Az Art Brunch műfajához híven a Kezdetben volt a kert kiállítása a múzeumi zárt falak közül a kortárs művészetet új, szokatlan helyszínekre viszi ki, és segíti a nézőt abban, hogy újragondolja ember és természet viszonyát, az ökológiai rendszerben betöltött szerepét és felelősségét. Az ELTE Füvészkertjében látható kiállítás olyan lassan hömpölygő történet és a műalkotások és környezetük finom egymásra hatása, mint amilyen a címet kölcsönző kétkötetes Lesznai Anna-mű. Sétánk alatt pedig időről időre visszaköszönnek azok a kérdések, amik elől talán inkább menekülnénk: hogyan illeszkedünk az ökológiai rendszerben, és jelenlegi nézőpontunk fenntartható-e?

A műalkotások és a buja zöld növényzet párbeszédét szorgalmazó kiállításon május végéig vethetjük bele magunkat a Füvészkert nagyvárosban is békés, madárdalos rengetegébe. Furcsa és mégis pihentető kaland ez, ahol a különböző növények mellett módszeresen sorakoznak az azonosításukat segítő névtáblák, míg a kortárs alkotók művei jelöletlenül maradnak. A megtalálásukat és beazonosításukat segíti a kiállítás térképe, de nem is feltétlenül a megtalálás a lényeg. Inkább a lelassulás és belefeledkezés, amelyben a növények rengetegében időről időre elkalandozunk, belemerülünk a zöld látványába, az üvegház zsibbasztó melegségébe, vagy ahogy karjainkat meg-megcirógatják a levelek. Könnyű így elveszíteni az időérzékünket, és csak az rángat vissza minket a valós helyzetünkbe, hogy a levelek között felbukkan valami szokatlan. A legváratlanabb helyeken tűnnek fel ugyanis Stark Attila bizarr állatai és alkotnak a világ különböző tájairól származó növényekkel egy elképzelt ökoszisztémát. Kis Róka Csaba különféle kacatokból, fém tárgyakból, textilekből és parókából összeállított lényei hozzák ránk a frászt a trópusi haszonnövények üvegházában. A szobrok durva, talált tárgyakból összetákolt trash art jellege nyugtalanságot kelt. Az ember uralja a természetet, de ha kell, saját maga ellen fordul. Az emberi természet sötét oldalának bizonyítékát adják az üvegház falain túl zajló aktuális háborús események is. Oláh Orsolya a Füvészkert kastélyát vette birtokba. Munkáiban a vár és a kastély a hatalom, az erő, a hit és a vágy komplex szimbóluma. A homlokzaton felfutó hímzett létra pedig az ehhez vezető út. Tóth Márton Emil kerámiából és fémből létrehozott alkotásai (Roncs 2. és Tojásféreg telep) ottfelejtett építkezési elemeknek is tűnhetnek az avatatlan nézelődőnek. Munkáiban az entrópia folyamatával tudatosítja a nézőben, hogy a fejlődés és átalakulás természetes folyamata gyakorta jár együtt pusztulással. Az alkotás során az egyes fázisok – például az agyag kiégetése – megsemmisítik a megelőző lépés anyagi minőségét. Süveges Rita maratott tükrein gyönyörűen játszik az üvegházba beszökő napsütés, a feliratok mégis súlyos kérdéseket feszegetnek: a polikultúra lehetőségeit vagy éppen a diverzitás luxusát. Az ember számára a természet már a végletekig tárgyiasult, igényeinket kielégítő erőforrásként tekintünk rá. Milyen képet tükröz rólunk ez a viszonyulás a természeti környezetünkhöz? A Fuzzy Earth (Gedeon Tekla és Sebastian Gschanes) digitálisan nyomtatott textíliája egy elképzelt tudományos kísérlet jeleneteit vitte be a botanikus kertbe. A kárpit alaptörténete egy rég kihalt Húsvét-szigeteki pálmafaj, a Paschalococos disperta tudományos felélesztésének tudományos kísérlete. A pálmafaj a szigetekre elsőként betelepült első embercsoportoknak hála pusztult ki, míg a 21. század embere a megtalált pollenekből és fitolitokból mesterséges módon szeretné újjáéleszteni a régen kihalt fajt. De vajon joga van-e az embernek mesterséges módon visszahozni az életbe egy régen kihalt növényfajt? Tisztában vagyunk-e tetteink súlyával akár a pusztításról, akár a teremtésről van szó? Ulbert Ádám munkái a mai ökológiai nézőpontunk történeti gyökereit vizsgálják. Alkotásaiban azt keresi, hogy miként határozták meg mai gondolkodásunkat a 19–20. század fordulóján bekövetkezett tudományos és művészeti változások. Képeivel olyan történeteket mesél, amelyeknek többé már nem az ember a központi figurája. Bolla Szilvia installációja az óriás tavirózsák medencéjében talált otthonra, ahol a vízinövényt idéző formái akárcsak a természetbe visszavágyó, de azt már a modern kor vívmányaival megalkotó ember kísérleteinek egyik eredménye lennének. Kis Tibor szintén a természetes és a mesterséges határán mozog. Filmes világítástechnikához használt vörös, kék, rózsaszín vagy éppen irizáló fóliákra lakkfilccel rajzolt részletgazdag képei antik vázákba állított óriási virágcsokrok képein keresztül engedik be az üvegházon kívüli világot. Teremtve ezzel a kint- és bent levés kettős érzetének bizonytalanságát, a modern világban is a természet felé húzó embert.

A Kezdetben volt a kert korábbi, 2021 végi kiállításán többek között Mátyási Péter is szerepelt. A vele készített interjúnkból megtudhatod azt is, hogy miként értékeli az ilyen kísérleteket maga az alkotó.

A kiállítás látogatható 2022. április 23-tól május 31-ig, mindennap 09:00–17:00 között.

Kiállítók: Bolla Szilvia, Fuzzy Earth, Kis Róka Csaba, Kiss Tibor, Oláh Orsolya, Stark Attila, Süveges Rita, Tóth Márton Emil, Ulbert Ádám.

Kurátor: Kavalecz Eszter, designer és Oláh Orsolya, képzőművész, kurátor.