Megfogó dallamvilágával és lírai szövegeivel a magyar zenei élet egyik legintenzívebben feltörekvő csillaga aZorka (Lackfi Dorottya). Szóló útját ezen a néven 2020-ban indította, és a kezdeti akusztikus felállástól tolódott folyamatosan színkavalkádokkal teli elektronikusabb hangzások felé. Első kislemeze, az Elharapott szavak 2021-ben jelent meg, és aki ismeri, izgatottan várja nagylemezét, aminek lemezbemutatója február 24-én lesz a Gólyában. Az önelfogadásról és a bátorság fontosságáról beszélgettünk. – Szathmári Dominik interjúja.

Szathmári Dominik: A 2023-as év számodra igen aktívan telt A DAL-tól egészen a Blahalouisiana őszi turnéjáig. Sőt, úgy tudom, egy új albumot is várhatunk tőled hamarosan, amit már a csapatoddal együtt állítottál össze. Mit lehet tudni róla azonkívül, hogy, gondolom, lírai szövegekből, mély érzésekből és megfogó dallamokból nem lesz benne hiány?

Lackfi Dorottya: Igen, hihetetlen sűrű volt ez az év. Nem is beszélve a nyári csúcspontról, ami alatt húsz helyszínen léptünk fel. A lemez februárban lesz várható. Alapvető változás benne, hogy az eddig kijött dalokhoz képest egy fokkal elektronikusabb hangzásvilágot kap. Másrészről a szövegírásban kicsit bátrabb, magabiztosabb lettem, tudatosabban választom a témákat.

SzD: A tudatosság jegyében ki az igazi aZorka zeneileg és személyiségben?

LD: Ez egy olyan kérdés, ami nap mint nap felmerül bennem. Ahogy a magánéletemben is picit különcként nőttem fel, zeneileg is azt érzem, hogy egyedi dolgokat sikerül létrehoznom. Szerintem a töprengés, az érzések fejtegetése, az őszinteség ad jellegzetes hangot a projektnek. A dallamvilágot tekintve pedig a sokféle hatás teszi különlegessé: népdal, r&b és pop elemek keveréke.

SzD: Milyen lenne számodra a legtetszetősebb valóság, amiben talán aZorka is létezik?

LD: Egy valóság, ahol mindenkiben van önkritika és empátia, erről sokat álmodom.

SzD: Az elgondolkodtatás vagy a szórakozás szerinted a hangsúlyosabb része a koncertjeidnek?

LD: Szerintem az elgondolkodtatás a hangsúlyosabb, bár ebből valamilyen szinten adódik a szórakozás is. Hiszen ha hatással vannak a dalok a hallgatóra, már biztos nem unatkozik.

SzD: Gyakorta erős ellentétek bukkannak fel a szövegeidben („Jól esik és tönkretesz a folyamatos káosz” vagy „Távoztál, mielőtt megérkeztél volna”). Milyen módon hullámvasút számodra az alkotás, a végleteket járod be nullától az egyig, vagy inkább körbejárod újra és újra az érzést, magadat?

LD: Sokszor gondolkodom végletekben, érzelmileg is széles skálát járok be napi szinten. Ez sokszor nem egyszerűsíti le az életem, viszont alkotáskor szeretek meríteni a hullámvasút mindegyik szintjéből.

SzD: Máshol azt írod és énekled, hogy „Nevetek minden végleten / Ma a nulla vagy, ma a végtelen”. Nagyon erős a drámaiság minden dalodban, valahol mondtad is, hogy egy 4D-s moziélményt szeretnél nyújtani a közönségednek, milyen műfajú ez a mozi? 

LD: Lélektani dráma.

SzD: Önmagunk motiválása és elfogadása talán egyik központi témája az alkotásaidnak. Szerinted mi a különbség az önmegerősítés és az önelfogadás között?

LD: Nehéz definiálni, mi a különbség. Szerintem az elfogadás és a megerősítés kéz a kézben jár. Az előbbivel az a célom, hogy ne legyen olyan oldalam, amivel ne tudnék szembenézni. Az utóbbi inkább apró, repetitív szokásokból áll, amivel emlékeztetem magam az értékeimre. De ez csak a saját értelmezésem. 

SzD: ,,Éltél-e már, élsz-e?” – hangzik a kérdés a Hullámzik című számodban. A jövőtől vagy mások véleményétől való szorongás mennyire jelentős akadály manapság ebben, látsz valami pozitív tendenciát a környezetedben? 

LD: A szorongás nálam mindig nagy akadálya volt annak, hogy jelen tudjak lenni. De ez szerintem jellemző sokaknál, akár a generációm nagyjainál is. Mindenki különbözőféleképp éri el az érzést, hogy „most valóban él”. Ha az megvan, már sínen van az ember.

SzD: Szerinted a képességeinknek vagy a puszta bátorságunknak van nagyobb hatása az életünkre? Neked melyik volt jobban? 

LD: A bátorságom szerintem nagyon sokszor vitt előre. Rengeteg random lehetőségbe belevágtam, anélkül, hogy tudtam volna, mire vállalkozom. Énekeltem bolgár folkmetált a Rockmaratonon, írtam meg szöveget egy éjszaka alatt, életem első fellépése is egy tv-s élő adás volt. Ezekhez persze kellettek a képességeim is, hogy véghez vigyem, de motivációban mindig a már-már túlságosan optimista vakmerőség segített.

SzD: Szerinted a merengés, akár az alkotási folyamat milyen szinten tud minket eljuttattatni a problémák feloldásáig? Mi a következő lépés?

LD: Én nagyon szeretek merengeni, valahogy ez volt az az eszköz, ami a legtermészetesebben jött. Viszont terápián már azt is megtanultam, hogy a túlzó ön-analizálás sem segít a feldolgozásban. Muszáj megélni azokat az érzéseket is, amik elől menekülök a hétköznapokban. Nekem például a legnehezebb mindig a düh kifejezése volt, pedig elnyomva tartani sokkal több kárt okoz.

SzD: Hogyan lehet szerinted a rossz berögződésektől megszabadulni? Neked mi segített esetleg már ebben?

LD: Tapasztalatom szerint nagyon sokat számítanak a hangosan kimondott, illetve leírt szavak. Ezekkel próbálok magamon segíteni. Sokáig vezettem napi szinten önmegerősítő naplót, de nagyon szeretek bizonyos dolgokat a tükörben mantrázni magamnak. A legjobban úgy lehet szerintem megválni a negatív berögződésektől, ha az ember annak az ellentétjére fókuszál, és azt erősíti.

SzD: Mit ajánlasz az önelfogadás útján lévő sorstársaknak egy egészségesebb és bátrabb önkép kialakításában azonkívül, hogy hallgassák meg újra és újra a hamarosan megjelenő legfrissebb albumodat?

LD: A sok zenehallgatás, a hosszú séták és az önvédelmi határok finom, de magabiztos felhúzása mindenképp jól jön ebben az időszakban. Illetve, mindenkinek ajánlom, hogy merjen segítséget kérni, ha szükségét érzi!