Szemelvények Regős Mátyás verseskötetéből

Apám szíve

Apám szíve cserépkályhabarna,
kéthetente be kell fűteni.

Fával etetik hetvenöt éve.
Kőbányai étkezőszobánkban

termeli a hőt, míg kihűl a
kerámia. Mozdulatlan

tűri, hogy kinyitja a vasajtót
Lev Tolsztoj, egy családtag vagy én.

Parazsát biztos mozdulattal
megforgatom. Elég neki.

Ha nincs parázs, kamaszkarommal
a közelből rönköt vonszolok,

hasogatok és fűrészelek –
egyél, apám. Pattogjon a szikra.

Leülök a cserépkályhapadra,
hallgatom a hosszú lángokat.

Egy januárral apám szíve apró
darabokra szét fog hullani.

Sebeimet kályhacserepekkel
vakargatom akkor éjszaka, és

kilépek a kőbányai kertbe –
milyen hideg, közönséges, milyen

szabad.

Harag

Végül mindannyian anyátlan kutyák
leszünk, sárgaszemű kölykök az

iskolaudvaron. Felsebzett szájjal
kérdezgetjük, mennyi az idő.

Kis máglyát rakunk ebédjegyekből,
bogártetemből, lopott gyújtóval

belobbantjuk az ellenőrzőt. Inas
karunkkal csüngünk az ebédlő

ablakában, maradékunkat vödörbe
öntik. Nyelvünkkel piszkáljuk a

porcogót. Unalmunkban napba
nézünk, fenyegetőzünk, míg fehér

mintákat karmolnak belénk a
rostok. Mennyi az idő.

Lábszárunk nyílásaiban betonpor,
nem jönnek értünk.

Nyakunkban kulcs, aszfalton vézna
árnyék, előttünk csak ami éghető.

Állandó évszak

A sínek közt szétroncsolt galambtetem,
pepita nejlonszemét.
Magasfeszültség verte halálra, eső,
széttépte a börzsönyi szél.
Sajátjaimra gondolok, halkan
sorakoztatom erőimet.
A vasúti hídról nézve fák mögött,
bennem folyik a víz.

Apánk mesélte szinte
mellékesen, bátyám tizenegy
lehetett, kézen fogva indultak
iskolába, és arra gondolt,
fia még meddig hajlandó
vele így. A visszacsorgó
jövőtől megnőtt pillanatban
ragyogni kezdtek, bátyám
tündöklő keze fogta
apámét. Járásunk fénye
bevilágítja az utcát, ott
állunk, öt pizsamás gyerek
lángoló sorház előtt, parazsat
prüszköl a hintaló, elszenesedett
hajcsatok pattognak ablakainkból,
megvadult éjjeli lepkék.
Két hét múlva az iskolában egy
lány megkérdezi, adományként
elfogadom-e töltőtollát.
Színes, csinos, nagyszerű a toll, de
megmaradt a tűzben a sajátom.
Kimondom az igazat, nőni
kezdek, egy hájas asszonnyal
állok szemközt, apánk küldött
hozzá időnként segíteni, mise
után szentostyapuszit kért,
bolygó méretű ősz macska, azt
mondja, a szemem sem áll
jól. Csúnya fiú vagyok, aki
mindig arra gondol. Mire
gondol, kérdezem magamban,
mert ma sem tudom, de
mindig, egyfolytában.

Önmagát eszi a reggel,
gyerek vagyok, nem vitatkozom.
A sínek közt pepita nejlonszemét,
szétroncsolt galambtetem.
Eső verte halálra, magasfeszültség,
széttépte a börzsönyi szél.

A szégyen meg én

Szégyellem, akár a bűnt, és
kíváncsi vagyok, mint a bűnre.
Sáros, iszamós teremtés,
szipogok, gyúrok istenülve.

Sarazunk együtt, a szégyen meg én, a
felvágott nyelvű öreggyerek.
Hallgatni gyenge, beszélni béna
iszapbabáim idegenek.

Szégyellem magam, akár a
szopós süldők és nemzetek.
Ráunok tejre, új hazára,
magamban is eltévedek.

Dicsekvés mindez, folyosó-allűr,
csiricsáré kis szégyenbizsu,
de akárkin áttekint az űr.
Sárpalotára szitál a hamu.

Noé emlékei

Miért épp engem
választott a sors, miért
rám bíztak emlékeket,
illő párokba összegyűjtvén
menteni őket az
áradó időtől.

Mintha kiskoromtól
erre készülnék; mondókáim,
durva vicceim, ketrecek
a mélyrétegekben felgyűlő
időnek. Rácsok közül
csorogtak az évek.

Mintha mindig
áradásban, idő alatti
mélyben, napok partjain
csapdosó hullámveréstől
tanultam el a felejtés
ritmikáját.

Árnyak, maszatos
képek a fedélzeten,
táplálék híján egyre
soványabbak. Velük
megyek az ár fölött, mint ki
megbízást kapott.

Esténként ébred a
bárka, ugatnak, vigyorognak
girhes lényeim, korbáccsal
verem őket, vasdoronggal,
hallgassanak, míg
eljön a reggel.

Kiküldöm szárnyas
emlékeim, hátha hoznak
valamit a felejtés
túloldaláról. Meggyötörten
térnek vissza, csőrükben
nincs olajág.

Tákolt hajómmal
megyek a mélyülő
felejtés habjain, egyre
magányosabban, egyre
könnyedebben, látom már,
nem érünk oda.

Nem tudom, ki
kért meg erre, szállítom
őket, hogy velük legyek.
Az örvénymag fölött
megsejtem magam,
a süllyedésben.

(Cser Kiadó, 2026)