Bakonyi István írása Szabó B. Eszter „a világ nem csak annyi, amennyi látszik belőle” című beszélgetőkönyvéről

Szerencsére egyre több a fontos interjúkötet, amelyekből lényeges dolgokat tudhatunk meg egy-egy jeles életmű hátteréről, emberi minőségeiről. Szabó B. Eszter új könyve is ezek közé tartozik. A fiatal magyar írástudó fontosnak tartotta, hogy az alcímben a „beszélgetőkönyv” szó szerepeljen az interjú helyett. Érthető a szándék, bár az interjú műfajának is mindenképpen megfelel, amit ettől a könyvtől kapunk.
A kérdező nyitottságát jelzi, hogy mennyire különbözőek beszélgetőtársai, más-más helyről érkeztek, különféle hátteret, gondolkodásmódot képviselnek, világképük sem egyforma. Néhány név a sorból: Cserna-Szabó András, Másik János, Zalán Tibor, Tarr Béla, Lukács Sándor, Kepes András, Csoóri Sándor (Sündi), Lackfi János. Mindannyian színes és sikeres egyéniségek. „A válogatás során nem egy-egy művészeti ág képviselőire koncentráltam, hanem azt a sokszínű, több területre, művészeti ágra kiterjedő palettát igyekeztem megmutatni, amely az interjúalanyok és az interjúkészítő érdeklődését is jellemzi. […] soha nem a művészt, hanem az embert kerestem.” – írja a szerző. Bár érdemes hozzátennünk, hogy ez utóbbi kettő szétválaszthatatlan.
Valódi, őszinte beszélgetéseket olvashatunk a kötetben, melyekből kiviláglik a kérdező felkészültsége, az életművek ismerete. Kérdései frappánsak és lényegre törőek, gyakran eldöntendőek, melyek azonban minden esetben előrelendítik a beszélgetést. Ahogy a kötetcím is mutatja („a világ nem csak annyi, amennyi látszik belőle”), melyet Müller Péter Sziámitól kölcsönzött a szerző, Szabó B. Esztert nem a felszín érdekli, hanem a mélység. A személyiség hitelessége, ami felkelti az érdeklődést egy-egy alkotó életműve iránt. Bepillantást nyerünk a szellemi műhelyek világába, láthatóvá válik a művek háttere.
Olykor egy új alkotás vagy más aktualitások szolgáltatják az interjú apropóját, talán mégis azok a legfontosabb írások, amelyekben kitekintést nyerünk az egész életműre. Vagy éppen bizonyos titkok tárulnak fel. De például arról is szó esik e kötetben, hogy az írás egyben terápia is lehet a szerző számára. Hadd idézzek néhány kulcsmondatot. Géczi János így fogalmaz: „A versírás jól behatárolt körülmények között zajlik. Eltávolodsz mindentől s közeledsz ahhoz, amely a vers előhívója lesz…” Cserna-Szabó András pedig ezt mondja a profi íróról: „…nem sértődik meg se a szerkesztő, se a kritikus véleményén. […] Egy külső szem olykor sokkal jobban rálát a műre, mint mi belülről.”
Minden beszélgetés arról tanúskodik, hogy a kérdező együtt rezdül a kérdezettel, és sosem tolakodik eléje, miközben végig kézben tartja a beszélgetés fonalát. Ehhez természetesen nemcsak felkészültség, de egyfajta alázat is szükséges, ami megvan Szabó B. Eszterben. Talán ezért nyílnak meg előtte könnyen beszélgetőpartnerei. Zalán Tibor őszintén beszél kubikus apjáról, aki aligha tudta értékelni fia tehetségét. De a világjáró és világhírű művész, Tarr Béla is izgalmas részleteket oszt meg életéről. A színész-költő Lukács Sándor pedig azt vallja, hogy a hűség is kétoldalú: akkor kell maradni, ha annak van értelme. Kepes András a kultúrák sokszínűségéről, a vallások szellemi gazdagságáról, saját pályája változásairól szól. A Müller Péter Sziámival készített beszélgetésből kibontakozik az alkotó pozitív életfelfogása, hite a szeretetben, a szakralitásban.
E közéletet viszonylag ritkán érintő interjúkban a közérzet kulturált, világos szavakban nyilvánul meg. Szabó B. Eszter fontos beszélgetőkönyvvel ajándékozta meg az olvasót, melynek legalapvetőbb jellemzője, hogy a minőség jegyében született.

(Tiszatáj Könyvek, 2026)