Ferencz Orsolya az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézet Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Űrkutató Csoportjának tudományos főmunkatársa. A Fidesz–KDNP képviselője. 2018-tól űrkutatásért felelős miniszteri biztos. – Kovács katáng Ferenc kérdezte.

Kovács katáng Ferenc: 2021 novemberében jelent meg a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) támogatásával, Simon Tamás szerkesztésében, s az ön édesapja, Ferencz Csaba előszavával egy hároméves munka eredményeként a Magyarország és a világűr című kötet (MCC Press, 2021). Kinek az ötlete volt egy ilyen összefoglaló, tudományos, népszerű-tudományos könyv létrehozása?

Ferencz Orsolya: Hiánypótló mű, hiszen eddig nem volt összegyűjtve, pláne ilyen közérthető formában a magyar űrtevékenység múltjának és jelenének története. Sokszor kaptam meg a kérdést: pontosan mi is Magyarország szerepe a világ űrkutatásában? Ez motivált abban, hogy kezdeményezzem egy összefoglaló, modern, a magyar űrtevékenységet közérthető nyelven bemutató, frissülő digitális tartalommal ellátott, mindenki számára elérhető könyv megalkotását, hogy az, akit őszintén érdekel a valóság, elolvashassa, megismerhesse a hazai szektor képességeit. Kétségkívül létezett egyfajta ismerethiány a hazai társadalomban a témát tekintve, évtizedeken keresztül nem volt fókuszban a magyar űrkutatás, miközben a világ elrobogott mellettünk. Sokan most ismerik meg, milyen stratégiai jelentőségű ez a terület a XXI. században. Bizony mindenkinek meg kell értenie, nem az a különleges, hogy ma Magyarországnak vannak ambíciói e területen, hanem az, hogy erről évtizedekig nem volt szó. Az, hogy a terület meg tudott maradni és fel tudott zárkózni a régiós szintre, Magyarország jelenlegi, perspektivikusan gondolkodó, az innováció és a modernizáció irányába elkötelezett kormányának köszönhető.

KkF: A Magyar Asztronautikai Társaság az interneten bárki számára elérhető oldalt hozott létre, ahol kedvünkre kutakodhatunk a kötetet kiegészítő „Háttéranyag a könyvhöz” felirat alatt, s a figyelemfelkeltő alcímek olvastán (is) biztosan kedvet kapunk a kötet kézbevételére: például a 2. fejezetben: Jeges holdaknál magyar nagykabátban, vagy a 3. fejezetben: Puffadt arcok és madárlábak az űrben. Ki a célközönség, és hogy talál a könyv olvasókra?

FO: Kifejezetten cél volt, hogy akár iskolások számára is közérthető legyen a könyv, hiszen minden középiskolába és közkönyvtárba eljuttatunk a kiadványból. Ettől persze ez egyáltalán nem gyerekkönyv, bárki számára hasznos lehet, aki érdeklődik a téma magyar vonatkozású eredményei és kutatási irányai iránt, sőt oktatási segédanyagként is használható a közoktatásban.

KkF: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az űrkutatásért felelős miniszteri biztosnak nevezte ki 2018 novemberében. Milyen feladatkör ellátását „vette a nyakába”? Vajon létezik-e hasonló poszt más országok kormányában is?

FO: Mára teljesen általános, hogy minden kormányban van magas rangú felelőse az űrkutatásnak, űrtevékenységnek. Sok országban külön erre a feladatra ügynökséget hoznak létre, több száz alkalmazottal. Hatalmas eredmény, hogy minisztériumi osztály szint helyett főosztályi besorolást kapott a KKM-ben a terület. Miniszteri biztosként a célom az volt, hogy Magyarország kezdje el a felzárkózását a régiós szintre, hiszen ahogy a világban, úgy Közép- és Kelet-Európában is komoly állami forrásokat allokált az űrszektorba. Sok még a tennivalónk e téren, de szégyenkezni már semmiféleképpen nincs okunk. Azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy megállnunk nem szabad, hiszen a nemzetközi tendenciák kijelölik a jövőt, amely alapján biztosan kijelenthető; az elkövetkező időszakban is erőteljesen növelni fogják állami szerepvállalásuk mértékét a világ országai. Ezt nekünk sem szabad figyelmen kívül hagynunk.

KkF: Mindig büszkén húztam ki magam, ha Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, megyénk szülötte került szóba. Egy évben születtünk, sportversenyeken ugyan nem találkoztunk, mert ő focizott, én meg kéziztem, s míg ő a nyíregyházi reptéren a repülés alapjaival ismerkedett, én az MHSZ rókavadász (Rádiós Tájékozódási Futás) edzőtáborban szorgoskodtam. Eltelt két emberöltő, s új űrhajós program indul Magyarországon. Kérem, beszéljen nekünk erről részletesebben, hiszen itt óriási dolgok vannak készülőben!

FO: A tervek szerint 2024 első negyedévében újra magyar kutatóűrhajós fog szolgálatot teljesíteni a világűrben. Az amerikai Axiom Space vállalattal, a NASA stratégiai partnerével együttműködésben fog teljesülni a küldetés. A programban a hazai űripar-, és kutatásfejlesztés megerősítése az elsődleges. 12 magyar eszközt fognak építeni hazai cégek, kutatóintézetek és egyetemek, valamint 8 további kísérletet fog végrehajtani a magyar kutatóűrhajós, aki minimum 30, maximum 60 napot tölt majd el a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. A toborzás elindult, 2022. január 31-ig várjuk a hazai felsőfokú végzettséggel rendelkező 40 év alatti fiatalok jelentkezését. Azt várjuk a programtól (HUNOR), hogy hatalmas versenyelőnyt biztosít a résztvevő magyar cégek, kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények számára. Egy ilyen programban való részvétel a világ legnívósabb egyetemei számára is különleges lehetőséget jelent, a hazai egyetemeknek ez pedig hatalmas lehetőség.

