Amikor meglátták a csillagot,
igen nagy volt az örömük
(Mt 2, 10)

A Katolikus Lexikonban olvasom: „Teres (1969-ig Terescsényi) Ágoston, SJ Kecskeméten született 1931. jan. 25-én. Csillagász, norvégiai magyar lelkész. A gimnáziumot a kecskeméti piaristáknál és a pápai bencéseknél végezte. 1949-ben érettségizett Kecskeméten. S még abban az évben belépett a jezsuita rendbe, a budai Manrézába, amit a következő évben Szegedre költöztettek. […] 1956-ban világi hallgató a Hittudományi Akadémián, itt a forradalmi bizottság elnöke. Decemberben a jezsuita elöljárói parancsára Bécsbe menekült. 1957-ben a burgos/oniai jezsuita teológiai fakultáson, 1958–60-ban a frankfurti St. Georgen jezsuita főiskolán végezte tanulmányait. Közben 1959-ben Frankfurtban pappá szentelték. 1960–1961-ben Münsterben töltötte 3. próbaévét.”
Közel napra pontosan harminc éve történt Oslóban: Teres atya a vacsoraasztal ablak melletti végén ül. Ki-kinéz a csillagos, kristálytiszta égre. Nagy hó fedi az ablakon túli világot. Nem nyúl az ételhez. Biztassuk? Magyar ember evés közben nem beszél. Bal kezében forgatja a villát, tekintete a távolba réved, és a múltat emlegeti.
„S amikor megismerkedtem a Jezsuiták történetével, ott is a két leghíresebb Jezsuita csillagász volt. Hell Miksa és Sajnovics János a Vénusz átvonulását figyelték meg a napkorong előtt, és ők voltak az elsők, akik meg tudták állapítani a Nap és a Föld közötti távolságot. Én is elkezdtem foglalkozni a csillagászattal, s amikor 1956-ban el kellett hagynunk az országunkat, s engem pappá szenteltek, először a németországi magyarok között munkálkodtam. Skandináviában hiány volt magyar lelkészekben, feletteseim megkérdeztek, hogy van-e kedvem oda menni. Koppenhágában voltam mintegy fél esztendeig. 1965-ben pedig ide küldtek.”
Atya a sülttel együtt pirult tepsis krumpliból összetör néhány szemet, s kínkeservesen legyűri. Engem faggatt, mintha ő lenne a háziasszony, hogy ízlik-e az étel. Zavaromban azt találom mondani, hogy kóser. Egy pillanatra megfagy körülöttem a levegő, megállnak a száj felé közelítő villák, mire az Atya hangos nevetésére egyszerre feloldódik a hangulat, s mesél tovább. „Lucia [dr. Nagy Lucia Mária belgyógyász, a Norvég-Magyar Egyesület elnöke. Vendéglátónk. A szerző megj.] remek szakács. Disznóból is képes jó marhasültet készíteni…
A hatvanas években olyan szegények voltunk, mint a templom egere. Beiratkoztam az Oslói Egyetem Természettudományi karára, matematikát, csillagászatot, fizikát tanultam, a papi állás mellett tanári oklevelet is szereztem. S hogy a tanulmányi kölcsönt vissza tudjam fizetni, iskolákban vállaltam helyettesítést, laboratóriumban félállást.”
Mértékkel, de fogy a nehéz ételhez kínált savanykás bor. Kis családom kitart a torkot is kímélő langyos csapvíz mellett. Fiam kérdezősködésére a páter visszatér a csillagokhoz.
„1984-ben behívtak a Vatikáni Csillagvizsgálóba – azt előrebocsátom, hogy a pápai csillagvizsgáló a Jezsuiták gondjára van bízva. A nagyobbik része 1984-ben az USA-ba költözött, ahol Arizonában egy korszerű obszervatórium épült. A Róma melletti Castel Gandolfóban maradt viszont egy igen nagy értékű könyvtár és a régebbi, de használható csillagvizsgáló. Ide kerestek valakit, aki tovább működteti a berendezéseket, és rendben tartja a könyvtárat. Tíz évig voltam ott állandó munkán, s akkor visszahívtak Norvégiába, hogy végezzem a magyar, német, lengyel és olasz lelkipásztorizációt – amíg bírom…
II. János Pál pápa 1989. júniusában látogatta meg Norvégia három nagyvárosát. Oslót, Trondheimet és Tromsøt. Előtte még pápa nem tette lábát norvég földre. Hatására sokan szerettek volna áttérni a katolikus hitre. Ebben a felkészítő munkában is számítottak rám.”
