Az Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó az örök körforgást, az idő végtelenségét szimbolizálja. De a stagnálást is, a fejlődésre való képtelenséget, az önpusztítást és a káoszt. A megmunkálatlan, rendezetlen, sötét anyagot, a prima materiát. Csavart alakjában a végtelen jelére hasonlító, földön fekvő, tehetetlen kígyó a dichotómiát is jelképezi, a lélek kettősségét, ami azonban képtelen az elemelkedésre – hasmánt csúszik. A lélekanyaghoz, evilághoz kötött formája ez, mely nem engedi a szellemi felemelkedést, a kitörést az anyagi világ bilincseiből. Az alkimisták számára az Uroborosz jelentette a legnagyobb akadályt, hiszen céljuk az volt, hogy megtörjék az örök körforgást és legyőzzék az anyaghoz való kötöttségüket. Ennek eszköze a Magnum Opus, a Nagy Mű megvalósítása, amelynek végén létrejön a Bölcsek Köve. A kör négyszögesítésének matematikailag, tehát rációval lehetetlen nagy munkája, melynek pecsétje a nagy körben álló háromszög és négyzet.

1909. május 5-én éjfél után harminchárom perccel született a költő, akinek az élete az édesanyja és az ikertestvére életébe került. A nehéz születést jelzi a Bak utolsó fokain álló aszcendens, melynek ura, a Szaturnusz a Neptunusszal nehéz fényszögben áll. De még nehezebb az öcs sorsának képlete, akinek aszcendense már a Vízöntőben álló lehetett, így születési uralkodója, az Uránusz, a Neptunusszal oppozícióban állott. Ez a planéta az eltűnés, a feloldódás, önátadás bolygója, s lám, így vagy úgy mindkét testvér személyiségjelölőjével kapcsolatban álló, noha különböző az aszcendensük. De akárcsak a testvérének, azért Radnótinak is személyiségjelölője, első házának társura ez a forradalmi transzcendens bolygó – hiszen a személyiség házának nagy részét ez tölti ki –, mely a gondok házában áll a költő képletében is. Ez a tizenkettes ház a horoszkóp legtávolabbi, legrejtettebb része, mely nagyon gyakran elérhetetlen a mindennapi tudatosságunk számára. Szokás ezt a transzcendenssel, a nem evilágival azonosítani, mindazzal, ami valami nagy egészhez kapcsol minket a láthatatlan szférájában. Nevezzük akár istennek, akár kollektív tudattalannak. Azoknál, akiknek a képletében az első házat uraló bolygó a tizenkettes házban áll, nagyon erős a hatása. Mondhatni, hogy közvetlen összeköttetésben állnak a mindenséggel. Ami meglehetősen megnehezíti persze az evilágban való tartózkodásukat. Jelenlétükkel azonban éppen ezért folyton áthoznak valamit ama túliból, mintha csak küldöttei, követei lennének a mindenségnek. Hírhozó, „angelos”, magyarul angyalféle az ilyen ember. Az lett volna a testvére is, de neki csak pár pillanat, vagy még annyi sem adatott, hiszen a pillanatnyiságot uraló Uránusz volt az egyedüli születési uralkodója, s a Neptunusszal fényszögben az azonnali megsemmisülést írta elő számára. Radnótit azonban a gátló Szaturnusz ettől megóvta, vagy inkább ebben meggátolta, noha az Uránusza miatt ő is mindig belelógott ama másik szférába. Ő tehát itt maradt velünk, mintegy közvetítőnek, míg testvérkéjéből azonnal angyal lett.

