Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költőt a közelmúltban megjelent Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz c. kötetéről kérdeztem. Ki volt Hannibal Lecter? És olvashatunk-e a minden idők egyik leghírhedtebb zsarnokától, Néró római császártól fennmaradt verseket? – Nagy Lea interjúja.

Nagy Lea: Számodra kik az őrültek és miért foglalkoztat ez a téma?

Farkas Wellmann Endre: Megvan a vicc, amikor egy pasas száguldozik az autópályán és közben a rádióban bemondják, hogy vigyázzanak, mert egy őrült a forgalommal szemben halad… – Mit egy? Az összes! – háborodik fel az emberünk… nos, ez van, relatív, hogy ki az, kik azok. A különböző nézőpontok viszont kétségtelenül segítik a tisztánlátásunkat.

NL: Ha már téma, mi volt a lökete, háttere annak, hogy a Néró-verseidet megírd?

FWE: Egy vízió. Lenéztem egy hegyről egy városra, és eszembe jutott az őrült Néró… elképzeltem lángokban állva azt a várost.

NL: Ki számodra Hannibal Lecter, és mit üzennél neki?

FWE: Az őrületben a normalitás, a normalitásban az őrület. Egyébként egy gurmand. Azt üzenem neki, hogy jó étvágyat!

NL: A lírai én szereplírával dolgozik. Mit kellett írás közben tenned ahhoz, hogy ezt hitelesen tudd átadni?

FWE: Azt, hogy mennyire hiteles az olvasók döntik el. Én nyilván erre a hitelességre törekedtem, de a vers szubjektív műfaj, nem mindent látunk egyformán. Ha te is hitelesnek érezted, az már nagyon jót jelent.

NL: Mi lenne Clarice Starling mottója, ha lenne neki?

FWE: Clarice-nek mihez kellene mottó? Ő egy FBI-ügynök a történet szerint, aki a Hannibal Lecterrel való interakciójában esetlegesen más jelentéseket is követelhet magának, de az is lehet, hogy ezt is inkább Lecter szemszögéből. Tény azonban, hogy az őrületbeli normalitásnak ő is egyik kulcsfigurája – legalábbis az én könyvemben.

NL: Néró művész is volt, bár az emberek menekülni szerettek volna, amikor fellépett vagy szavalt. Te találkoztál fennmaradt Néró versekkel?

FWE: Néró-versek nem maradtak fent. Ezért volt az az ötletem, hogy a rekonstruálásukra kísérletet tegyek. A kor lírájának az esztétikai kereteit nehezen képzelhetjük el, így hát maradt a lavírozás korunk tudása és az elképzelt referenciák közepette.

NL: A kötetedben a klasszikus metrummal játszol. A téma, úgy érezted, jobban passzol ehhez a verstípushoz? Vagy ez nem volt előre megkomponált?

FWE: Versformák tekintetében mindig ösztönösen dolgozom. Minden vers megkéri a saját formáját. A hangzásvilág, a gondolatok ritmusa az, amire jobban figyelek általában.

NL: Kiknek ajánlanád ezt a kötetet?

FWE: Annak, akit érdekel mindaz, amiben élünk. Meg azoknak, akik szeretik a költészetet. Meg másoknak is, hátha épp most fogják megszeretni.

NL: Lesz folytatása?

FWE: Ez ebben a pillanatban még nem látszik. Most lett kész, megjelent, és hagyom pihenni magamban. Lehet, most már el fogok mozdulni a szereplírától valamilyen más irányba, de lehet, hogy nem. Nem merek jóslatokba bocsátkozni: a Néró-téma is eredetileg egy versötlet volt, aztán tíz évig foglalkoztatott, és több kötet lett belőle.