A nyári égen tiszta időben késő este láthatóvá válik egy különös színekben pompázó csillag: az Arcturus. Vörös-sárga vibrálása azonnal magához vonzza a szemet. Könnyű meglelni a Nagy Göncöl szekerét, melynek rúdját képzeletben meghosszabbítva az első fényes csillag, amibe ütközik a szem, az Arcturus. A „Boszorkány szöme” – így nevezték eleink e csillagot, s talán nem csak a varázslatosan szikrázó fényei miatt. Az ezoterikus tanítások szerint szeretet és bölcsesség legfejlettebb lényei származnak e különös fényű csillagról, mely magas rezgésenergiáival sikert és emelkedést ad annak, akinek a lélektérképén fellelhető.

1879. június 29-én délután kettőkor született az író a Rák jegyébe eső Nappal és a művészi Mérleg jegyében álló aszcendenssel. Hogy a hivatalos lexikonokban más szerepel, az talán a kor szokásának köszönhető, aminek megfelelően a keresztelő napját jegyezték le születésnapnak a krónikások. Csakhogy Móricz Zsigmond édesanyja fiához írt leveléből idézte Balázs Mihály Szülőföld és iskola c. könyvében e mondatot: „1879. június 29-én, vasárnap, Péter-Pál napján déli 2 órakor jöttél át rajtam.” A megfogalmazás azért is figyelemreméltó, mert mintha már maga az édesanya is tudta, vagy legalábbis sejtette volna, hogy ő csupán közvetítője, nem pusztán szülője az embernek, aki általa a világra jött. Mert e szülött, Móricz Zsigmond aszcendensén az Arcturus ült. Azaz éppen ez a csillag volt felkelőben az ég keleti horizontján, mikor az író meglátta a napvilágot. A személy maga kerül közvetlen kapcsolatba a csillaggal – úgy is mondhatnám, hogy az Arcturus küldötte, ama fejlett csillaglények egyike szállt le hozzánk az író személyében.

Persze nem könnyű még egy csillaglénynek sem a földi körülmények között létezni. A születésünk óraképe, azaz a horoszkóp mindig csak jelez egy lehetőséget. De a lélek, hogy visszajut-e a bolygók körein túl az állócsillagokig, a „kristályég”-ig, ahogy Dante nevezte e területet, az bizony a szabad akaraton múlik. S bár a Mérleg aszcendens türelmet és a harmóniára törekvés elhivatottságát jelzi Móricznál, azért az első ház, a személyiség háza nagy része a Skorpió jegyébe esik. Ráadásul itt áll a Hold is e jegyben. Ez igen intenzív érzelemvilágot, erős intuitív képességeket, de sokszor nagyon zárkózott személyiséget adó hatás, amely egyben növeli a szenvedélyességre és a szélsőségességre való hajlamot. A Skorpió Hold, különösen a személyiség házában állva nem ismer középutat: mindent mélyen és szenvedélyesen élt át az író, nem ismert mértékletességet. Talán csak azért nem vált teljesen pusztítóvá e szenvedélyessége, mert a mérlegsége és az arcturuszi küldetéstudata megakadályozta ebben. A lélek szélsőségeinek erejét és indulatosságát volt tehetsége az írásaiba átvinni. No persze, azért voltak, akik megszenvedték e tüzet a közvetlen környezetében. A Holdjával szemben álló Neptunusz a társkapcsolat házában az olvadó szeretet, mély átélések birodalmának mutatja a mindenkori társsal való kapcsolatot, mely mindig felkorbácsoló és ihletforrás is egyben. A múzsai szerep a társra hárul tehát, a kettejük közötti érzelmi viharok lesújtó és felemelő átélései adták a mennyei tintát tollának. Igazi hangját is a felesége által találta meg, aki első értő olvasója, korrektora és szerzőtársa is volt egyben. Az első feleség. No meg a korán elhalt gyermekek. A halállal való erős kapcsolat jelölője is a Skorpió Hold, annál is inkább, mert eme első házát legnagyobb részt uraló jegynek az uralkodó bolygója, a Plútó maga is a halál házában, a nyolcasnak a csúcsán állott. Móricz személyisége így nagyon erősen a halálhoz, a mélytudathoz kapcsolódott, és ezek az élmények hagyták a legerősebb nyomot lelkén és írásművészetén egyaránt. A „karrierje”, az írói munkássága is akkor indult be igazán, mikor gyermekei halála, majd később felesége öngyilkossága révén lelke megmerítkezett a földi bánatokban. De mert mégiscsak az Arcturus csillagkapuján jött át, meg tudta nemesíteni a porba sújtó fájdalmakat, ez adta az ő hangjának egyedi csengését, megindító lelki mélységét.

A szellem házában, a kilencesben álló érzelmes, mert a Rák jegyében álló Nap is jó fényszöget vet a saját uralkodó bolygójára, a Skorpió Holdra, ami segített neki szellemivé átdolgozni a fájdalmakat, mely másokat azonnal a halálba kergethetett volna. Igaz, őt magát sem kímélte, csak meghosszabbította a szenvedélyeket és szenvedéseket, melyeket – hisz küldetése volt – mások számára is átélhetővé, de megnemesített és lélekformáló élményekké kellett tennie. Minden hajszoló vágy, szerelem, hűtlenség és felkorbácsolt érzelem ezt a célt szolgálta nála. A Hold és a Neptunusz egymásnak felelgető, feszültséget adó szembenállása, érzelmi labdajátéka az „én” és a „te” életterületein így válhatott teremtő erővé, nem puszta házastársi huzavonává. Ahogy egyik kritikusa írta róla: Móricz regényeit ketten írták – ő és a felesége. Persze Móricz maga is nőies lélek volt, ahogy azt a személyiség házában álló Hold jelezte. E nőies bolygó miatt is vonzódott annyira az elesettekhez, a kitaszítottakhoz. Akiket arcturuszi küldöttként műveiben felemelt és magasztalt, hogy a világ rendjét ekképpen helyreállítsa – legalább az irodalomban.

Hogy ehhez az írói tehetséget mi adta meg neki, az is szépen megmutatkozik a képletében. Az aszcendens úr Vénusz a hivatás házában, az Oroszlán jegyében állva vezette őt a szórakoztató jellegű művészi tevékenységek területére. Ez volt az elindulás, amely persze nagyon is elmélyült személyiségi adottságai miatt. A szellem házában álló Merkúr, az író emberek bolygója – mely a Vénusszal pontosan felezőpontba veszi az életcélokat kijelölő MC-t – is megerősíti ezt az utat. Ráadásul a Rák Nap és az Oroszlán Uránusz is ezt a felezőpontot veszi körbe, írásainak ezzel adva forradalmi hangot. Tehát nem pusztán a saját nehéz sorsa, de a szociális érzékenysége, az elnyomottakért érzett részvét is vezette őt irodalmi munkásságában. A gondolatok házát uraló Halak Jupiter a szavak bőséges áradását jelzi, ráadásul e bolygó az ötös házban igen nagy alkotóerőt adó. A Jupiter–Neptunusz–Hold fényszögsorozata az érzelmek mélységét és bőségét teremtő erővé fokozta nála. Katartikus művészetével így sokakat megríkatott, s könnyek által könnyített meg olvasói lelkeket, az érzelmi megtisztulás révén. De e szenvedélyekbe végül is maga is belepusztult. A halál, mely mindig is mozgatórugója volt személyiségének, művészetének, korán jött el érte, hogy visszavigye őt arra az átható pillantású boszorkányos csillagra, ahonnan ideérkezett.

Végh Nóra