A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még arany.
Megcsap valami illatából,
Ha este kibontom hajam.

Ott kék-fehér ruhában jártam,
– Még azt a ruhát viselem –
Oly halkan suhog, mint az álom,
Oly lágyan simul, mint selyem.

És még azóta nem beszéltem.
Még nem szólt hozzám senki más:
Fülemben még ajkad zenéje,
Ajkamon még a vallomás.

Kezem mosatlan, rajta csók még,
Mit egy királyfiú adott:
Holnap fehér ruhám kimossák –
Téged siratlak, meseország,
S azt a kifosztott holnapot.