Athamasz király álmodozó ifjú volt, s ezért meglátta, amit csak kevesen: a pára és köd szülte szép felhőkirálylányt, Nephelét. Az égi lány szépsége úgy rabul ejtette, hogy feleségül vette. Született két szép gyermekük, egy fiú és egy lány, Phrixosz és Hellé. Ám a király öregedvén elfordult az égtől, s már csak földi dolgokkal kezdett foglalatoskodni. Nephelé felhőkirálylány pedig úgy tűnt el mellőle, mintha soha ott sem lett volna: ez a büntetése azoknak, akik a szellem útjáról letérnek. Nem is maradhattak többé otthonukban az árvák sem, inkább a pásztorokkal együtt legeltették a nyájat. Az édesanyjuk szép aranyszőrű kost küldött hozzájuk, amely emberi hangon biztatta a gyerekeket, hogy üljenek fel a hátára. Elöl Phrixosz, a kos nyakába kapaszkodva, mögötte a kicsi Hellé. Elindult velük a kos, úszott a két gyermekkel a hátán az égi és földi vizeken. Hellé elfáradt, nem bírta a kapaszkodást: lecsúszott a kos hátáról és a tengerbe zuhant. Mielőtt elnyelték volna a sötét habok, a fénylő kos hátán ülő bátyjának kiáltott, és azt kívánta neki, érjen célba boldogan.

1825. február 18-án született nagy mesemondónk, Jókai Mór. Születésének órája bizonytalan, ezért nagyon nagy valószínűséggel a Vízöntő jegyében látta meg a napvilágot, ám ha már majdnem éjfélkor született, akkor a Halak jegyében. Trentai Gábor asztrológus által felállított képlete alapján mindkettő igaz: ő reggel hét óra huszonegy percre tette nagy írónk születése pillanatát az életesemények alapján visszaszámolva a képletét. Eszerint az ország álmodozója Vízöntőbe eső Nappal, de Halak aszcendenssel bír. A képletét nézve az is feltűnő, hogy mindkét fővilágító a legrejtettebb házban, a gondok házának is nevezett tizenkettedikben található. De itt áll az írók bolygója is, a szárnyas lábú Merkúriusz, az istenek követe. A tizenkettes ház pedig maga is a Halak jegyével analóg ház: énünk legrejtettebb, legmélyebb részét jelöli, a léleknek azt a bugyrát, ami a legelérhetetlenebb, éppen ezért a legnehezebben megélhető, gondokkal teli, de amely a legtöbb kincset és meglepetést is tartogatja az arra érdemeseknek. Éppen ezért szokás ezt is, ahogy a horoszkóp alsó részét is, a tudattalan szférájával azonosítani. A zavaros, ködös, felfoghatatlan résszel, ahová csak a nagy hitűek merészkednek el: búvárok és lélekbúvárok, halászok és emberhalászok. Ide, a vízalatti, beláthatatlan világba pottyant bele kicsi Hellé, s innen üzent a megkönnyebbedett kossal egyre magasabbra szárnyaló Phrixosznak. Ahogy az emberi lélek két része: a magasra jutó tudat kapcsolódhat a jó esetben szerencsés sorsot adó tudattalannal. Mert a tudattalan hatalmát nem szabad lebecsülni! Ezért fontos az üzenet, amit küld, s ugyanez igaz a kollektív tudattalanra is.

Az isteni szférájával is szokás azonosítani a horoszkópnak ezt a házát, s akinek ezzel olyan erős a kapcsolata, mint Jókainak is a születési képlete alapján, az bizony nagyon közel van a rejtett, sejtett, tudattalan szférához. Néha közelebb, mint a reális világhoz. De a tudattalannal kapcsolódó tudata jelentős üzeneteket hordoz. Nagy emberek esetében ez akár egy egész nép kollektív tudattalanját jelentheti. Márpedig Jókai nagy ember volt! Ezt jelzi, hogy a Skorpióban kezdődő szellem házának mindkét ura, a Mars és a Plútó is a személyiség házában állnak, ami a magasrendűség jelölője.

