szaunába, az pedig abban segít, hogy letedd a terheket, s a hétvégén kisimultan pihenj. Szauna előtt két órával már ne egyél semmit, közben pedig egyáltalán nem tanácsos enni. A szaunában nemcsak a bőröd izzad, hanem az egész tested, a belső szerveid is felmelegszenek, jobb tehát, ha üresen hagyod őket. Inni csak friss vizet érdemes. Néha szoktam fél liter saját készítésű paradicsomlét is elkortyolni két nagy kör közötti pihenőidőben, s utána gyakran iszom gyümölcslevet is, leginkább feketeribizli vagy gránátalma levét. Sört, teát, feketekávét olyan emberek isznak szaunázás közben, akik nem szeretik saját beleiket, gyomrukat és szívüket. Te tudjad, hogy az ember nemcsak szellem és lélek, hanem test is, belekkel, gyomorral és szívvel, s hogy ezeknek is érdemes alkalomadtán kedvezni.

Mielőtt megkérdezed, hogy vajon bort szabad-e inni szaunázás közben, be kell vallanom, megesett már egészen véletlenül párszor velem, hogy a Szentgyörgy-hegyen szaunázhattam borász-bohóc barátom „Diogenész-hordószaunájában”, s közben saját, nemes szentgyörgyhegyi borát ihattuk. Barátainkkal voltunk, kint hideg eső esett, előtte és utána is legurítottunk néhány korty mennyei fehérbort, s bográcsban vacsorát főztünk az eső elállta után. Nos, úgy gondolom, hogy vannak kivételek, s ezek az alkalmak ilyen kivételes, ünnepi alkalmak voltak, amelyekre máig örömmel emlékszem. De a hétköznapok szaunaünnepeit nem tanácsos alkoholos itallal megzavarni.

A szaunaházba általában kerékpárral megyek, bérletem van, nevén szólítom a recepciós kisasszonyt, mindig kedvesen köszönök neki, és mosolygunk egymásra. A szaunában – akárcsak a termálfürdőben, amiről majd máskor írok neked kerti levelet – az ember levetkőzik és átvedlik, mert egy ősi és szent rituáléra készül. A szauna előtt és után is illik lezuhanyozni.

A szaunázást két-három tizenöt-húsz perces nagyobb körre osztom, rövidebb-kisebb körökkel kezdem, hideg vízben csobbanok a körök között, ha tehetem – különösen télvíz idején – a szabad levegőn. A szaunában mézes-bergamonos-citrusos olajokkal szoktam óvatosan és mértékkel felönteni a forró köveket, bőrömet pedig mézzel kenem. A méz ugyanis különösen jót tesz a bőrnek, pláne így télen, amikor a nap sugarainak oly nagy hiánya van. Bent a szaunában csak ritkán beszélgetek, jobban szeretek csöndesen a testi érzetekre figyelni, engedni, hogy a forróság a csontjaimig hatoljon, hogy aztán a jéghideg vízbe csobbanhassak, és kint friss, mély levegőt vehessek. Szavahihető embertől hallottam, hogy vannak, akik nemcsak sört isznak, hanem még dohányoznak is a szauna-körök között. Ezek az emberek nem tisztelik a saját testüket. Ha lehet: te ne legyél ilyen. Szeresd önmagadat annyira, hogy amikor pihensz, legalább akkor nem bántod magad. Szaunázni is csak addig szaunázz, amíg kellemes. Semmiből sem jó a túl sok, ahogy a túl kevés sem. El kell érni, hogy rendesen átmelegedj, kiizzadj minden nyűgöt, minden kórságot, minden bánatot. Ezért jó a szauna.

A nagy körök között pihenek, szép zenét hallgatok, néhány sort olvasok, leginkább filozófiát és költészetet, van, hogy egy-egy rövidebb esszét. A gőzbe csak a szauna végén szoktam bemenni, nagyszerűen tisztítja tüdőmet, légútjaimat, szeretem friss gyógynövényeken átengedni a forró gőzt és mélyeket lélegezni.

A legjobb persze, amikor a szauna-élményt félórás jótékony masszázzsal tudom kombinálni. A masszőrökhöz mindig oly alázattal és önfeladással megyek be, mint orvos-professzorokhoz a betegek, és úgy jövök ki, mint Aszklépiosz, a gyógyítás istenének szigetéről a gyógyult üdvözültek. A szauna és a masszázs kombinációja elsimogatja a keringésem, testem hálás egy-egy ilyen másfél-két órás szeánsz után, és a lelkem is nyugodtabb. Szellemem koncentráltabb, fegyelmezettebb, dolgaimat, ha nem is bölcsebben, de legalábbis megfontoltabban végzem. Kevés luxust engedek meg magamnak, nem járok autóval, nem utazok távoli szigetekre sem ma már, végképp nem állok be pártokba, és nem adom el a lelkemet az ördögnek, mindössze annyit teszek, hogy hetente egyszer, legfeljebb kétszer, a hét elején és végén, ha tehetem, ha időm és pénzem engedi: egyszerűen elmegyek szaunázni.

Szauna után könnyű ebédem költöm el, s fél órát pihenek. A szieszta a déli népek nagy ajándéka a világnak, megéri ötvözni az északi népek nagyszerű szokásával. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy hálás vagyok önmagamnak, hogy szeretem a testemet, még akkor is, ha az az elmúló idővel változik, öregszik, s egyszer majd vissza kell adnom az anyaföldnek. Talán ez a szeretet tartja egyben az embert önmagán belül és a világban is, hiszen, aki legalább kissé önmagát nem szereti, az másokat sem tud igazán szeretni. Ezt a szeretetet azonban soha ne téveszd össze az önszeretettel. Ez a szeretet az, amikor a testedet, a lelkedet és a szellemedet a szeretet malterja tartja össze. Ez a szeretet az, amikor tudod, hogy a világ te is vagy, s ha a világot szeretni akarod, magadat is szeretned kell, mert ez a szeretet tart össze mindent a világon, aminek értelme van.

Menj tehát szaunázni, hetente egyszer, legfeljebb kétszer, de sohase háromszor, mert akkor elpuhulsz, s a szauna éppen arra hivatott, hogy megerősödj, akkor, amikor arra a legnagyobb szükséged lehet: télvíz idején.

Weiner Sennyey Tibor