Pokoljárás
Szemelvények Muszka Sándor verseskötetéből
Tanítványok
Kivert kutyákként szaladtunk hozzád
kilesni titkaid.
Ágyasunk voltál, anyánk,
kongó üresség.
Sok ezer erdőn, folyón át, városon
vezettél minket, nem tévesztve célt,
nyitottad szemünk a fényre.
Tanítottál, erőnk így egyre nőtt.
Láttuk a kaszás, aszkéta Istent,
éles pengéje nem fogott rajtunk.
Te légy, ki elveszít.
Induljatok
Mint akit álmában holtak ölelnek,
felkel a nap, és nem leli helyét.
Odatapasztja fülét a földhöz,
üzenetüket el ne szalassza.
Itt várok rátok az elhagyott kertben.
Induljatok.
Talán
Megérkezett, ott vár a parton.
Zsákba varrt süket macskakölykök vagyunk.
Fekete tollú, hatalmas szárnya nőtt.
Talán egy varjú, talán az ördög.
A szolga
Felperzselte útjait a nap.
Mint jégverem, zárult köré a világ.
Lehunyta szemét, s a falból kilépő
mellére tette jéghideg kezét.
Nézd és éld újra életed.
Őrzők
Rád találnak végül a szavak,
átölelnek a lélekvesztőben.
Veled utaznak a fekete folyón,
oda, ahol farkasok tanyáznak.
Oda, ahol farkasok tanyáznak.
S a part alatt halott szuronyosok
kérdik a vándort:
Kiérdemelted-e az elhagyott földet?
Hősök
Elfeledt idők fiai jönnek.
Zsebükben arany, drágakő, ezüst.
Nézik a varjú kivágott szemét.
Nem tudja egy sem, merre induljon.
Akik
Itt maradtak a feltört utaknál,
a szakadék szélén egyensúlyozva.
Vagy délre mentek, a nap ragyogását
követve egyre az élet vizéhez.
Milyen mesékkel vigasztaljalak?
Úton
Lemegy a nap.
Szárnyad, mely egykor felemelt.
lehúz.
A kihunyó fények helyén a fájó,
végtelen űr.
Boldog lehetsz, ha roppan egy ág, min
melledből hízott varjak pihennek.
S ha magukkal vittek a sátán kutyái,
az istállók mélyén felsír egy gyermek.
Búcsú
Most égnek a kertben, Anyám, ruháid.
Ajtóm elé szállnak a madarak.
Minden úgy lett, ahogy remélted.
Járok közöttük.
Nem röppennek el.
A folyón
Ki emlékszik már,
jutott-e végül elég öröm,
hol álmok hideg árnyéka
takar be mindent.
Megjött-e végül, akire vártunk.
Vagy jötte maga a várakozás volt.
Felidézni az elhagyott partot
meddő képzelgés.
(Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2025)
