Kedves barátom, és szerkesztőm, Nagy Koppány Zsolt azt írta a minap – Ady Endre sorait kiforgatva – hogy nem lesz a mutujok (vagyis a bután hallgatók) hegedőse. (A konok hallgatás) Nem szereti őket és kész. Mert nem mondják el, mi bajuk, az ember csak nézi a bamba pofájukat, és el sem tudja képzelni, mire gondolhatnak. Valószínűleg semmire, hiszen azért nem beszélnek, mert buták. Bezzeg az okos, érzelmes emberek, akik lépten-nyomon világgá kürtölik bánatukat, örömüket, szerelmi szakítás feletti fájdalmukban kerítésre másznak, és ott üvöltenek, akár a csapdába szorított farkasok. Vagy testi bajok, vesegörcs előszele, dohányzás miatti rákbetegség lehetősége esetén, ahogy NKZs írta. Tudja meg mindenki, mi fáj.

Igen ám, de egy bizonyos kor után már annyi minden fáj, hogy az ember, mielőtt kiabálna, elkezd gondolkodni: most vajon miért is fog hangoskodni? Melyik testrészét, mely baját helyezze előtérbe? Azért jajgasson, mert a térd fáj, az ízületek, elkopott a csípő, éjjelente többször ki kell menni vizelni, vagy egyszerűen, mert itt szúr, meg ott szúr? Bizonyos kor után szégyen lesz élni…

Az ember már nagy valószínűséggel nem lesz szerelmes, tehát szakítani sem fog, viszont még mindig túl nagy ökológiai lábnyoma van, és nemcsak a Föld nevű bolygón, hanem még szűkebb környezetében is. Hiszen jó lenne a lakása az utána jövő nemzedéknek, nagyobb szüksége lenne rá, mint neki, jönnek az unokák. Szerencsés esetben persze mindenkinek megvan a maga otthona, de Magyarországon nem mindenki ennyire szerencsés.

Aztán egy szép napon rájössz, hogy az emberek szeretnek rosszakat mondani egymásról, és ezért jobb, ha csöndben maradsz, mert csak megsérted őket, ha kifecsegsz bizonyos dolgokat. Tudsz már adni is, mert van miből, de ha ezt hosszú szónoklatokkal köríted, akkor joggal néznek gőgösnek, vagy hülyének, és nem kérnek belőled. Örülni is csendesebben örülsz, nem akarod megzavarni a világra a fiatalság nyitottságával rácsodálkozókat. Vagy ha együtt élsz valakivel negyven esztendeje. Félszavakból is megértitek egymást. Nézésből, mozdulatból. Vagy mindennap sétálsz a leányoddal, aki a szíve alatt hordja az unokádat. És már mindent megbeszéltetek. Minden komolyat és minden tréfásat. És csendben várjátok a jövevényt, aki maga lesz egy egész új világ.

De leginkább a testi bajok ecsetelése unalmas, hiszen hatvan fölött ebből már van mindenkinek. Vénasszonyos locsogás, mondták a hallgatag indiánok, és inkább csöndben elszívták a békepipát.

Persze, lehet egy olyan kor, amikor az ember már elveszíti a gátlásait, és össze-vissza beszél. Jó nap lesz a halálra, mondja, akár az öreg indián a Kis nagy ember című filmben. Aztán, ha mégis esik az eső ott a dombon, ahol éppen meghalni készül, akkor megváltoztatja a véleményét (mégsem jó nap ez), és inkább új asszonya törzséről kezd fecsegni, ahol a nők állítólag lovakkal hálnak, de az öreg azért kételkedik ebben.

Akkor mégiscsak jobb mutujnak lenni.

Karinthy Frigyes egyik remek stílusparódiájában azt írja, hogy a parlament előtt tüntetnek a szürkék, mert Ady Endre nem akar nekik hegedőlni.

Kedves barátom, Zsolt! A mutujok és összes szürkék nevében kérlek: légy szíves, hegedőlj nekik! Minél többet és jobbat! De ne várd el, hogy cserébe hosszan beszéljünk. Attila is így írt egykor: „Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül…” Örülni fogunk mi is, szépen, csendesen.

Gáspár Ferenc