Szemelvények Both Balázs verseskötetéből

Tanösvény

negyvenöt fokban megtört fák
esővíz ásta köves árok
szél pengéi állnak a lombok
dermedt zuhanások

hálóba bújtat a napfény
barna reverendás pókot
meddig mérik fonaluk a párkák
mi lesz végül a sorsod

ha elmarad tócsa hangyaboly
marasztaló szederindák
az út agyagtáblái lépted
mely égtájnak igazítják

mennyi kérdés nyugtalanít
csalánként éget az emlék
kereszt háromszög színes sávok
a biztos utat keresnéd

A szív falára

Rozsdás roncsokon fenyőtüske.
Farkascseresznye lobog a dróton.
A délután hűvös árnyékából,
amorf kép, kirajzolódom.
A hanyatló napon tüzet fognak
lángsárga levelek, rozsdás vasak.
Gép-kadáveren rég halott munkás
érintése tapad.
Szívós gyökér kapaszkodik
és vad húsú gomba az olajos földbe,
változékony méreg mered
az idetévedőre.
Maholnap záporok hideg tűi
bontanak tovább, elhagyott katlan.
A sejthártyán nem jut át bódulat,
így élek józanabban –
Nádmézet adó párás nyarak,
a hiány hiúzszeme néz rám.
Hétszázhúsz vonás bevéshető
a terrakotta színű téglán.

Tizenhat sor a Dalos-hegyen

A hegyen sátrat ver a Nap,
fénylenek olajzöld ágak.
Villanó víztükrön ébredő
szeptemberi vasárnap.

Zümmögő rovar-körtánc,
zöldmérgű csalánsor köszön.
Vadvirágos tisztásokon
lengedez az öröm.

Szomjat szederág csókja,
fanyar gyümölcse enyhít –
Heverj a felmagzott fűbe,
álmodj az édenkertig.

Hullt levél bombatölcsért,
lombot cinkefütty bélel.
Miféle évszak készülődik
rozsdával, vizes széllel?

Hajnali pályaudvar

Nem látni már, csak a tompa fényt
egy város hajnali ködfalán.
Platánok őrsége áll a parkban:
százötven méternyi magány.

Hátterükben hasábok nyúlánk,
elnagyolt tusrajza.
Az álom hatósugarán túl
a sejtek éberségre ajzva.

Szűk és lüktető erekbe
a koffein keserű hulláma dől,
menedéket kinél keresne,
aki menekül mindenkitől –

Már-már hinném, a rend szunnyad
itt minden alvó dologban.
Akiért az éjszakát bejártam,
ma sem tudom, hogy hol van.

(Magyar Napló Kiadó, 2022)