Li Sang-jin: Ódon rege

Kelet felől párás eső lanyház és zúg vele a Szél,
fönn a Bagoly-tavon halkan dörög az Ég, zenél-
zenél.
… Arany-teknőc itt a kilincs, tömjén szitál
szagos ködöt,
csodálatos jáspis-tigris áll őrt a régi kút fölött…
Nagyúri dáma szeretett hajdanta egy pásztor-
legényt,
tündér ígért királyfinak mátkát s otthagyta a
szegényt.
… Mondd, mért virágzik a szívünk, ha a tavasz
fuvalma fú?
S abból, mi fényes, tiszta láng, mért lesz hideg,
sötét hamu?

(Kosztolányi Dezső fordítása)