Hol kezdjem a kertet? Hogyan kezdjek kertészkedni? Gyakori kérdés ez hozzám, s nem könnyű univerzális választ találni rá. Semmi mást nem mondhatok erre, mint azt, hogy én hogyan kezdtem, helyedben hogyan kezdeném.

Először is, nézz körbe a hazában, keresd meg kertedet, találd meg otthonod a hazában. Ez amilyen egyszerűen hangzik, oly nehéz feladat. Ne feledd, Magyarország kertország, ez az ország mindig akkor szenvedett a legtöbbet, amikor megfeledkeztek arról, hogy elsősorban agrárország vagyunk, ahol éppen oly létjogosultsága van a kiskerteknek, mint a nagyobb gazdaságoknak, ahol lehetőség van az ártéri gazdálkodásra, éppen úgy, mint az erdőkertek megteremtésére. Tetszik, nem tetszik, Magyarország és a benne élő sokféle nemzetiség akkor volt boldog, akkor prosperált, amikor békében élhetett magával, szomszédaival, s kertéletet élhetett. Hamvas Béla ezt úgy fogalmazza meg:

„Nézz körül. E szelíd lankák, a keskeny folyók és kicsiny tavak, alacsony dombok és széles völgyek földjén: liget az egész ország. Kertben élünk. Minden olyan világos nálunk, mint borunk íze, és olyan sima és langyos. Nagy királyaink tudták ezt, és hogy a népnek kert-életet kell hozni. Csak elkeseredésből hős, nem akar ez harcolni. Azért jött ide, és telepedett meg itt. Azért az övé ez a föld. A magyar nem vitéz, csak amikor keserű, és nem dühös, csak amikor kétségbeesett. De csak akkor keserű és dühös, csak akkor nyomorult és kétségbeesett, csak akkor elveszett és lázad és forr és robban benne a méreg, ha nem élheti szelíd kert-életét.”

Hallgass Hamvasra ebben, nagyobb ön-, és világismerettel rendelkezett, mint sokan, s így ismerte ezt a népet is, melynek ő is tagja volt, én is tagja vagyok, s te is tagja vagy, „belőle nőttél, mint fatörzsből gyönge ága”, ahogy a költő mondja, s „tested is majd e földbe süpped el”.

Kezdd tehát azzal a kertészkedést, hogy megleled otthonod a hazában, megkeresed a kertedet. Hosszú és nehéz folyamat, de ha kéred, ha szorgalmas vagy, ha áldás van szándékodon, talán még sikerülhet is. Ha nincs pénzed rá, de késznek érzed magad, bérelj előbb egy kis telket, vagy szegődj el dolgozni, gyakornoknak, segíteni egy gazdaságba. Olvasd a kertészeti könyveket, olvasd Pierre Rabhi és Geoff Hamilton könyveit, tanulj, mert a jó kertész nemcsak ültet és arat, szüretel, nemcsak ás, kapál és metsz, hanem és főleg tanul. Ha magadat nem műveled, ugyan hogy akarod kertedet művelni? Gondolj elmédre, mint elvadult kertre, amit felvert a gaz, benőtt a bozót, lásd, hogy pont olyan, mint amivel dolgoznod kell.

Aztán ülj a kerted közepére, helyezkedj meditációs pozícióba, csukd be a szemedet, s kezdd el megkeresni önmagad belső kertjének középpontját. Figyelj a légzésedre, ha gondolataid elkalandoznának, ha érzelmeid elragadnának. Mindig térj vissza a természetes légzéshez, ez segíteni fog, hogy koncentrált, egyhegyű legyél és megtaláld a külső és belső kerted középpontját.

Ekkor, s csakis ekkor, figyeld meg a legfontosabbat, a megváltoztathatatlant: a Nap járását. Figyeld meg, hogyan éri kertedet a Nap? Az életet, fényt, színeket hozó Nap fénye, ez a csodálatos és különös sem nem részecske, sem nem hullámzás, a fény az, ami az egyik legfontosabb a kertészkedéshez (a víz és föld mellett). A növények ugyanis fotoszintetizálnak, ahogy azt jól tudod, abból nyernek erőt a növekedéshez, a terméshez, s ha árnyékba ülteted őket, az olyan, mintha az ember szeretet nélkül akarna élni. Egy ideig kókadozik, sárgul, szürkül, aztán elpusztul. Sokan próbálnak így élni, fény nélkül, árnyékban, szeretet nélkül, de ezt nem lehet, nem jó. Légy jó kertész, légy gondoskodó kertész, aki szereti növényeit, s tudja, hogy a kertet évről évre megváltoztathatja, még a talajt is lassacskán javíthatja – erről majd külön levelet fogok írni neked –, de a Nap járását senki el nem térítheti.

