Kovács katáng Ferenc írása Ķempi Kārl Versben éledő című verseskötetéről

Pusztay János professzor a kötet bemutatóján olyan étvágygerjesztő ízelítőt tálalt fel legújabb fordításkötetéről, hogy az ember gusztát kapott azonnali elolvasásához (Ķempi Kārl Versben éledő című kötete 2024 őszén látott napvilágot a Collegium Fenno-Ugricum és a Tokaj-Hegyalja Egyetem közös, Borostyánkőút – Közép-Európa projektje Báthory téka könyvkiadási programjának Literatura – Opera sorozatában). Olvasni a hazaúton, a buszon? Nos, arról le kellett mondani. A Forma–1 szimulátoron cseperedett sofőr lassítás nélkül vette a kanyarokat. Magamfajta, légtornász-álmú, beépített differenciálművesnek is elképzelhetetlen volt lábon maradni. Olvasni? Félhomályban, olvasószemüveg nélkül?

„Ķempi Kārl három verseskötetet adott ki szalaci lív nyelven, ezekből készült a magyar nyelvre lefordított válogatás. A szalaci-lív (-észt-lett párhuzamos) nyelvű kiadványok nagy figyelmet keltettek (jelzik ezt a szerzőnek odaítélt díjak is), mivel egyrészt ezek az első szalaci-lív nyelvű könyvek, másrészt az irodalmon keresztül ismertetik meg az olvasót az egykori lív nyelvvel és kultúrával.” (A fordító utószavából, 111. o.)

86 verset együltőben végigolvasni nem kis teljesítmény. Talán nem is bölcs dolog. Persze szétporciózhattam volna, mondjuk másnaponként kóstolgatva a három fejezetet. Egy hétre szétterítve: Negyven szerelem (valóban 40 vers!); Lív falvak és vizek; Lívföld és a jövendő nyelve. S kezdhettem volna a fordító utószavával, hogy kapaszkodót találjak. Nem így történt. Lapról lapra haladtam.

Magába szippantott ez a szikár bensőség-idegenség: „amikor téged látlak / minden látható” (12. o.), vagy másutt: „jövök hogy // elfagyott lábaidat / csupasz pillantásaidat / felmelegítsem” (20. o.)

A Negyven szerelem nem csak a valós vagy képzelt párkapcsolatról szól. „…hangot adunk / a közellét dallamának // sok az ég / egy a föld (31.o.) De minden mást is sugall. Például az örökké jelenlévőt. „…Isten nem nevetett rajtunk / mert velünk együtt nevetett” (39. o.) Találós kérdés? Játékos népi mondóka a következő két sor? „elveheted-e az ünneptől a felét / vagy a féltől a napot” (14. o.). Avatatlan olvasónak érthetetlen, ha nincs lábjegyzet (van! Lívül a szombat=fél nap).

Jólesik ez az ölmeleg, bensőség-idegenség. „engedd hogy jöjjek / ily korán hozzád // öledbe / hajtani fejem / olyan jó” (44.o.) Még nem végleges búcsút sejtet a szerző, csak az északi szelek fenyegetnek. Kóstolgatják a gerendaházak falait, a tetőzsindely alá kukucskálnak, pufognak az ablakok üvegén: fékezhetetlennek, óriás trollnak tetszenek. De mi történik a ház négy fala között? „olyan jó veled / hallgatni a némaságot / ott hol egyetlen árny sem / a miénk immár” (50.o.)

„A hivatalosan (UNESCO) kihaltnak tartott lív nyelven még beszél néhány ember (s egyre többen sajátítják el a Lett Egyetem keretében szervezett tanfolyamokon), a szalaci nyelvjárás viszont közel kétszáz esztendővel ezelőtt dokumentálhatóan kihalt. […] szalaci lívül írott verseket olvashat a nyájas olvasó. Amely nyelvjárás egyébként még jelentősen el is tér az ún. lív irodalmi nyelvtől, amelyen ma is születnek versek, s amelyen a múlt század első felében – a néptöredék lélekszámához viszonyítva – élénk irodalmi élet zajlott. […] A szalaci lív nyelvjárásból a 17. század második felétől a 19. század közepéig maradtak fenn feljegyzések. A nyelvjárás a 19. században tűnt el beszélt nyelvként (Pajusalu 2013: 126). […] A szalaci nyelvjárást a lív nyelvterület legészakibb régiójában beszélték, a mai Lettország és Észtország határvidékén.” (A fordító utószavából, 109–111. o.)

