„Tudom, semmi, de semmi közötök
hozzám, butuska tücskök a fű között,
mégis jólesik azt képzelni, hogy
mikor, így este, ablakot nyitok,
nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ”
(Szabó Lőrinc: A nyugodt csoda)

Szabó Lőrinc születésének 125. évfordulójára emlékezünk országszerte különféle rendezvényeken. És gondoljunk a többi kerek évfordulósra is. Hamarjában csak néhányukat citálom ide: Apáczai Csere János 400, Bolyai Farkas 250, Jókai Mór 200, Klebelsberg Kuno 150, József Attila 120, Cs. Szabó László 120, Nagy László 100, Nemeskürty István 100.
Polcomon a Szabó Lőrinc Összes versei I-II. árválkodik (Nagy Klasszikusok, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988, Domokos Mátyás szöveggondozása és válogatása). Nem hencegni való, szerény gyűjtemény. De mire való a könyvtár? Egy nagyinterjú kapcsán Kabebó Lóránt minden Szabó Lőrinccel kapcsolatos könyvét elolvastam néhány hét leforgása alatt.
Váratlan véletlen, hogy polcomon egy jelentéktelen rést fedeztem fel a Szabó Összes és a Szerb Antal Utas és… között. Az alig észrevehető, koszos vajszínű kiadványnak oly vékony a gerince, hogy se cím, se szerző nem nyomtatható rá. Ha látni szeretném, hogy mi kincset is rejtegetnek lapjai, úgy kell kibányásznom a beszuszakolt új szerzemények szorításából.
„Ha valahol másutt jelentetnének meg egy ilyen terjedelmű válogatást a költő műveiből, valószínű, hogy nem pontosan ezek a versek kerülnének bele…”
Szabó Lőrinc 1945 őszén, a háború sújtotta Budapesten, fűtetlen lakásban kezdte írni verses önéletrajzának, a Tücsökzenének egyes darabjait. „Érezte, hogy élete fő művének megalkotásához érkezett.”
Thomas Ernő, Pesten megismert tisztelője meghívását örömmel fogadta, és „1945. december 8-án éjjel érkezett Sóstóhegyre.”

A nappaliba állított kis asztalka mellett szinte azonnal munkának látott. A háziak maguk is szűkösen voltak a szőlőjükhöz tartozó kétszobás házban, de Szabó Lőrinc hozzászokott, hogy hol zajos szerkesztőségekben, hol zsúfolt kávéházakban írjon. „…el is nevezte a kályha melletti kuckóját a tücskök kávéházának.”
A hosszabbra tervezett vendégséget egy váratlan esemény szakította meg: „Január 19-én éjszaka fegyveres szovjet katonák hatoltak be Thomasék házába. […] A jelenség nem volt ritka a háború utáni hónapokban. Sok volt a csellengő, alakulatáról lemaradt, kóborló katona.”
Az eset után maguk Thomasék sem maradtak otthonukban, behúzódtak a nyíregyházi rokonaikhoz. Három napot Szabó Lőrinc is velük töltött, amíg felkészült a Pestre utazásra. Az utolsó estén tisztelői, akikkel Thomasék révén kötött ismeretséget, rögtönzött irodalmi estet rendeztek, ahol Szabó Lőrinc olvasott fel verseiből.
1947-ben, amikor végre megjelent a Tücsökzene, a költő a dedikált kötethez mellékelten elküldte Thomaséknak a Sóstóhegyen írt versek jegyzékét is.
„Kedves Ernő, Mária és Ici! Kérlek, tegyétek emlékezetesebbé a Tücsökzene-példányokat azzal, hogy beragasztjátok az elejére az alábbi listát: azoknak a »tücskök«-nek a címét, amelyeket 1945/46 fordulóján Sóstóhegyen tinálatok írtam a kályha mellett, az ablaknál és este lámpafénynél. Hálás szeretettel, kézcsókkal, igaz barátsággal: Budapest, 1947. jún. 19. Lőrinc”

Kovács katáng Ferenc