Szemelvények Ewa Lipska verseskötetéből

Tanúk

Egyre kevesebb tanú

igazolhatja

hogy ez az élet

a szerelem gyárában készült.

Hogy ez egy ország volt.

Egy utca. Egy házszám.

A szél szétfújta a tejhabot.

Hogy ezek a fiúk

egy másik dimenzióból érkeztek.

A lányok jeladásra.

A történelem hamis

vallomást tett.

Az idő elkerülte az igazságot.

A halottak éltek

a hallgatás jogával.

Az örökösöknek

esélyük sincs.

Magány

A magánynak nincs teste.

Még akkor sincs ha átölel.

Megtévesztően üres.

Mint egy képzeletbeli skatulya.

Úgy cirkál fölöttünk

mint egy felderítő repülőgép.

Csodával megmenekült

a holtak kerekei alól

és most az akinek nem kéne lennie.

Ujjlenyomat-olvasó

Az ujjlenyomat-olvasóra

helyezzük ujjunkat

és szeretkezni kezdünk.

Testünk virtuális kötegei

az ismerőseink albumaiban

blogjaiban

noteszeiben.

Új események.

Új kedvencek.

Kedvel minket a Coca-Cola

Ronaldo és a pápa.

Már kapcsolatban

vagyunk velük

és az ismerőseink.

Ágyunk

az idő tengelyén.

Érints meg

és fogj le.

Több milliárd szájjal

csókolózunk.

Aranylakodalom

A házasságukban

néhány államcsíny.

Hadsereg

az ágy utcáin.

Szeretők letartóztatásai.

Kivégzések.

Most

sok év után

a falnak fordulva

alszanak.

Fájdalomcsillapító félelemmel.

Katasztrófa

Nem akarunk katasztrófa lenni.

Távol maradunk

a legyőzöttek házibulijából.

A lesoványodott házat nézzük.

A világítás zúgása szétárad a környéken.

A levegőben érezzük a csődöt.

Az éjszaka a bukás felé hajol.

A vágy szétzúzott pohárként

gördül az úttesten.

Mi pedig az ágynemű kupacaiban

térdig gázolunk a szerelemben.

A hó mögöttünk bolyong.

Fehér pelyhei az ajkunkhoz tapadnak.

Nem akarunk katasztrófa lenni.

A boldogság tragédiáját választjuk.

(Zsille Gábor fordításai)

(Magyar Napló Kiadó, 2021)