Vacsora után az Atya új könyvéről beszélgetünk. Kézirata, annak gépelt, majd számítógépbe vitt változata, lábjegyzetei, tördelése többször is átfutott családunk számítógépein, nyomtatóján…
„A Biblia és asztronómia könyvem sokéves kutatómunkám eredménye. A tudományos témát igyekeztem olvasmányosan, érthetően megírni, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen. Ebben a könyvben többek között foglalkozom időszámításunk kialakulásával, és a bibliai betlehemi csillag mibenlétét is magyarázom.”
Az atya, mint akit az öreg vándorok kíváncsisága űz, felolvas egy részt a könyvéből: „Amint közeledünk a betlehemi dombok felé, egyre jobban besötétül, és a Jupiter mellett megjelenik egy halványabban fénylő pont, a Szaturnusz is. Még két kilométerre lehetünk az ősi település házaitól, amikor a délkeletre fekvő alacsonyabb domb fölött előtűnnek a Pegazus és a Halak pislákoló csillagai. Közben az állatövi fény is erősödik, és úgy látszik, mintha a Jupiterből áradna le a domb délnyugati részére. Arra megyünk, mert elhisszük, hogy ez az égi jelenség annak a született királynak a jele, akit keresünk. De ki tudná megmondani, hogy melyik házban találjuk meg? Közel hét óra lehetett már, amikor elérjük az első lakóházat, terméskövekből építve a domb sziklás oldalában. Öreg pásztor lehet a gazdája, aki ismeri a Dávid király házából származó Józsefet. Így megérti az egyik mágus kérdését, amely bizonyára ugyanúgy hangzik, mint Jeruzsálemben. Gondolhatja, hogy akit keresnek, nem lehetett más, mint ennek a Józsefnek a fia, hiszen angyali jelenés közölte a betlehemi pásztorokkal, hogy ő a megváltó Messiás. A mágusok pedig »szerfelett nagy örömmel örvendeznek« (Mt 2, 10), amikor látják, hogy az égbolt legfényesebb csillaga órák hosszat mozdulatlanul áll éppen a hely fölött, ahova a pásztor vezeti őket. Ugyanazon a napon, amely a naptáruk szerint a megállásának a dátuma, ugyanaz a csillag, amelynek esti keltét már hazájukban is megfigyelték!” (93–94. oldal)
Az utolsó mondatokat már járkálás közben olvassa. A félhomályban nem is láthatja a betűket, de róla simán elhihető, hogy álmából felébresztve is tudna oldalakat idézni. Megáll az ablakban, hátra sem néz, a könyvét gondosan behajtja, a párkányra teszi, mozdulatlan testtartással mesél tovább.
„A mágusokat napkeleti bölcseknek fordították korábban. Ma már tudjuk, hogy ők a babiloni Marduk templom tudós csillagászai és papjai, és az ő feladatuk volt az, hogy figyeljék a csillagok járását, és ezek alapján mondják meg az időjárást és a társadalmat, valamint a királyi házat érintő eseményeket is. A Máté legenda másik érdekessége, s nem tudták rendesen lefordítani, hogy megállt ott a csillag a ház fölött, ahol a Jézus gyermek született. Ez nagyon bonyolult csillagászati jelenség, nehéz egyszerűen megmagyarázni.”
Nekünk persze, az Atyát túlélőknek megadatott, hogy Cseh Viktor 2020. december 21-i A betlehemi csillag(ok) – Avagy a betlehemi csillag egyik lehetséges magyarázata című cikkéből érthető választ kapjunk e jelenségre.
2020-ban a Jupiter és a Szaturnusz újból nagyon közel került egymáshoz. Ez kb. 33 évenként következik be. Délnyugat felé tekintve, ahol a Nap lenyugodott, mi is láthattuk volna, ha vastag felhőpaplan nem borítja az eget. Pedig nagyon nagy volt a valószínűsége, hogy hasonló jelenséget látunk, mint a napkeleti bölcsek…
Teres Ágoston jezsuita atya súlyos betegség után hunyt el Oslóban 2007. december 21-én.

Kovács katáng Ferenc