Az állatmentő egyesületek, alapítványok áldozatos munkája ellenére hazánkban még mindig több százezer macska él az utcán, ami a téli időszakban különösen veszélyezteti az életüket. Az örökbefogadás és a felelős macskatartás legfontosabb kérdéseiről beszélgettem a Macskamentők Alapítvány elnökével, Tóth Tildával. – Kis Petronella interjúja.

Kis Petronella: Mióta foglalkozik az alapítvány cicák mentésével, és hogy zajlik egy átlagos nap nálatok?

Tóth Tilda: Alapítványunk tizenegy éve lett hivatalosan bejegyezve, de én magam már kb. öt-hat évvel korábban kezdtem a kiszolgáltatott állatok mentését, néhány barátnőmmel összefogva. Az Illatos úttal van szerződésünk, onnan hozzuk ki az otthon nélkül maradt macskákat. Az állataink ideiglenes befogadóknál vannak, akik munka mellett gondoskodnak róluk. Ez egyrészt a cicák fizikai szükségleteinek ellátásából áll: etetésből, itatásból, az utánuk való takarításból, esetleg gyógyszerezésből, illetve orvost vagy szaktudást nem igénylő kezelésekből, mint például a fültisztítás. Másrészt a lelki egészségükkel is törődnek, szelídítik, illetve szocializálják őket.

KP: Körülbelül hány cicának kerestek gazdát jelenleg? Milyen szempontokat vesztek figyelembe az örökbeadáskor, a macska és a leendő gazda „párosításánál” (főként egyedi ellátásra szoruló cicánál)?

TT: Számszerűsítve nem tudok erre válaszolni, mert az állatok különböző ideiglenes befogadóknál vannak, és folyamatosan adunk örökbe, illetve jönnek be újak. A honlapunkon és egyéb közösségi felületeinken látható, hogy keményen dolgozunk. Az első lépés, hogy a leendő gazda ír egy bemutatkozó levelet, amiben röviden beszámol az életkörülményeiről, az emberi és állati családtagjairól, valamint az elképzeléseiről, hogy kb. milyen macskát szeretne szín, kor, nem szerint. Minden macskánk oltva, fertőző betegségekre szűrve, chipelve, hat hónapos kor felett ivartalanul kerül a gazdához. A Macskamentők Alapítvány nagyon fontosnak tartja az ivartalanítást, mind az állat egészsége – nőstény macskák esetében például a méhgyulladás megelőzése –, mind a kezelhetetlen, kóbor kolóniák szempontjából. Ezért az állatainkat – amennyiben még nem érték el az említett hat hónapos kort – ivartalanítási kötelezettséggel adjuk ki. Mivel ismerjük a macskák személyiségét, mindig a hozzájuk illő családba adjuk őket. Egy idősebb ember mellé idősebb, nyugodt állatot, hiperaktív, nagy mozgásigényűt olaszos temperamentumú, nagyobb, gyerekes családba. Az optimális helyet keressük, ahol a cica és a gazda is boldog.

KP: Sajnos számos olyan történetet hallani, amikor szervezetek vagy magánszemélyek gondatlanságból vagy anyagi haszonszerzés miatt továbbadnak egészségesnek mondott, valójában beteg állatokat. Hogyan szűrhetik ki az örökbefogadók az ilyen eseteket? Mik az intő jelek, mikre érdemes figyelni, mielőtt magunkhoz veszünk egy cicát?

TT: Más szervezetekről nem tudok és nem is szeretnék nyilatkozni. Mi a macskákat bekerülés előtt szűrjük, oltatjuk, beteg állatot nem adunk ki, csak a tudomásunk szerint egészségeset. Itt van nálunk Brúnó, egy FIV-es, azaz macska AIDS-es, májbeteg, vesebeteg macska. A másik helyen Cirmi, akinek a füle beteg, és Pollyka, aki rokkant. Kutya támadta meg pici korában, mert egy kutyamenhelyre dobták be. De nyilván ők élőlények, és ahogy mi, emberek is egyik pillanatban jól vagyunk, a következőben már rosszabbul. Az örökbefogadó elsősorban úgy szűrheti ki a biztonságos helyeket, hogy tájékozódik az interneten, és olyan szervezetet választ, akik komplett orvosi programmal adják ki a macskákat, és ahova vissza lehet vinni, ha bármikor úgy alakul, hogy mégsem tudják megtartani.

