Helén, olyan vagy, mint a thrák
Hajó, amely az óceán
Illat-belengte bársonyán
Fáradt, sokat járt vándorát
Honába vitte hajdanán.

Kit rég a tenger hányt, a vad,
Hellászi nő, jácinthajad
S najád-dalod eljött velem
Athénbe, hol hírnév fakad,
S Rómába, hol nagyság terem.

Szobor, csodálva nézem el,
Mint állsz fülkédben, gazdagon.
Kezedben agát-mécsest emel!
Psychém, ahonnan érkezel,
Szent föld a hon!

(Gáspár Endre fordítása)