Apollón, a szépséges napisten, a megváltás és tisztánlátás jós istene nemcsak üdvösséget és áldást hozó oldaláról volt ismert az antik világban: gyilkos és pusztító is tudott lenni haragjában, ahogy azt Homérosz is megénekelte az Iliászban. Dögvészt és pusztító aszályt, hőséget hozhat az akarnok és dölyfös emberekre, ahogy a Tróját ostromló sereggel is tette, mikor Agamemnón megsértette papját betörve templomába. Ekkor Apollón haragjában leszállt olümposzi magaslatáról, és ezüst íjából láthatatlan aranyos nyilakkal lődözte le a harcosok öszvéreit, kutyáit, majd végül őket magukat. A földet felperzselte, kiszárította, a háborúskodókat hőséggel és járvánnyal sújtotta. Mindeközben ő maga a saját fényében, a napban fürdőzve láthatatlan maradt. De az avatottak tudták jól, ki és miért bünteti őket.

1887. november 14-én 11 óra 45 perckor született a költő Brassóban, akinek horoszkópját ismét a Trentai Gábor által felállított képletet használva elemzem. A költő a Skorpió jegyében látta meg a napvilágot, amely a halál házával analóg jegy a mundán asztrológiában. Úgy is mondhatnám tehát, hogy Áprily születésétől fogva nagyon is jól ismerte Apollón gyilkos, halálos oldalát, hiszen a Skorpió Nap az alvilágban járó Apollón isten motívumát jelképezi. A Nap mellett az ábrándos Hold, a szerencsehozó Jupiter és az okos és beszédes Merkúr is e jegyben járó – utóbbi már majdnem eléri az optimistább szemléletű Nyilas jegyét, amelynek jovialitása, szellemisége felé közelített maga Áprily is elméjében, vágyaiban. Az aranykori antik világ és a versek is azért vonzották talán, hogy az irodalom és a múlt fényei segítsék őt ki skorpiósan sötéten látó világából. Zárkózott, árnyékos volt ez a világ, melyet a Skorpió Nap jelez, ami azonban mégiscsak a kilences házában, azaz a szellem, magasabb tudás és hit életterületén állt. Közeli együttállásban a célokat kijelölő MC-vel, ami a hírnevet hozta el neki. 

Ehhez azonban először is nevet kellett volna változtatnia – mintha csak lelket kellett volna cserélnie. Érdekes, és talán nem véletlen, hogy a név (ti. az Áprily, melyre a Jékelyt cserélte) éppen a novemberi Skorpióval szemben álló áprilisi Bika jegyét idézi. Mintha jobban szeretett volna a költő az életadó tavaszi hónapban születni, mint a pusztító, jegesedő novemberben. A névváltoztatás sokszor hozza el a sors megváltoztatását, amint azt a számmisztikusok állítják. A külvilágnak mutatott arca és a személyiség ellentmondásosságát jelzi az is, hogy a költő Bak aszcendensének ura, a Szaturnusz, a külvilág életterületére, a hetes házába esik. A Bak aszcendens általában szorongó, befelé forduló, zárkózott egyéniséget jelez, akinek óriási elvárásai vannak önmagával szemben, s aki ezért igen erős felelősségtudattal bíró személyiség. A Szaturnusz – mint a felkelő jegy ura – a helyzeténél fogva mindezt a külvilág szférájába helyezi: a legerősebb bírálója, noha valójában önmaga, számára mégis a másik ember. Nem is csodálhatjuk, hogy az első a megjelent verseit érő bírálattól Áprily (aki akkor még Jékely volt) teljesen összeomlott, és a háttérbe vonult. Írt ugyan, de csak a fióknak, nehogy a külső bírálók ismét összetörjék. A külvilág, a nyilvánosság, általában a másik ember fontosságát és túlsúlyos szerepét mutatja Áprily képletében az is, hogy az MC-IC tengelytől jobbra eső térfélen van minden bolygója. Önmaga sem fontos így – hiszen az egót jelző Szaturnusz is a nyilvánosság házában áll, és minden más is csak a külvilág, a másik ember szemén keresztül nézve nyer jogot és értelmet nála. Ezért volt tőle is minden önkínzás, ének; szerette volna, hogy szeressék. Még jó, hogy aki a nyilvánosság házát egy személyben is képviselheti egy szülött képletében, azaz a társ, azt egy igen jó asszony formájában kapta meg a költő. A társ háza a gondoskodó, anyáskodó Rák jegyében kezdődik, s az uralmi, magabiztos Oroszlánban folytatódik. A felesége így egyszerre volt gondoskodó és erős támasz, ráadásul okos, sőt nagyon bölcs asszony is. Hiszen a hetes ház mindkét ura, a Hold és a Nap szintén a szellemi kilences házban állók. Ez az asszony volt jó ideig egyetlen ismerője verseinek, amiket sokáig nem is mert publikálni, s később is csak álnéven, melyet szintén csak a felesége ismert. A kritikus Szaturnusz, mely el is pusztíthatta volna akár örökre is írói énjét, ahogy azt a másik sorsbolygóval, a Jupiterrel alkotott nagyon rossz fényszöge, azaz kvadrátja jelzi, így lett titkának őrzőjévé és védőjévé. A falak nem omlottak le ugyan közte és az irodalmi élet könyörtelen nyilvánossága között, de átjárhatóvá váltak, ahogy azt a Szaturnusszal kapcsolódó, mindent feloldó, falakat áteresztővé tevő Neptunusz mutatja. 

E tengereket és álmokat uraló bolygó az eredet házából ható, tehát nagyon sokszor a kollektív álmokat és vágyakat közvetítő ilyen esetben. S mivel a személyiségjelölő Szaturnusszal kapcsolódik, nagyon erősen hat a költő személyiségére, amely egyszerre szigorúan Bakos és szaturnuszian visszahúzódó, másrészt álmodozó, illúziókat kergető, múltba merengő. Ráadásul nemcsak a személyiségjelölővel kapcsolódik, hanem a tudatosságot jelző Nappal is: a vágyott áprilisi Bika jegyéből viszi el az álmok országába a halálos Skorpióban álló Napját. Az eredet házában még így is sokszor a veszteséget jelenti, főképpen azért is, mert a változásokat hozó, a Napját is uraló Plútó is itt áll. Az otthon, a család, a nép, az eredet ezért vált folytonosan a veszteség megélésének terepévé Áprily életében – és ettől még az új, a költői neve sem menthette meg. Az segítette a pályáját naposabbá tenni – hiszen a Nap áll együtt a sikereket hozó főtengelyével. De a múltnak az örökös eltörlését akkor is meg kellett élni. Folytonos költözései (Brassóból Parajdra, majd Kolozsvárra, Nagyenyedre, Budapestre, végül Visegrádra) is erről a hiábavaló otthonkeresésről mesélnek. Nem is beszélve Trianonról és Erdély elvesztésének traumájáról, vagy a legkedvesebb családtag, Anna unokája haláláról.

A pusztulás folyamatos élménye volt, habár Apollón isten őt magát segítette. Ám nagyon jól megérezte – a névváltoztatás után a mások sorsában immár – a veszteségeket, melyeket a „Gyilkos Apollón” hozhat ránk. Ő, aki maga is Apollón követe volt, sokat elárulhat nekünk arról, miként jár az, aki nem tiszteli a fényes napistent. Az elmúlt nyáron ebből magunk is vehettünk egy kis leckét. Sajnos nem csak a költő szavai által. 

Végh Nóra