KP: Hogyan érdemes otthon felkészülni egy kisállat fogadására?

TT: Az első lépés, hogy a család minden tagja akarja a macskát. Ne csak a gyerek! Mindenképp fel kell mérni, hogy az adott örökbefogadó tárgyi – értem itt az anyagiakat – és személyi feltételei megvannak-e az állat tartásához. Bővebben: megfelelő nagyságú, biztonságos, hálózott ablakok, macskabútorok, macskaalom, élelem. A személyi feltételek közé tartozik, hogy az illető el tudja-e látni, illetve tartani a macskát. Tud-e vele napi szinten játszani, időt tölteni, foglalkozni. Alapvetően két macska tartását tartom ideálisnak, főleg, ha ez egy testvérpár.

KP: Miért fontos a lakásban tartás és a hálózott ablakok a macska egészsége szempontjából?

TT: Mert emeletes házakban kieshetnek vagy kiugorhatnak az ablakon, miközben mondjuk egy galambot akarnak elkapni. De családi ház esetében is ugyanolyan fontos a benti vagy biztonságos kifutóban tartás (jó a kerítés köré erősített biztonsági háló is, de ez nehezebben kivitelezhető, inkább amerikai megoldás), hiszen manapság a kinti lét egyenlő az orosz rulettel. Rengeteg veszély leselkedik a macskákra: száguldanak az autók, elkapja a szomszéd kutya, vagy esetleg maga a macskagyűlölő szomszéd mérgezi meg. Ráadásul számos fertőző betegséget elkaphatnak nemi úton, harapással vagy verekedéssel. Ide tartozik a már említett FIV-en, vagyis macska AIDS-en kívül a FeLV (macskaleukózis) és a FIP, azaz a macska koronavírus, ami nem azonos az emberre veszélyes koronavírussal, ez minket nem fertőzhet meg. Környezetvédelmi szempontból sem mindegy, hogy a kint élő macskánk milyen, a természet számára hasznos állatokat pusztít el, például vakondokat és madarakat. De egyébként is törvényi rendelkezés, hogy mindenki köteles az állatát a saját portáján belül tartani.

KP: Volt olyan örökbeadásotok az utóbbi időben, ami valamiért különösen emlékezetes maradt számotokra?

TT: Minden egyes örökbefogadás ugyanakkora jelentőséggel bír, hiszen az örökbefogadó két életet ment: azét, akit elvisz, és azét, akit a helyére tudunk hozni. Nekünk ezek a cicák rengeteg szeretetünkbe, munkánkba, álmatlan éjszakánkba, fájdalmunkba kerülnek. Sokszor sírva adjuk őket örökbe. Bár mindannyian önkéntesként dolgozunk – az állatvédelmet az állam nem támogatja, így alkalmazottat nem tudunk megfizetni –, a mi fizetségünk sokkal fontosabb, mint a pénz: a gyerek mosolya, a gazda öröme, amikor elvisznek egy szerencsétlen cicamamát, aki kis teste utolsó tápanyagcseppjeivel szoptatta a kicsinyeit. Amikor a kapott fotókról már nem az a sebekkel teli, bántalmazott kis csontkollekció néz vissza, akit egykor találtunk, hanem egy jó húsban lévő, önbizalommal teli, csillogó bundájú cica. Szerencsére a gazdák mindig küldik a képeket, én pedig felteszem őket a Facebookra, illetve az anyamacska-tulajdonosnak is át szoktam küldeni a felnőtt kicsik fotóit.

KP: Ha bárki segíteni szeretné a munkátokat, hogyan, mivel teheti meg?

TT: Ideiglenes befogadóból sosem elég. Ha valaki szívesen vállalná az ezzel járó feladatokat, a macskamentok@gmail.com e-mail címen tud jelentkezni, érdeklődni, a www.macskamentok.hu címen pedig tájékozódni. Sok szeretettel várjuk azok levelét is, akik tárgyi adományt vagy élelmet szeretnének eljuttatni hozzánk, illetve köszönettel vesszük, ha valaki az adója egy százalékát nekünk ajánlja fel. Tavasztól őszig szoktunk nyílt napokat tartani – jelenleg a járványügyi szabályok betartásával –, ilyenkor is örömmel fogadunk adományokat, illetve ki lehet jönni hozzánk nézelődni, a gyerekeknek ez nagyszerű alkalom ismerkedni a cicákkal.

A képeken látható állatok örökbefogadhatók a Macskamentők Alapítványtól.