Levél a colosseum egyik köve alatt

Ezt a pár sort röptiben vetem erre az enyves vászondarabra
Amit itt találtam a Colosseum vén kövei között
Írószerszám sincs nálam megteszi az ólomdarab is
Kijöttem kicsit sétálni magamban a szabad levegőre
Sok hónap után először egyedül milyen jólesik a csönd
Most nem akarok fogalmazni ravasz mondatokat
Öreg ember vagyok fáraszt a szórend és szillogisztikai szabály
S mennyit kellett gyötörnöm agyam hónapokon át
Helyes válaszokon hogy ki ne bujjon belőlük a szög
Amikben megakad Messer Gaspari di Santa Croce
Okos ember ez a Santa Croce de milyen vékony az ajka
És még most sem tudom a szeme színét homályos az a terem
Milyen gyötrelem volt sokáig másra gondolni mint amire szeretek
Talán jobb lett volna mégis inkább a kínpad amire céloztak finoman
És igazán gyengéd és tapintatos szavakkal meg kell adni
Mellőzve a részleteket de azért én élénken láttam a pincét
A bokacsavarót s a spanyol csikót nem való az már nekem
Ó de azért talán épp oly boldog lettem volna utána
Mint most hogy firkálhatok fejtörés nélkül és szabadon
De kinek is firkálom most döbbenek rá hiszen ez nem tudomány
S nem tudok senkit akinek küldeném mint levelet
Kepler úrral hallom bajok vannak Tübingában ezek a
Protestánsok csillagi dolgokban szintén nem kedvelik a tréfát
S a Dialoguson kívül is égettek még néhány füzetet
Sir Verulami Bacont Londonban senki se bántja
Mégis önszorgalomból legutóbb lelkesen csatlakozott
Gúnyos szavak villámaival sujtva le Copernicusra
Ostoba szájhős Bacon pocsék-rossz a fizikában
De filozófiát halandzsázni tud elég szépen és ügyesen
Bezzeg nem tetszett neki már akkor a pisai kísérlet
Amitől ma is forog sírjában a vén szoknyabolond Aristoteles
Forog mint… de talán hagyjuk egyelőre a forgást
Ebből is az jön ki hogy még gondolatba’ se tudnék
Társalogni vidoran senkivel most a messze világon
Ha csak Livia lányom… nem meg se látogatott
Vagy talán Vincenzio örök bánatom semmiházi kölök
Nem igazán hová címezzem vén szívem dobogását
Még se motyoghatok magamban mint a bolond
Gyónni sem voltam azóta meg kell szabulnom
Ettől az undokságtól itt valahol a lelkem alatt
Ami összefutott benne mikor odaírtam a kézjegyemet
“Róma ezerhatszázharminchárom június huszonkettedikén
Esküszöm és fogadom eme szent könyvön tartva kezem
Hogy megbántam… és gyűlölöm… és átkozom… és visszavonom…
S eretnekségnek… és tévedésnek… s hibásnak ismerem el…
S alávetem magamat… amit rendelt a Szent Hivatal
Isten is úgy segéljen… Szóról szóra… fentnevezett Galileo Galilei”
Nem nem hagyjuk ezt homlokom hiába rázom és gyömöszölöm
Ebben a hangnemben senki nem érti beszédem
Aki él és élt valaha és megszokta a szónoki formát
A tiszta vita bölcs és hagyományos keretét
Jaj nincs senki társam ehez immár akihez jajszóval jajongjak
Nem is szó csak dadogás és vén szememből a könny
Oh jaj csak te vagy már énnekem süket és néma Megnemszületett
Ki nem is sejted még önmagad távoli szép unokám
Messze századok multán aki rothadt csontjaimon
Illansz tova fürgén könnyű gépparipán
Hát ide hallgass mert teneked szól e kusza pár sor.
