A szivárvány ógörög megszemélyesítője, Írisz volt az isteni hírnök, aki a földieknek elhozta az égiek üzeneteit, a lenti világot a felsőbb szférákkal összekötve. (Neve a görög „mondani” igéből származik.) Írisz az a fürge, szélnél is sebesebb szűzlány, akit hol gyorsan szaladó lábai, hol aranyos szárnyai röpítenek az isteni üzenetekkel a földre, a tengerekre. Habár Hermészhez hasonlóan hírvivő, a mítoszokban sokkal szolgaibb szerepet tölt be, mint a fiúkövet. Ő csak és kizárólag azt hajtja végre, amit az istenek rábíztak, csak az ő üzeneteiket szállítja, szemben a makrancos és nagyon is önálló, az isteneknek folyton keresztbe tevő, csalafinta Hermésszel. Így Írisz üzenetei tisztábbak, igazabbak a fondorlatos Hermészénél, akit a latinok Mercurius néven ismertek. Az észt, a racionalitást, az emberi számítást is jelképező Hermész-Mercurius tehát éppúgy félrevezetheti az embert, mint ahogy igaz felismerésekhez, isteni üzenetekhez juttathatja.

1917. október 5-én hajnali 3 óra 14 perckor született az írónő Debrecenben, akinek horoszkópját a Szabó Zsuzsanna által felállított képletet használva elemzem. Bár az írónő levegős és intellektuális jegyben, a művészien vénuszi Mérlegben álló Nappal látta meg a napvilágot, az aszcendense a merkúri, tehát szintén okos és intelligens, de földies Szűz jegyébe esik. Így a személyiség házát elsősorban ez az okos, néha kifejezetten okoskodó, locsi-fecsi Mercurius uralja. Ráadásul épp itt, a személyiség házában is áll ez a bolygó, nem túl kedvező, úgynevezett tanító fényszögben a nagyon gyors észjárást adó Uránusszal. A szavak bősége, a gondolatok özöne tehát adott, de ahogy fennebb megjegyeztem, az igazságot, a mélységet még nem garantálja a csalafinta sok szó. Hiszen tudjuk, annak sok az alja. Mindenesetre az írásművek létrehozásának, az írói létnek e bolygó házhelyzete – a személyiséggel való kétszeres összekötöttsége – igencsak kedvez. És az égiek azzal is hozzásegítették Szabót az igazsághoz és a nagy mű megalkotásához (ami a bölcsek kövének alapja, a magnum opus), hogy a Napját a Vénusz uralma alá rendelték. A bölcsek kövét kereső alkimisták ugyanis a Merkúr növényeként számontartott vérehulló fecskefűhöz mindig rozmaringot kevertek, amely Vénusz növénye volt. Ismerték az ész cselét, s hogy Mercurius éppúgy vihet az ördögihez, mint az istenihez, ha Vénusz, azaz a szeretet nincs jelen. Ugyanúgy Magdánál is így keveredett a merkúri a vénuszival – az okosság a szeretettel.

De nemcsak ezzel segítették a csillagok az írónőt abban, hogy az igazat, csakis az igazat írja és közvetítse a szószaporításában. Egy különleges csillagállás révén az Írisz nevű kisbolygó éppen a Nap takarásában vagy közvetlen szomszédságában állt Magda születésekor. Így a Nap, mint a tudatosság fénylő csillaga kötelezte őt az igazmondásra, a mély, isteni igazság közvetítésére a merkúri csalafinta betűtengereken át is. Mert van valami az isteni igékben, ami olyan egyszerűen és közvetlen szavakkal már nem „jön át”, nem mutatkozik meg az egyre inkább szavak tengerében fürdőző emberiség számára. De ami épp a szavakban elveszni látszik, az a nagy tanítás, az író- és tanítónő műveiben mégis megmutatkozik – Írisz nyelvén szólt ő. Talán az sem véletlen, hogy egyik híres meséje hősének, Tündér Lalának maga a halhatatlan Írisz tündérkirálynő az édes anyukája. Valami, valaki – talán maga Írisz súgta meg neki e nevet, hiszen a tudatosságát jelző Napjával állt együtt a kisbolygó…?