De honnan, és mit is közvetített Radnóti, aki igen pontosan leírta versében azt a léthelyzetet, melyet ez a gondok házában álló Uránusz előírt neki. „…egyedül éltem / és élek a házakon kívül / régóta már.” Bár az aszcendens úr Szaturnusz az anyagiak házában a megmaradást előírta neki, a Neptunusz mégis a folyamatos lassú vesztést és gyengülő életerőt jelezte. Szerencsés módon azonban a személyiség házában álló Mars erővel és akarattal, a tízes házban, a Skorpióban éppen a születésekor megtelő Hold pedig nagy vágyakkal, életerővel telítette. Mégiscsak szerette ő ezt az evilági életet, de minél több ember halt ki mellőle, s minél inkább tisztába lett élete skandalumjával, hogy tudniillik miatta halt meg az anyja s a testvére, annál inkább érezte, hogy neki is ott lenne a helye a túliban velük. A személyiségében benne levő feszültség, melyet a három személyiségjelölő, a Szaturnusz–Neptunusz–Uránusz T-kvadrátos fényszögsorozata jelez, előírta neki a művészi inspirációt, hogy meg kell alkotnia a Nagy Művet ahhoz, hogy a hazatérésre a belépőjét megkaphassa. A Neptunusz és Uránusz kapcsolódása ugyanis jellemzően művészi hajlamot ád, a Szaturnusz ugyanakkor kötelességként rója elő annak evilági beteljesítését. Nem elég széplelkűnek lennie, a szaturnuszi anyagban, az evilági sárban kell megmutatnia az átalakulást. A Szaturnusz ráadásul az anyagiak házában álló, ami nem csak azt jelzi, hogy a pénzért, a létezésért kellett folyamatosan megküzdenie, ami gyakran járt éhezéssel és kemény fizikai munkával is. De azt is jelzi e konstelláció, hogy a fizikai világot, mint Prima Materiát kellett átalakítva megnemesítenie, átszellemítve megszépítenie, hogy mások számára is élhetőbbé, szebbé tegye. Ezt talán tudván tudta is, hiszen mikor nagybátyja, hogy saját üzletében alkalmazni tudja unokaöccsét, textilipari iskolába íratta be Radnótit, ő semmi másban nem jeleskedett e tanodában, csakis a mintatervezésben. Csoda szép, nagy odaadással tervezte szövetmintáit, melyekért odáig volt a tanára, noha minden egyébben meglehetősen ügyetlennek bizonyult e szakmában. Milyen kár, hogy azóta sem szőtte meg senki az általa tervezett módon mintázott szöveteket!

Persze ez is csak egy tévút, egy mellékvágány volt Radnóti életében, hiszen neki nem szöveteket, hanem szövegeket kellett alkotnia. Ezt írta számára elő a beszéd és kapcsolatok házában a szépséget teremtő Vénusszal együtt álló Napja. Mely a Skorpió telihold befolyása alatt állva igen nagy érzékenységgel ruházta fel a Bika jegyű költőt. Aki ugyan Bikához illő természettel szerette az életet, a szerelmet, az anyagi világ minden áldásait, de a Plútó uralma alatt álló mély lélekkel bírt. Akkor is sokkal mélyebben élte volna át az élet minden baját és szenvedését, ha történetesen nem éppen ilyen pokoli korba született volna. Az elmúlt nagy háború kritikus krízishelyzetei őt a lét peremére sodorták vissza. Oda, ahonnan elindult, a vérrel teli születéséhez. Az anyát ugyanis a Hold jelképezi lélektérképünkön, s ennek a Plútóval mint mélytudattal való erős kapcsolódása egyre nyilvánvalóbbá vált az életében. Amit az időbe, térbe szakadott evilági létezők úgy élnek meg, hogy egyre mélyebben sodródott el a lét peremvidékére. Sietnie kellett, az utolsó pillanatig írnia, hogy végrehajthassa az alkímiai transzformációt, hogy a puszta kaotikus anyagból létrehozza élete nagy művét. Az utolsó idők nagy transzformáló erejében születtek meg legmegrázóbb versei. Ekkor lett teljes a Magnum Opus, mely által elnyerte a bölcsek kövét, a hiábavaló körforgásból kiléphetett az örökkévalóba, s elnyerhette a halhatatlanságot.

Végh Nóra