Magamnak is van sok-sok élményem északi tájakról, elemek harcáról, lélekről. Érteni vélem, de inkább érzem, hogy a második fejezetben mit akar közölni velem a költő. „tenger kopasztotta // uszadékfa-ágak / fehér szélben vetik / a vihar magvait // közel a part ugyanúgy a föld is // ott vagyok én / ahol beköszönt a tűznyelv” (57. o.) Számtanilag elképzelhető-e, hogy e kietlen vidéknek van olyan négyzetcentimétere, ahol emberi láb még nem tapodott? „ezer kő együtt / egy úton / mely távolra visz” (65. o.)

Lív-i településekről, folyókról is szólnak e költött nyelven írott versek: „mi nem mély földön születtünk / születtünk mi tüzek fölött” (82. o.), ahol „zöldszemű sárga / hangyák az utak // lágyan kéklőfolyókanyar / a langy ködben” (80. o.)

A következő Pusztay-idézettel rátérünk a Lívföld és a jövendő nyelve című harmadik fejezetre. „A szalaci-lív nyelvű versek sok, korábbi forrásokból nem ismert szót tartalmaznak, amelyek – mint ahogy a szalaci lív nyelvjárás egészében is – jelentősen eltérnek a kurföldi lív nyelvjárásra épülő lív irodalmi nyelvtől. Ezért a jelen antológia fordítója összeállított egy, a versek szókészletén alapuló szótárt és nyelvtant; amelyek megjelenése a közeljövőben várható.” (A fordító utószavából 112. o.)

„Ķegul // kakukknyelv / pataknyelv / kígyónyelv / homoknyelv / kutyanyelv / hullámnyelv / tűznyelv / égi nyelv / földi nyelv / nyelv lesz a lív // a némaságból” (a lív=lív nyelv; lesz nyelv; leendő nyelv, 96. o.) Pusztay János professzor a fordítói utószó kezdeti soraiban azt feszegeti, hogy feltámadhat-e egy nyelv az irodalmi alkotások segítségével. Ķempi Kārlt bizonyosan a feltámasztás szándéka vezette e négytucatnyi vers megírására. Mert: „szélek lakói / mindig is szélek lakói voltunk / földszéliek / folyószéliek / tengerszéliek / útszéliek / szeretetszéliek” (130. o.). Viszont, ha „fészket keres magának a tavasz / otthont keres a nyelvnek a lélek, akkor van feladatotok! […] fogadjátok a lív madarakat” (105. o.), s „ébresszétek fel Lívföld térségét / hogy minden madárnak legyen / hol ébrednie” (106. o.)

Ķempi Kārl erős hittel bír, tudhat valamit, ha ilyen bizton állítja: „múltadban hallom / a jövő nyelvét” (92.), „napsugarak / új fény kottája / lesz a te szavad / a tűz jövendő nyelvében” (94. o.)

Ajánlom mindenki figyelmébe e minden szempontból különleges kötetet. Mi, csodabogár kis népek, figyeljünk a nyelvükért körömszakadtáig küzdő hasonlókat! „ébresszétek fel magatokban a madarakat / hogy magasabbról lássatok / s közelebb legyetek a fényhez” (106. o.)

Karl Pajusalu (álnevén Ķempi Kārl, 1963) akadémikus, a Tartui Egyetem professzora, elsősorban észt nyelvjárásokkal foglalkozó kutató, költő.

Pusztay János professor emeritus nyelvész, költő, műfordító, szerkesztő, könyvkiadó.