Kínai legyező
Szemelvények Tóth Erzsébet verseskötetéből
Te mit csinálsz ilyen napokon?
mikor álmodban a budai utcákat járod
és minden ablakban ül egy fekete sas
lőrésnyi szemükkel téged figyelnek
és nem tudod ledobni magadról ezt az álmot
te mit csinálsz ilyen napokon?
mikor a dögletes pára magától elvégzi rajtad a hajmosást
a maga bizarr módján és mikor végre hazaérsz
akkor sincs béke mert az áldott hűvösben heverve
azonnal szívedre települ a hőség
mint az afrikai karmos béka
te mit csinálsz ilyen napokon?
a langyos fürdő, a langyos jeges tea
a langyos, langyos, langyos méz a többnapos vizek
mert a torkodra vigyázni kell
végzetes lehet egy megfázás, egy huzat
és fogalmad sincs, mire tartogatod a torkod
milyen szavakat készülsz kimondani
és kinek?
te mit csinálsz ilyen napokon?
amikor földre fekszel a könyveid mellé
mert hiába szereted őket
évek óta nem kapnak rendes polcot
és gondoskodást mert nincs rájuk időd
melléjük fekszel, mert kell a gerincednek a kemény
te mit csinálsz ilyen napokon?
próbálgatod-e olykor a halált?
hogy elég kemény lesz-e a koporsó neked?
ha egyáltalán koporsót kapsz
és nem szórnak szét, mert az úgy olcsóbb
hova jutottam Jézusom
semmi baj, csak egy kis hőség
te mit csinálsz ilyen napokon?
Ázsiai márvány
lágyan a vállamra huppan
ettől megrázkódom
és már lent is van a földön
mire eltaposom
már kettőt kell levakarnom a cipőmről
nyamvadt terroristák
azt hiszik, túljárhatnak az eszemen
pedig csak élni akarnak a növényeimből
himbálózni az idegeimen
de mikor már a bőröm alá is bejutnak
és a gyomrom körül kaparásznak
nehéz eltaposni őket
Kínai legyező
Ismerős, nyirkos fátyol borul rád
a lepedőt csavarni lehet
savanyú angyalok hagyták itt nyomaikat
hímzésük a nyamvadt neglizsén
rátapad az éjszakai csöndes záporok
feszes, viszkető nyomaira
nedves lesz újra
ami már kétszer-háromszor rád száradt
aztán megállás nélkül beindul
bőröd alatt a zuhanyrózsa
jól ismered a szívpánik rendszerét
a vízháztartás billentyűhibáit
halszagú bőrben vánszorogsz a kádhoz
vissza a teremtéshez, az ősóceánhoz
visszaaludni tilos
hiszen csak most ébredtél
majd a fürdőlepedő irgalma
néhány percig
és rád zuhan a nyirkosság újra
homlokodtól a talpadig
bizserget síkos érintése
a szívműködés elégtelenségének
más szerveid renyheségének
a magzatburok lehet ilyen nedves
évek óta ilyen fáradt vagy
ennyire fogyatékos
éjjel egy hatalmas puhatestűvel birkóztál
de csak az előjátékig jutottatok
gyöngécske ázalék maradt belőled
szívbillentyűiden az ördög próbálgat
egy szörnyű dallamot
szivárog, csöpög a bőröd
elromlott a belső zsilip
forró, száraz ágyért imádkozol
sivatagi homokfürdőért
belső szivacsért
ami felissza átkos nedveidet
nem indulhatsz így el
szagod van
mint a romlott húsnak
ki kell menned a levegőre
városi gázokkal lemosni magadról
ezt a reggelt, ezt az éjszakát
araszolsz óvatosan
mint kiadós záporok után a csigák
el ne tapossanak, el ne roppanj
viszed magaddal a kínai legyeződet
Lesz egy reggel
én azt már nem élem meg,
madarak ébresztenek, harsognak, csiripelnek,
jelzik, hogy fontos dolgunk van,
de annál nincs fontosabb,
hogy még öleljük egy kicsit nagyon egymást,
jár még egy puszi, vagy kettő, vagy három,
vagy még több is,
ami azután nem érhet véget olyan hamar,
valami még következik,
aztán a kávé, a rántotta,
esetleg még a gyerekek is
előállnak valamivel,
letört a maci lába,
hívni kell az orvost,
nincsenek tapasztalataim a boldogságról,
talán ilyesmi lehetne
Egy szál szegfű
Tandori temetésére ballagtam
a Fiumei Úti Sírkertben
szokatlanul kihalt volt
átfutott rajtam: lehet, hogy egyedül leszek
amikor mellettem termett egy nő
és azt mondta: elnézést, az egyik szál virágot nekem adná?
az enyém lehullhatott a biciklimről…
hát persze, az egyik szegfűt ünnepélyesen átnyújtottam
majd leültem a ravatalozóban
ott láttam utoljára Téreyt, állt a búcsúzók között
hosszan rám nézett, talán csodálkozott
de az igazi csoda a sírnál történt
hatalmasat reccsent egy ág
madarak röppentek föl, búcsúztak költőjüktől
a biciklis nő is megírta cikkét a temetésről
nem bántam meg, hogy nekiadtam azt a szegfűt
(Nap Kiadó, 2021)