A tizenkettes házas bolygók túlsúlyát igazolja az a tény is, hogy Jókai kisgyermekként erősen visszahúzódó lélek volt, erős képzeletvilága már ekkor feltűnt, s ezzel magyarázták azt az ideges félénkséget, amivel a külvilágra nézett: szinte mindentől félt. Magányos játszadozásban teltek a napjai, de már ekkor kitűnt, hogy egész univerzumokat épít fel biztonságos elszigeteltségében. Milyen szerencse, hogy a Nap és a Hold (a tudatosság és a lelkiség) mellett az okos és racionális Merkúr is e házba esett a Vízöntő jegyében járva, amely végül mégiscsak szóra bírta őt ebben az elzárt szférában is. Már iskolába is úgy ment, hogy eleve értett a betűvetéshez, és az első verse is nagyon hamar, kilencéves korában megjelenhetett. A szavak és gondolatok gazdagságát és bőségét pedig mi sem jelezhetné jobban, mint ezt a Merkúrt opponáló Jupiter, mert Fortuna Major bolygója mindent nagyra növesztett benne, ami merkúri: képzeletet, regényeket, írói tevékenységet.

A Merkúr a Szűz jegyében kezdődő hetes házának is ura, mely a kapcsolat, a házasság, és általában mindenféle nyilvánosság háza is. A gondok házában álló Merkúr azt jelzi, nem könnyű terep a házasság, mert mindig gondokkal teli. Kivéve annak, aki a nászát eleve egy másik szférában, egy magasabb, kiemeltebb létsíkon lévővel üli meg: lehet ez a szerzetesség istenséghez fűző fogadalma, avagy egy színésznővel kötött házasság. Mert a színpad (a mai világban akár a mozivászon vagy a tévéképernyő) éppen az a kiemelt hely, ahol az ember istenivé (csillaggá, sztárrá) válik, nemcsak a helyt kiemeltsége, de totipotens (mert szerepeikben bármivé való átalakulást megengedő) volta miatt is. Nem is csoda, hogy Jókainak mindkét felesége ezt a mesterséget űzte. A Jupiter bőséget adó fényszöge persze a több házasságot is előre vetítette, de a szembenállás feszültségkeltő volta miatt azt is, hogy még színésznőkkel – különösen, ha már elvesztik szépségüket, s nem űzik a mesterségüket – sem volt könnyű Mórnak együtt élnie.

A szavak bőségén túl jelez ez a konstelláció egyfajta államférfiúi képességet is: kicsit fából vaskarika dolog ez, amikor valaki a bölcsességet az okoskodással tudja összeilleszteni. Remekül jön viszont mindenkinek, aki a politikusi pályán hosszasan akar időzni – ezért is sikerülhetett ez Jókainak, aki márciusi ifjúként kezdte, s végül Rudolf trónörökösnek is barátja lett, s a császári udvar támogatását élvezhette.

Mindezt úgy tehette mégis, hogy közben végig hű maradhatott az elveihez, és az általa világra hozott irodalommal szinte egymaga megteremtette azt a kollektív tudattalant, melyre akkor – és még ma is – a nemzetnek szüksége volt és van. Mert az ő művei, mesés regényei, melyekben visszaadta a magyarság öntudatát és önbecsülését, jelentették azt az alapot, ahonnan a szabadságharc után oly összetört lelkű nép újra kiindulópontot lelhetett, és visszatalálva a gyökereihez megint naggyá nőhetett. Mór a mélytudat titkos őreként látta a mélységeket, s mint Hellé Phrixosznak, jót kívánt nekünk. Ahogyan maga Jókai írta, minden este ezzel az imádsággal hajtotta a fejét álomra s ezzel ébredt fel: „Adjon az én Istenem Atyám az én szeretett nőmnek, Bellának s az én hazámnak, Magyarországnak boldog jövendőt!”

Kis túlzással talán azt is mondhatjuk: amíg hiszünk Jókaiban, amíg olvassuk őt, nagy hite minket is megtart. Úgy legyen!

Végh Nóra