Úgy tartják, a szivárvány a békekötést jelképezi az égi és a földi világok között, Írisz tehát – mint az üzenet hozója – mindig magában rejt egy ígéretet. Amit ki kell bontani, bontakoztatni az élet során. Ez a kibontakozás lassú, mert hermészien fecseg a felszín; az ego, azaz az első ház inkább a felszínes énünket, a személyiséget jelképezi, így Magdánál a sok beszéd, írás, ha mégoly kifinomult is, önmagában csak a felszín. Az életmű már a Nap ígérete. Ennek persze még csak az írónő életében lenne látszatja, a könyvek akár a feledésbe is merülhettek volna. Mint ahogy hosszas hallgatásra ítélte őt a rendszer is, melyben nagyon sokáig, kilenc évig nem publikálhatott – pont írói pályájának kezdetén. Ám a hallgatás csak halogatás volt: ezt a Szaturnusz fényszöge jelzi, mely a nyilvánosság házának urával, a Halak jegyét uraló Neptunusszal együtt állva lassítja a megmutatkozást a külvilág felé. Ám a siker és a hírnév garantált és előírásos: ezt meg az MC-vel, az ég közepét és egyben a hivatást, életcélokat kijelölő főtengellyel együtt álló nagy szerencsebolygó és a vele együtt álló álmodozó Hold jelzi.

A hetes ház azonban nemcsak a nyilvánosságot jelképezi lelki térképünkön: ez a társ életterülete is, aki kissé ködbe vesző, illuzórikus személy, ahogy azt a Halak jegye jelzi. Mintha eltűnt volna a köztudatból, megsemmisült volna a híressé vált feleség mellett. Pedig valójában, ahogy azt a Halak urával, a Neptunusszal együtt álló Szaturnusz és Mars jelzi, nagyon határozott és erős egyéniség volt ő maga is. A szaturnuszi hatás miatt kissé talán keserűnek, öreg embernek tűnt, pedig valójában alig volt idősebb világhírű feleségénél. Ez a Szaturnusz jelzi egymás iránti elkötelezettségüket és hűségüket is.

Meglepő ez, hiszen Szabó Magdának van egy meglehetősen pajzán fényszöge is: a Vénusz áll kvadrátban a szabadságszerető Uránusszal. Az ilyen fényszöggel bíró emberek általában kedvelik a szabad szerelmet, és a hirtelen kötött, akár pillanatnyi kapcsolatokat is. Ám mivel Magdánál a Vénusz a hármas házban álló, így inkább az írásműveiben bukkan fel az efféle szerelem témaköre. A munkával való kapcsolatot az is jelzi, hogy az Uránusz a hatos házban, a kötelességek életterületén áll – természetes, hogy ezen a téren élte meg a függetlenséget, úgy is mint szabadúszó író. A Vízöntőben álló Uránusz különösen erős, még a kommunista terror idején is segített nagy szabadságot kiharcolni az írónőnek. A Skorpióban járó, tehát a mélységeket uraló Plútó uralma alatt álló Vénusz, a szeretet bolygója ilyenformán támogatta őt, aki uránuszian csűrve-csavarva, s merkúrian csalafintán, de mégiscsak azt az üzenetet közvetítette, amit a bolygók uralmi lánca diktált neki. Mert, hogy szavam ne feledjem, a bolygók uralmi sorában, a Vénusz uralma alatt meg utoljára maga a Mérleg Nap áll – háta megett az égi súgóval, Írisszel. Az írónő által formált talányos szavak így ütötték végül szíven Szabó Magda olvasóit, közvetítve Írisz üzeneteit. Aki – milyen fintora a sorsnak – éppen kedves betűi tengerében elmerülve, olvasás közben lelte halálát.

Végh Nóra