„Sárban görgetett, sziklához ütött, míg szennyesen és fájva / kiáltottam kedvesemnek: »Ments meg kedvesem!«”

„Győzedelmi zajjal, fénnyel / Viszi a szép Thurzó Annát / Boldog vőlegény Balassa, / – El is ülte lakodalmát.”

„Anna meghalt és Annát eltemettem... / Szép volt, nemes volt, tiszta, mint a hó. / Ott él ő már csak a nagy emlékekben, / Minden elomló és elsuhanó.”

„Én vagyok Málé király. / Én vagyok Málé király. / Holdfényes, szelíd arcom. / Belelobog a nagy éjbe.” (Karinthy Frigyes: Így írtok ti)