Saját életünk olykor nevetségesnek tűnő kicsinysége egyszerre tud kétségbeejtő hidegséggel és felszabadító boldogsággal a nyakunkba szakadni. A körülményeknek kiszolgáltatva, de mégis szabályos és megkérdőjelezhetetlen rendszerben létezünk, mint egy zárt ökoszisztémába rendeződött egysejtű.

Talán ilyen ál-filozofikus megközelítésben is érdekes az a bizonyos Jarrariumnak, vagy csak simán házi biomnak nevezett hobbitevékenység, amelynek lényege, hogy úgy tarthatunk otthon vízi állatokat, hogy nem kínozzuk őket, és ehhez etetni, algátlanítani meg vízszűrőt tisztítani sem kell. Valószínűleg sokaknak ismerősek azok a játékbrandek, mint például a Sea Monkeys, amely az ötvenes években jelent meg az amerikai piacon, aztán a hetvenes években már agresszív rajzfilm- és képregénykampány is épült rá, azóta pedig évtizedenként újra és újra felbukkannak, különböző név és dizájn alatt. A vízi élőlények, amelyek a dobozon sokkal nagyobbnak és menőbbnek tűnnek, kosárlabdáznak és ruhát hordanak, meg mintha beszélni is tudnának: ezek azok a néhány milliméteres sórákok, amelyek gyerekek millióinak okoztak csalódást, amikor szembesültek vele, hogy a „víz alatti univerzum” valójában csak egy csomó úszkáló egysejtű, műanyag üvegbe zárva.

Egyeseknek a felnőtt korba érve valahogy ezek a sórákok ismét érdekesnek tűnnek, amikor már tudjuk, mire számítunk. Megfigyelhetjük, hogyan nőnek ki a mikroszkopikus tojásokból az átlátszó puhatestűek; hogyan gyűlnek össze a műanyag gömb tetején, ha ételt szórunk nekik; hogyan szaporodnak, és hogyan nevelődik ki az újabb generáció. Aztán gyakran előfordul, hogy az irreálisan drágán vásárolt gyerekjáték ökoszisztémája bármilyen valódi ok nélkül összeomlik, az összes rák meghal, aztán új tojásokat rendelünk, azokat is beöntjük a vízbe, imádkozunk, végül azok ki sem kelnek, aztán inkább kidobjuk az egészet a kukába, és arra jutunk, hogy lassan fel kellene nőni inkább. Ehelyett kínálhat kitűnő alternatívát a házi biom, mert ez ingyen van, nemcsak egy fajta élőlényt nevelünk vele, hanem akár több tucatot, nem kell (sőt nem is szabad) etetni őket: egy olyan felnőtt játékról van szó, amelyben egy saját ökoszisztémát építünk fel, és úgy játszunk istent, hogy menet közben semmit sem kell tennünk.

Azért van némi előkészület: először fognunk kell egy üres befőttesüveget. Ezt megtöltjük földalappal, ami lehet homok, sár, kő vagy ezek kombinációja, viszont nem kell hozzá kisállat-kereskedésbe látogatnunk, hiszen ennek a földnek élnie kell. Tehát inkább keresünk egy tavat, folyót, akár egy természetes pocsolyát, majd az alján lévő talajjal megtöltjük a befőttesüveg kb. egyharmad részét, lehetőleg úgy, hogy lebomló növényi részecskék, rohadó gyökérdarabok is jussanak bele. Erre ráöntjük a természetes vizet, amely tele van olyan mikroszkopikus baktériummal, amely aztán életre kelhet, mint a Sea Monkey reklámjában. Ezután növényekkel, ágakkal, kövekkel díszítjük a vizet, de erre nem csak a dizájn miatt van szükség; ez a miniatűr élővilág kialakításának elengedhetetlen eszköze, ezért szintén általunk talált növényeket és köveket használjunk, és ne boltban vásárolt, steril dekorációt.

Ha megvagyunk, az üveget lezárhatjuk, és most várnunk kell. Míg a sórákok esetében a tojások kikelése néhány napig tart, itt (akárcsak egy hagyományos akvárium esetében) időt kell hagynunk, hogy a természetes közeg ciklusa magától beálljon. Több fajta ilyen cycling method létezik, és ha például desztillált vizet használunk a tóvíz helyett, úgy hetekig is eltarthat, mire a befőttesüveg belső biológiai egyensúlya kialakul, de ha természetes vizet használunk, egy hét várakozás már bőven elegendő. Ideális esetben ezután a zárt ökoszisztémában „magától” megjelennek azok az egysejtűek, rákok, csigák és egyéb apró élőlények, amelyet a vízzel, a földalappal és a különböző növényekkel együtt hazahoztunk. Az üveget helyezzük olyan helyre, ahol kellő mennyiségű (de lehetőleg nem állandó) fény éri, és tartsuk nagyjából 19 és 23 fok között. A zárt ökoszisztémát nem kell se vízszűrővel, se levegőztetővel felszerelni, sőt, az etetésről sem kell gondoskodnunk, ugyanis a vízben keletkező bomlástermékek akár évekre elegendő táplálékot biztosítanak az összes bent lakó élőlénynek.

A Jarrariumok látványos dekorációk, nem igényelnek semmilyen törődést, különösebb tisztítást sem, tehát ha készen vagyunk vele, nyugodtan hátradőlhetünk, és miközben a mini élővilágot szemléljük, tovább élhetünk az univerzum befőttesüvegébe zárva, és nyugodtan úszkálhatunk tovább, tehetetlen egysejtűként a végtelenség ökoszisztémájában.

L. Takács Bálint