Pál Andrea Bernadett írása Mezey Katalin Örökség című verseskötetéről

Mezey Katalin Kossuth-díjas író, költő Örökség címen megjelent legújabb verseskötete hat cikluson keresztül, változatos formákban és stílusban – helyenként játékosan, másutt (sokkal többször) drámai őserővel – közelíti meg a különböző életszakaszok örökérvényű jelenségeit.
A Nyelvleckék gyermekversei vidám hangulatot kölcsönözve elevenítik meg a kisgyerekeket foglalkoztató témákat: Utazás; Talált baba; Levél, rajzokkal; A harangvirág; Mese. Az élet e korai időszakát megidéző költészet észrevétlenül repíti vissza az olvasót emlékei bűvkörébe, ahol egy egyszerű olló vagy hétköznapinak tűnő köszönés a gyermeki világkép teljeségét foglalja magába.
A szelíd gyermekkorról szóló versek ugyanakkor éles kontrasztként reflektálnak a Rossz időkben ciklusra, amely az éhínséget, a zavart vagy éppen a kilátástalanságot tárja az olvasó elé. Mezey Katalin arról az időszakról tesz megemlékezést, amelybe beleszületett, és szüleitől kellett megtanulnia, hogy olyan világban élnek, ahol a kimondott szónak ára van. A kényszerű hallgatás lett bölcsője a későbbi esztendők lázadásának, amikor a mindent elmondani akarás, a gondolatok, érzések megosztása a szó által képessé vált tanítani, ápolni, formálni. Évtizedek óta hordozott tudás lakozik ezen írásokban, amelynek köszönhetően Mezey Katalin költészete túlmutat eszméken és szabályrendszereken. Érzelmi síkon, fiatal énjét hívva segítségül újrateremti a rég elfeledett múltat, s későbbi bölcsességbe ágyazva tölti be vele a kötet lapjait:

Háborúban születtünk,
rossz időkben nőttünk,
apánk katonakönyve
volt az örökségünk.
Anyánk szája elé tett
újával tanított,
hogy a szólás veszélyes,
tartsuk meg a titkot.

Talán ezért akartuk,
ellenében lázadva,
világgá kiáltani, ami lelkünket nyomta.
Mikor ifjúságunkat
a vihar szétkergette,
kivetetten is velünk
maradt az Úr kegyelme.

(Rossz időkben)

Számos más költeménye mellett, Az utolsó csepp című versét a költő néhai férje, Oláh János emlékének ajánlotta. S bár Oláh János a magyar irodalom megkerülhetetlen alakja, Mezey Katalin Örökségében nem a nagyformátumú író, költő sziluettje, hanem kettejük meghitt kapcsolata bontakozik ki elsöprő, megrendítő erővel.Ahogy a hitvesi kötelék motívumai vissza-visszatérnek, megörökítve a pár életéből, megpróbáltatásaiból kiragadott pillanatokat, mély érzékiséggel szólal meg e líra bölcsessége, tapasztalatai által érintve meg az olvasót a sorsproblémák feltárásával. Megelevenedik a betegség, a leépülés fájó szakaszai, az elmúlás, a lelkitárs emlékének megőrzése. S a földi lét egy fontos tanítása: az élet minden forrásának meg kell adni a tiszteletet, mert sohasem tudjuk, melyik pillanat lesz az utolsó.

Bánj úgy a vízzel,
mintha az utolsó csepp lenne,
bánj úgy a földdel,
mintha az utolsó rög lenne,
bánj úgy a levegővel,
mintha az utolsó lélegzet lenne,
bánj úgy a tűzzel,
mintha az utolsó szikra lenne,
bánj úgy az életeddel,
mintha az utolsó perced lenne.

(Az utolsó csepp)

(Magyar Napló Kiadó, 2024)