„A háború bejött az ajtón” – írtam két évvel ezelőtt. Na, most meg a politika jött be. Hogy jobb, mint a háború? Rokonok ők, egyik rosszabb, mint a másik. Hogy a görögök idiótáknak nevezték a politikával nem foglalkozókat? Más idők, más emberek. Nem volt nekik Facebookjuk. Tik-tok sem volt. Meg Insta. Csak összegyűltek az agorán beszélgetni. Nem vágtak egymás szavába, volt idő mindenre elég. Mert az idő is csak úgy folydogált. Nem percre mérték. Nem volt toronyórájuk. Legfeljebb néha leöntötte őket vízzel a feleségük üldögélés közben, mint Szókratészt, aki a veszekedés elől kimenekült a házból, de szerencsétlenségére a hátát a háza falának támasztotta. Az ablak alatt ült, s hamarosan megérkezett az égi áldás. Mennydörgés után ez nem szokatlan, nevetett a bölcs, s vele a többiek.

Kedélyes kor volt. A perzsák ugyan nem voltak kedélyesek, és később a rómaiak sem. Rafinált kivégzési módokat találtak ki, elképzelhetetlen kínzásokkal. (Nyilván: elképzelhető, ha kitalálták.) Igaz, a szicíliai bikát egy görög találta ki, viszont nem a demokratikus Athénben, hanem Akragaszban, Szicíliában, ahol a zsarnok Phalarisz uralkodott. A történet szerint a feltaláló Perillosznak saját magának kellett tesztelnie az elmés szerkezetet, ahol az elítéltet egy bronzból készült bika belsejébe küldték, majd alágyújtottak. A szerencsétlen üvöltött, s ez a bika bronzszáján át úgy hangzott, mintha az állat bőgne. Tessék, már a görögökben sem lehetett bízni… Amint kiteszik a lábukat Athénból, már a huncutságokon jár az agyuk.

De hát nem is erről akartam fecsegni. Hanem hogy kell-e nekünk a politika? Mert olyan, mintha még mindig kampányidőszak lenne. Írók lelkesednek az újdonságért, mások szomorkodnak, megint mások meg csúnyákat írnak egymásról. Vagy azonosak a lelkesedők és a szomorkodók az egymást becsmérlőkkel? Néha igen, néha nem. Viszont mindenkit lázban tart a politika. Mi lesz most, hogy lesz, kérdezik egymástól, akárcsak Jézustól a tanítványok az utolsó vacsorán.

És a politika nem mondhatja azt, hogy ahol ketten-hárman összegyűltök, ott megjelenek. A politika mást mond. Elég egyedül ülni otthon és kinyitni a laptopot. Az okostelefont. A számítógépet. Bezúdul rögtön. Markában tartja a szíved, az agyad, nem ereszti. Erősebb a mesék ördögfiókájánál, akit furfanggal mindig le lehetett győzni, ez mindig bekúszik. Olyan, mint a háború. Háború van a lelkekben. Pedig békét szeretnénk. Pünkösd előtt és után, mindig. Nem akarunk beülni a bika gyomrába, ahol csak forróság van és kín és sötétség, és a fogak csikorgatása.

Gáspár Ferenc