Rajzold le kertedet, és elsőként rajzold köré a Nap járását. Figyelj arra, hogy a Nap járása az évszakokkal változik. Nézd meg, hol kel tavasszal, nyáron és ősszel, hol delel, hol kapja a kert a legtöbb életet adó fényt. Vigyázz, mert ami tavasszal és ősszel életet ad, az a forró nyáron gyilkos is lehet, ahogy a túlzott szeretet is mérgezővé, önzővé, fojtogatóvá válhat.

Északi oldalról védd a kertedet, a nagyra növő fákat, a sövényt, mind-mind majd északra ültesd, a kultúrnövényeket, a paradicsomot és a paprikát pedig oda, ahol a legtöbb fényt kapják, délre.

De hol vagyunk még az ültetéstől!

Ne siess!

Ne kapkodj!

Haladj lépésről lépésre. A kertész legfőbb erénye a türelem és a szorgalom, mindehhez pedig kellő alázat és tanulás társuljon, különben keserves lesz az egész kertészkedés.

Tehát ha arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy hol kezdjük a kertészkedést, akkor első lépésként keresd meg otthonod a hazában, keresd meg kertedet. A kert már vár téged, ott van valahol, lehet kicsiny, kis elhagyott hétvégi telek most még csupán, lehet egy nagy tanya, lehet nem több, mint egy városi bérházban néhány balkonra kitett cserép és kaspó. A városi kertészet külön levél tárgyát kell majd képezze, mert ne gondold, hogy csak vidéken lehet kertészkedni. Külső és belső kertek mindenütt vannak, csak meg kell találnod őket, fel kell fedezned őket. Ez az igazi expedíció, ez az igazi történet, nem a háborúk, nem a gyilkolás, nem az önzés, hanem ez, a kert története, a béke halk történelme az emberiség igazán nagy kalandja. Az ember ugyanis, amikor elkezdett kertészkedni, elkezdte megérteni a teremtett világ működösét, mert elkezdte közvetlen közelről figyelni azt: ahogy egy mag csírázik, ahogy gyökeret és szárat ereszt, s ahogy a gyökér mindig tudja, merre kell lefelé törekedni, s a szár, hogy merre fel. Végre megfigyelhette, amint egyetlen, kicsinyke magból hatalmas fa lesz, rajta roskadozó gyümölcsökkel. Az ember, amikor végül letelepedett, kertet kezdett művelni, kezdetét vette egy olyan történet, amelynek már mi is részesei vagyunk, s azzal a tudással, amivel fegyvereket készített, most kerti szerszámokat kovácsolt, azzal az erővel, amivel eddig ölt, most életet teremtett. Valamikor, körülbelül tizenkétezer évvel ezelőtt, kezdetét vette a kert forradalma, amely az emberben azt az érzést erősítette meg, hogy ő is része a teremtésnek, a teremtő általa is teremt tovább. Amikor ezzel a tudással visszaélt, merő mohóságból, rettentő kapzsiságból, akkor szörnyű pusztítást végzett a természetben, a földek terméketlenné váltak, a vizek kiapadtak, a növények kihaltak. Erre megy sajnos a nagy monokulturális mezőgazdaság, amelyek ökológiai sivatagokat teremtenek ott, ahol számtalan növénytársítással paradicsomi kerteket lehetne alkotni.

De mi, te és én, a béke szelíd harcosai vagyunk, legfőbb fegyverünk az ön- és világismeret, legelső lépésünk pedig az, hogy megtaláljuk otthonunk a hazában, megleljük kertünk, megtaláljuk külső és belső kertünk középpontját, megfigyeljük kívül a Nap járását, belül a légzésünk ritmusát, s megtanuljuk azt, amit a természet olyan csodálatosan tud: alkalmazkodni. Kezdd hát ezzel a kertészkedést: alkalmazkodj.

Weiner Sennyey Tibor