A Vak, ki a hídfőnél áll olyan,
mint névtelen országban a határkő,
nem változó, mellette emberár fő,
s az égitestek némán-komolyan

körötte lejtenek s ő a Középpont,
Mert minden összevissza, százfelé ront.

Ő az Igaz, ki már sietni fáradt,
vad, kacskaringós utakon vigyázva,
Ő a sekély és hétköznapi lázba
az alvilág felé vivő lejárat.

(Kosztolányi Dezső fordítása)