Nagy Attila a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetségének elnöke, világbajnok sporthorgász és szenvedélyes oldtimer autógyűjtő. A Hofesz jelenlegi intézkedéseiről, a hazai vizek állapotáról és egyéb környezetvédelmi tevékenységekről beszélgettünk. – L. Takács Bálint interjúja.

L. Takács Bálint: Egy horgász szövetség elnökeként nemcsak közösségépítő, de természetvédelmi feladatok is hárulnak rád. Például a Dunából eltűnt tokhalak (viza, kecsege) visszatelepítése. Tudnál mesélni erről a folyamatról?

Nagy Attila: Amikor a magyar állam kivette a nagy természetes vizek halgazdálkodási jogát a halász társadalom kezéből, a horgász szervezetek megtehették a megfelelő lépéseket az őshonos biodiverzitás visszaállításának irányába. Ezt nem lehet pusztán vállalkozói szemlélettel megközelíteni, hiszen akkor kizárólag azokat a halfajtákat telepítenénk, amelyekre a legnagyobb horgászati igény van (Magyarországon a ponty ez a halfaj), vagy a legnagyobb a növekedési potenciáljuk. Azonban minden víztest egy bonyolult ökológiai rendszer, és bármely élőlényt kiemelünk vagy beillesztünk ezekbe a rendszerekbe, előbb-utóbb rendszerszintű katasztrófa következhet be. Tehát a hiányzó őshonos fajokat pótolni kell, illetve meg kell teremteni az önfenntartó állományok kialakulásának feltételeit. Az inváziós vagy idegenhonos fajok állományát korlátozni kell. A kettő szorosan összefügg, hiszen hiába telepítjük az előnevelt kecsegét vagy süllőt a Dunába, ha nem korlátozzuk az inváziós kárókatona-madárállományt, melynek fő táplálékai pont ezek a vékony, hosszú halfajták. Komplexen kell gondolkodni, ezt sajnos nem minden horgászszervezetnél látjuk még. Itt segíthet a halász társadalom a vízen megszerzett tudásával, tanácsaival. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk Dr. Urbányi Béla professzor úrral, a Szent István egyetem halbiológiával foglalkozó tanszékéről, így realitás lehet a közeljövőben több nóvumnak tekinthető, egyedi halszaporítási módszer meghonosítása a szövetségünknél.

LTB: A te elnökséged alatt épült ki a halőri szolgálat is. Hogy működik a rendszer?

NA: A halőri szolgálat nem egy kommandó! Vékony jégen táncolunk, mivel szolgáltatóként nem lehet az a célunk, hogy felesleges atrocitás érjen akár egyetlen becsületes horgászt is, viszont könyörtelenül ki kell szűrnünk a vizeinken nemkívánatos horgászokat. Ez nehéz dolog a halőr kollégáim számára is, hiszen a horgásznál találékonyabb mesemondó talán a világon nincsen. Napi szinten találkozunk olyan esetekkel, amikor a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére sem tapasztalunk korrekt, megbánó, beismerő hozzáállást, ezért professzionális ügyvédi háttérrel rendelkezünk a vitás esetek megoldására. A halőrzés kulcsa a kiszámíthatatlanság, ha nem ugyanaz a halőr, nem ugyanazon időpontokban végzi az ellenőrzéseket, az nagyon hatékonnyá teszi a munkát. Ezt az elvet követjük jelenleg, valamint nincs másodlagos vagy harmadlagos fontosságú terület, a legkisebb patakokat is ellenőrizzük.

LTB: Világbajnok horgászversenyző voltál, de már nem kötnek le a mesterséges tavak, inkább a természetes vizekhez vonzódsz. Hogy ítéled meg a hazai, természetes víztestek minőségét és halállományát?

