Szemelvények Turczi István és Vásárhelyi Antal kötetéből

Pneuma Spiritualis

Nincs új a Nap alatt. Megtelt az égi kalendárium. Minden
éjjel lesed. Látod. Odafigyelsz s tudod. Megnevezed. Egy
marék remény. Nagy terveket forgatsz. Ami itt, és mégis
máshol. Az önmagánál súlyosabb anyagban. Kezed alá
simuló kis fürge múmiákkal. Megborzongsz. Átnevezed.
Archiválod. Ez lesz módszered. Az élet: cselekvést
jelentő szó. Szubrutin. Nők, reggelek, cseréptetők hívása.
Lépések sehovái. Minden szöglet magánterület. Tilos az
áthalás. Létjogosult vagy. Legalább egy kicsit még. De
érzed már, ahogy lassan el. Az arc parttalan hűvössége. A
hang legbelsejéig nőnek a fák. A szem találkozik a
szemmel. Végtelen szigor kádenciája. Töröl a memóriád.
Kezdhetsz folytatódni: azt sem tudod, hogy nem tudod.
Csak új van a Nap alatt.

Gép-Templom

Leleplező ez a szabályosság. Sehol egy önmagáért való
kitüremkedés, kóbor vonal, torzó vagy formákból kitagadott
disszonancia. Szinte fáj, és megaláz, ahogy monstrumként
magaslik föléd. Előtte állsz, de mintha megadóan térdepelnél
egy gép-templom oltára előtt, és szemed újhitű áhítattal
függesztenéd a hol üvegkupolának, hol baziliszkusznak
tetsző, végtelenbe futó ablakokra. A geometrikus csendben
erőlködés nélkül hallani egy imát. Te imádkozol, anélkül,
hogy tudnád. Te könyörögsz bebocsáttatásért. Ruhádat te
szaggatod, hamut fejedre te szórsz. Holnapi emlékeket, még
ki sem mondott szavakat morzsolgatsz rózsafüzérként. A
folytatás oltalmáért esedezel az örök szüntelenség színe előtt.
Pedig ha jobban figyelsz, megláthatod azt a lépcsőt a
lábazatban, ahonnan van hová. Nincs még veszve semmi.

Fenséges céltalanság

Figyeld a képet. Lentről nézd felfelé, és indulj is el, ha a
spontán szimmetriát lépcsőnek gondolod. Megspórolni a
kezdeteket Cro-Magnon óta nem kifizetődő. Lassan haladj,
ha haladni fogsz egyáltalán. Végtelen számú vetületben a
magad egyéni változatával a tapasztalat naprakész műtárgyai
közt bolyongani, lásd be, fenséges céltalanság. Amikor
gyakorlati célok híján, megélhetési eszméktől egyre távolabb
kezdődik el földi szokások felszámolása. Amikor
a perspektíva-kuss van, és úgy fordulsz be valami más, körül
nem írható kontratérbe, mintha motoroznál egy szintenként
nehezített pálya-labirintusban. Amikor a megszokotthoz
képest úgy vagy egyedül, hogy minden elhasznált lélegzeted
csönddé tömörül, és az én csak test-palackba zárt illó oxigén.

Turczi István versei mellé a grafikákat Vásárhelyi Antal készítette.

(Magyar P.E.N. Club, 2022)