2021. október 25.18 Olvasat
„Halnak, halnak, / Egyre halnak, / Színe, lángja a magyarnak. / Itt is egy név, / Ott is egy név, / Hányat elvisz minden egy év.” // S aki még él, / Minden névnél / Összerezzen, búsan, árván: / Mint a néma / Lomblevél, ha / Egy-egy társa hull le sárgán. –”
„Ott nincs a rossz már s nincs a jó; / a szív se mélyen sóhajtó. // Csak nap van, amely leszalad / néha a legszebb perc alatt. // És perc és óra, hó és év; / és mind egy név! Egy drága név...”
„A név, mely áll e kis papíron, / kimondva szó, mely száll tova. / Lehellet és üres jel annak, / ki nem hallotta még soha! // S e rövid név, értelme tárva, / tudjátok mégis, mit jelent? / Egész világot, önkörében, / mely zártan, szuverén kereng.”