KkF: Világszerte végeláthatatlan vita folyik a reáltárgyak alap- és a középiskolai tanításának fontosságáról, pontosabban szükségtelenségéről, hol a humán és egyéb tárgyakkal szembeállítva, hol a posztmodernizmus relativizmusára, az igazság létének tagadására alapozva, legújabban pedig tanításukat bizonyos elnyomottnak minősített csoportokkal szembeni diszkriminációnak tekintve is. Mindez most, amikor „nyakunkon” a digitális nyomás, a lépéskényszer, amikor a reáltárgyak alapos ismerete nélkül aligha tudunk eligazodni a világban és a politikai zöldek terveiben. Természetesen arány kérdése minden, de jók-e jelenleg a tananyagbeli arányok?

FO: Ismerünk a történelemben olyan példákat bőségesen, amikor a politikai ideológia le akarta győzni a valóságot. A jakobinusok eltörölték a Gergely-naptárat, a nácik szerint a relativitáselmélet „zsidó csalás”, a szovjet tudósok pedig meg akarták fordítani a folyók folyásirányát. Azok, akik azt gondolják, hogy egy íróasztal mögött bölcsebbek, mint generációk egymásra rakódott tapasztalata, más galádságokra is képesek. Hiszen a tudományos tapasztalatok helyett ők doktriner módon ideologikusak. Az ilyen rendszerek és politikai gondolkodás szükségképpen vezet katasztrofális eseményekhez. Akiket zavarnak a reáltárgyak, azok a világ működésének alapjait szükségtelen béklyóknak tartják, és azt képzelik, ezt lehetséges negligálniuk. Ez őrület, és a leghatározottabban fel kel lépni ellene, mert rendkívüli károkat fog elszenvedni a civilizációnk, ha hagyjuk, hogy bolond eszmék határozzák meg a mi és gyermekeink életét. Éppen ezért erősíteni szükséges a természettudományos képzést már a közoktatásban is, és nem hagyhatóak el a lexikális tudást igénylő területek, nem alapozhatunk kizárólag a kompetenciák erősítésére a szükséges tényanyag átadása nélkül. 

KkF: A ’70-es években, az 500 elsőéves diák között alig akadt lány a BME Villamosmérnöki Karon. Az 1100 fős Vári koleszban mindössze 100 lány volt a folyosó végi szobákban (egyikőjükkel immár 50 éve élek együtt). De anno a fényességes nyugaton még rosszabb lehetett, hiszen egy nyári angliai túránkon minden alkalommal egyértelműen kinyilvánított kételkedéssel fogadták, amikor feleségem műszakis hallgatóként mutatkozott be. Ma azért érzékelhetően jobb a helyzet, de ténylegesen az? Helyükre kerültek a nők a műszaki életben?

FO: Ma már teljesen hétköznapinak számít női mérnökökkel, kutatókkal találkozni természettudományos területen. Egész egyszerűen megnőtt az ilyen típusú szakokra jelentkezők száma az elmúlt évtizedekben. Ehhez nem kellettek sem kvóták, sem egyéb mesterséges beavatkozás. Ha egy társadalom normálisan működik, felismeri saját érdekeit, a nők helyzete is javul. Nem azt mondom, hogy kifogástalan lenne a magyar társadalomban a női egyenjogúság helyzete, de sokkal jobb, mint bármikor korábban volt, és továbbra is javuló tendenciát mutat. Ez részben annak is köszönhető, hogy a mai magyar kormány kifejezetten támogatja a gyermekvállalást, a családokat és az édesanyák visszatérését a munkaerőpiacra. Ráadásul az édesanyák megbecsülése hatással van a fiatalokra is, akik a társadalom támogatása miatt bátrabbak az élet minden területén. Ez utóbbi téren biztosan példaértékű az a folyamat, amelyet Magyarország elindított.

KkF: Négygyermekes családanya, szakmájának, hivatásának élő közszereplő és politikus. Egy átlagembernek ennyi szerepből egy is éppen elég lenne. Vagy mégis összeegyeztethető mindez, ha önbizalommal, hittel, odaadással és szeretteink támogatásával végezzük? Meséljen a szüleiről és az utódairól, hiszen a Ferenc pápa meghirdette család éve nemcsak 2022 közepéig értendő, hanem egy életre szóló program.

FO: Szüleim mindketten egyetemi emberek. Nagyon hálás vagyok nekik mindazért, amit kaptam, az értékrendem, a hitem és a szakmai orientációm is az ő nevelésük, példamutató életük és szeretetük eredménye. Édesanyám matematikus, fizikus és villamosmérnök, de számos könyvet is fordított magyarra, például a világhírű mérnök-kutató és sci-fi író Arthur C. Clark A jövő körvonalai c. kötetét is. Édesapám szintén villamosmérnök, űrkutató, aki még diákként megalapította Magyarország első, komplex űrkutatási tevékenységet végző szervezetét. Hatalmas munkásság az övé, de nemzetközi elismertsége, óriási életműve ellenére nem keresi a rivaldafényt. Ma is aktív, tanít és kutat is. Gyermekeim közül már kettő egyetemista, orvosnak készülnek, a két kisebbik gimnazista. Mindenekelőtt arra vagyok a legbüszkébb, hogy édesanya lehetek, számomra gyermekeim a legfontosabbak. Véleményem szerint csak a családban lehet igazán teljes életet élni.