Maurice Rollinat: A könyvtár
Olyan, akár egy régi rengeteg,
tizenhárom hosszú vaslámpa görbe
fényt szórt avitt, hervadt könyvekre, körbe
s árny és titok ült lapjaik felett.
Mihelyt beléptem, bús lettem, beteg,
minthogyha köd repülne, jaj hörögne.
Tizenhárom karszék várt itt örökre,
s tizenhárom kép, mely reám meredt.
Egy éjjelen kinéztem ablakából
és láttam a manót táncolni távol,
a villát, a hegyormon eltűnőt.
S a borzalom csapott reám kerengve,
mivel a néma, babonás terembe
az óra is tizenhármat ütött.
(Kosztolányi Dezső fordítása)