Szemelvények Polgár Kristóf verseskötetéből

A porondmester naplójából

Szemelvények Polgár Kristóf verseskötetéből

Arlecchino

Megszokásból nagyokat lépked,
eljátssza, hogy kibicsaklik a lába,
megvárja az önkéntest, de nem
hagyja magát felsegíteni.

„Ti, akik azt hiszitek, meghaltatok,
tépjétek rongyos arcotokról a bőrt,
pattanjon szemhéjatok, mielőtt
a férgek megtalálnak.

A sánta a kályhában él. Jól ismerem.
Elfogytak viccei, ezért most alszik.
Álmában forgolódva széttárja kezét,
belepislog közeli felvételekbe.
Hideg kávét a nevetőráncokra!

A mértékletesség törvénye szerint
maguk összetévesztenek valakivel.
Zavaró lehet a különböző századok
és a polgári élet változatossága.

Én meghajlok a közönség előtt.
Itt jönnek-mennek az emberek.
A bátrabbak szörpöt vesznek,
vattacukrot a lányoknak.
Kezdődik az előadás.

Felkészültek a táncosok,
porondon az ágyú, lovak nyerítenek,
ezer ember üvölti nevem.
Több reflektort az előadóra!
Ebben a fényben még fázom.”

Bonbon

Semmi esélyem ezen a pályán,
kitűnik józanságom.
A világtörténet kiemelkedő
pillanatában fogantam.
Kegyetlenségből mindig csak annyi
taps járt, hogy épp nem kezdtem soha
mással foglalkozni. Nem adtam még
sok pénzt kabátra, félcipőmet
többet látta suszter, mint engem
orvos. Kiöblítem a számat
szódavízzel. Zenét hallgatok, és régi
tánclépésekkel, vékony
lábaimon ugrálok a nappaliban.
Álmaimban nincs közönség,
megalázó számok és
asztalfoglalás éttermekben.
Fizethetek gyerekkorom eltaposott
bogaraival, legértékesebb a
keresztespók. A délutáni
tüntetésen én is ott leszek.
Mire tízig számolok, vörös
színű a hold. Az is
lehet, rálövök
egy köztisztviselőre. Mikor
átkutatják ruháimat, nem
lesz más a zsebemben, csak
kávés bonbon és egy feszület.

Commodusnak

Látod, császár, a plebs ünneplőbe bújt,
úgy imádja a kiontott kék vért.
Miért is ne tenné? A szenátus végre
befogja pofáját, a tőr pedig
visszakerül, ahova való.

Idd a bort. Nem mérgezett.
Én töltöttem, és előtted kortyoltam belőle.
Ezeket a nőket neked hoztam.
Egytől egyig imádnak, és mind
kiváló szerető.

Ünnep van. Nem mondtam?
Szétesett a tejút, Jupiter villámokat
szórt a frontra. Anyád Szaturnusz válláról
büszkén figyeli fiát. Az istenek is
észrevették, mily hatalmas a császár.

Csak atyád fordult el, látva a
pestist, mely a várost öli.
Kerubok raja végigkísér,
római jósdák falán penész
a hirdetőtábla. Legalább
kevesebben éheznek.

Várnak az oroszlánok, megkapták a
nyugtatót. Én intéztem.
Kifenték a késeket, és új szigonnyal
érkeznek a gladiátorok. Tombol a nép,
olajos a fáklya, verik már a dobot.
Neved kiabálják. Mekkora sztár.
Hullákat követel a tömeg,
érted izzad asszonyok combja.
Vár az aréna, császár.

Pillanatkép egy monostori mellékutcáról

Álmosít a puskapor, a lövést
átveszi egy kedvesebb hangnem.
Sörszagú asztal, zsíros szék a váró.
Társaimmal díszvendégek
vagyunk, penészes sárga falak.
Ükapám kénezett hordó.
Keserű a belseje, olcsónál
jobb ital sosem termett benne.

Dédanyám abszurd festmény.
Nem szecessziós, de régi.
Nagybátyámnak gyára volt,
mennyien dolgoztak nála.
Jó ember, a munkásai
mégse szerették.

Apám szmokingos fekete bohóc.
Felmosóvizet tölt pohárba.
A gangról jól látszik a tank,
hogy az egész utcát lezárta.

Én cicomás zsúrfiú, még szót
merek emelni rájuk, mintha
vittem volna valamire.

Utolsó műtét a MÁV-kórházban

Másik bolygóról nem így állnak a Göncölök, és
eltéved, aki a sarki fényt keresi. Ilyen
viszonyok mellett kiszáll a kóboráram, és
keres más játékot.

A kapualjban visszakérem a kabátom.
Automatára állítom az élességszabályozót,
még egyszer szembevakuzom magunkat
indulás előtt. A képen piros a szemem,
rajtad látszik, hogy vacogsz.

Autóban ülök, befordulok a
balzsamozóba, odaadom a ruhám,
aláírok valamit, és lefekszem egy
fertőtlenített ágyra.
A felhőtlen pihenés szakértője vagyok.

A fények és a légkör most vár. Megálltak
holdak és kertjükben minden csillagok.
Altatásban minden más. Békésen
búg a csontfűrész, ecetszagú masszává
érnek a velők. Mindent hallani.
Üres a folyosó, a váróban
valaki lapoz.

Szatürosz fuvolán

Tiszteletedre pengettek
színpadon mítoszokat,
nézőtérnyi csatakiáltás
sürgette táncos dalaid, és
marék romlott szőlőből apjává
keresztelt a műkedvelő tömeg.

Titán dajkáid színes játékokkal
bizalmadba férkőztek, makacsul
összekaptak húsod felett
az oltalmazó úrnő parancsára,
hogy széttépjék, és elszórhassák
részeid a hegyekben.

Kíséreted sereggé érik. Ha utolsó
szerved is helyére kerül, neked
áldoznak korlátlan szerelmükből.
Apád főisten, combja bölcsőd,
másodszor is megszülettél,
otthonom, Dionüszosz.