Ha leírtam elrejtem itt számodra a kövek alá
Vedd kézhez majd mikor eltakarítod ezt a romot
Hogy ide építsd a szép Embersas isteni fészkét
Unokám te édes testvérem pajtás víg cimbora drága barát
Ismerős nekem már egyedül csak te itt e világon
Ugye ismersz ugye látod  ugye tudod mi fáj nekem itt
Miért nem tudom én megmagyarázni ezeknek
Hogy miként vág össze amit tettem a Tett és amit szóltam a Szó
Ugye érted ugye hangod e hang ugye nem kell ez írást
Villámló szikrakövét lelkemnek szőni szonettbe
Zegzugosan ahogy pattan úgy kapja el könnyű szíved
Ugye így lesz nálatok is ugye nem lesz ennyi teher
Be jó társalogni veled máris könnyebb a lelkem
Be nem szól vissza szavad s ha szól majd már nem hallja fülem
Visszhang aki vagy időben a sápadt Neptunuszon
(Jobb már nekem szólni süket falhoz mint fülhöz mely érti de rosszul)
Ó miért nem nyujthatod át az Időn testvéri kezed
Miért nem rántsz át ezen az árkon odaát jobb lenne nekem
Otthonosabb igazibb egyszerűbb és helyesebb
Én képzeletemben úgyis gyakran járok már tifelétek
Nyelveteket tanulom s megszokom uccáitokat
Lassú már nekem a hintó ami vár rám a Tiberisznél
Hogy villájába vigyen Toscana jó hercege innen
Öreg vagyok én nincs időm türelmetlenül topogok
Iszákom üres oda becsületem nem kellek a kornak
Küldjetek át értem egy olyan gépmadarat
Ami van nektek vagy üzenjetek sok tengeren át
Azzal a kürttel amit mindenütt hallani mindig
Bolond és bölcs egyszerre hallja nem tudom mi a neve
Vigyetek el innen rosszul érzem magam itthon
Szidnak engem és fenyegetnek és figyelnek az öregek
S a fiatalok azt mondják hogy rühes és gyáva vagyok
Ott kellett volna gebednem szerintük tömlöc fenekén
Vagy száraz bőrömet máglya felett pörköltetni ropogva
Egyik a Szent Téboly másik a Józan Egészség
Kifordult szem és alattomos és ostoba szürke mosoly
Könnyű nekik mit bánják ők mit hoz a holnap
Csak ma legyen friss tyúk cifra zsoldos szajha szerető
S könnyű Neked is tudós unokáim ott a jövőn túl
Te már tudod amit én nyugtalanul állítok csak
Hogy mindegy úgyis most egyelőre pár századon át
Nem fontos ki forog mi forog s mitől dagad és száll le a tenger
Hasztalan és szép színpadára a csillagos égnek
Dübörögve húzzák le a kárpitot és a redőnyt
Kezdődik a régi és mindig új hajcihő idelenn
Lám csak a burkus egy fuvolát fú tegnap óta a frankkal
Henrik markába röhög tudja hogy hamis a hang
Mit bánja ki bánja e hős és nagyszerű tornán
Mely e világnak új Sándort és Cézárt adott kegyesen
Távoli napok és bolygók dolgában mi igaz mi nem igaz
Fáradt vagyok én pajtás jó lenne pihenni nekem
No adj nekem kis helyet ott ahol ülsz hadd ülök le
Tartsd ide a füled nézz körül senkise hallja
Gyorsan megsúgom az igazat hisz tudod úgyis
Szükséged nincs rá de én hadd könnyítek magamon
Hát persze hogy úgy van hát persze hogy mozog a Föld
Hát persze hogy szent eskümből egy szó sem igaz
Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt igazam
S csak kezem írta alá azt a gonosz kutyabőrt
De most hajolj még közelebb és tudd meg a titkot
Nem is a kínpad s nem is a máglya ijesztett
Hajladozva mélyen bűnbánón és becstelenül
Ó volna bár máglya lángolva elégni fölötte
Láng magam is Élő Szellem Ifjúság és Jövő és Szerelem
E pörgő rohanó Földön ha volna érdemes élni
Érdemes élni lángolni a lángnak a Szépnek a Jónak
De érdemes-é?
Pajtás hát persze mozog a Föld
De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak
A tökfejőnek aki vígan száguld vele s el se hiszi
Bár állna meg és dőlne dugába és omlana össze…