„Sietni kell! Munkára gyorsan!

Nincs késni percem, érezem,

oly messze még a hír babérja

és oly rövid az életem.

Ma barna fürtöm, ámde holnap

meglátom rajta a deret,

az elmulás havát, mi elhív...

Engedjetek, engedjetek!

Sivár napom dologba töltöm,

s a hosszu éjet átirom.

Tollam rohan bús sejtelemtől,

látom az éjszakán sirom.”

„Eh, régi láng elsápad új tüzektül!

A régi kínt az új kín űzi el.

Ha táncba szédülsz, visszájára perdülj!

Ha kutya mart meg, gyógyítsd szőrivel!

Ha új méreggel éteted szived:

Jó ellenmérge lesz a réginek.”

„Tengernyi magzat – s egy se hasztalan,

Mert mindeniknek más-más haszna van.

A természet kegyelmét ontja bőven:

A fűben, a virágban és a kőben.

Ó, nincs a földön oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;

De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra véle visszaélsz!”