Zöldszárnyú angyalok: sovány jegenyék
Reszketnek a szélben s elrepülnek –
Sötét zuhatagként fut a mélybe az ég.

Ó, hullni, mint az ég! Ó, szállni, mint a fák!
S nem lehet: magam vagyok a gyökér,
S magam tartom világom boltozatát.

Itt nincs menekvés! Élni s lenni kell,
Fájdalmakban is magasodva,
És nem cserélni soha senkivel!

Régi ének zengi a hőst, akit
A homlokába tört nyílvas kinoz,
De él, de küzd, mig végkép elbukik.