Sárközi György: Gerlék és varjak

Mint újszülött madárfiókák
Mocorognak s csipognak bennem
A héjukból kiroppant nóták.

Még ragadnak a maiságtól,
Szárnyuk ügyetlen s borzadoznak,
Hogy lehullnak a magas ágról.

Olyan szűzek, olyan üresek,
Olyan buták – izgatott csőrrel
Valamit várnak és keresnek.

Férget, pókot, legyet, gilisztát,
Hogy teltek legyenek s erősek:
Addig némák csak, amíg tiszták.

Egy kicsi vért, egy kicsi piszkot
Kell falniok s tolluk kiserken,
S torkuk megismeri a titkot.

Egy kicsi sár ha van begyökben,
Az égi hangot megtalálják
S dallama csőrükön kiröppen.

Még egy kevéssé s szárnyuk rebben,
Szemük kinyílik és sugárzik
S daluk patakzik egyre szebben.

Még egy kevéssé s fölriadnak:
Szerelmet búgó gerlék lesznek
Vagy vészt rikoltó, komor varjak.