NA: Mióta a profitorientált halászat kivonult ezekről a területekről, a halállomány jelentősen növekszik. Kedvenc vizemen, a Dunán több tényező együttes hatása segíti a folyamatot. Ilyen a vízminőség jelentős javulása, vagy az a tény, hogy a fiatalok nagy része megfogni szereti, azonban el nem pusztítja a halakat, vagy hogy ugyanezen időszakban lett sikeres a kormorán gyérítése és az átszervezett halőrzés. A Balatonon ugyanez a kedvező tendencia tapasztalható, mióta régi versenyzőtársam, Szári Zsolt és csapata irányítja a tó (és a szorosan hozzá kapcsolódó kiszolgáló tógazdaságok) életét. Ha az időjárás is támogat minket, akkor horgászatilag szép évek elé nézünk.

LTB: Szeretsz horgászni a Velencei-tavon is. Nyáron jelentős figyelmet kapott a Velencei-tó látványos halpusztulása, kiszáradása. Valóban komoly problémáról volt szó, vagy egy természetes jelenséget nagyított fel a média?

NA: Imádom ezt az Európában is különlegesnek számító, nádasokkal tagolt, sekély vizű tavat. Mivel nem mi vagyunk a tó halgazdálkodási hasznosítói, nem veszek részt a víz napi szintű lüktetésében, bár jó kapcsolatot ápolok a Mohosz tavat kezelő munkatársaival. Elszomorít a tó jelenlegi állapota, a saját csónakhelyem is szárazon van. A jelentős vízhiányból adódó probléma komoly, tartósan veszélyezteti a tó teljes élővilágát.

LTB: Az életed jelentős szeletét a környezetvédelem teszi ki, emellett nemzetközi színvonalon újítasz fel oldtimereket. Hogyan fér össze a környezettudatos szemlélet és a benzinfaló V8-asok?

NA: Régen a tervezett avultatás fogalma ismeretlen volt az autógyártásban, így érdemes átgondolni, hogy ezek a járművek akár 50-70 éve szolgálják az emberiséget, adott esetben fél évszázada nem kellett újragyártani őket. Márpedig a legnagyobb környezetvédelmi lábnyoma a Föld szempontjából a gyártásnak van! Egy jármű életciklusa három fő részre bontható, az első a legyártása, a második a használat és az alkatrészigény, a harmadik a megsemmisítés. Az üzemanyag-fogyasztás és az abból származó szennyezés egy tényező a középső ciklusból. A mai kor oldtimer járművei nem tekinthetők potenciális szennyezőnek ezen a területen sem, hiszen értékükből és esetleges amortizációjukból adódóan jelentéktelen éves kilométerfutást teljesítenek. Az összes többi életszakaszukban környezetbarátabbak, mint a modern autók. A gyártásnál ez azért igaz, mert nagyságrendekkel kevesebb alkatrészből állnak, mint az extrákkal felszerelt, modern és bonyolult új társaik. Az alkatrészigényük sokkal kisebb, az egyszerű kialakítás miatt. A megsemmisítés, ha egyáltalán szóba kerülne (de nem kerül, mert a gyűjtök minden darabot igyekeznek megmenteni), nagyon gazdaságos lenne, mivel döntően fém alkatrészekből állnak, minimális műanyagtartalommal. A fém újrahasznosítása pedig egyszerű és költséghatékony. Sajnos nagyon kevés ilyen járművet látunk a hétköznapokban közlekedni, pedig technológiai örökségünk fontos részét képezik.

LTB: Rengeteg különböző feladatkört látsz el egyszerre, az autófelújítás és az elnökségi teendők mellett saját horgászvállalkozásod is van. Hogyan sikerül egyensúlyba hoznod ezeket a különböző tennivalókat? Mik a terveid az elkövetkezendő időszakra?

NA: Egyensúly nincs! Folyamatos problémamegoldás az életem, akár a versenyhorgász pályafutásom folyamán. Ez csak professzionális kollégákkal és maximális családi támogatással lehetséges, hiszen a feladatmegoldás szempontjából gyakran át kell helyezni a súlypontot. Rengeteg tervem van. A Hofesz esetében pénzügyi szempontból ilyen lendületes növekedési potenciállal hosszú távon biztosan nem számolhatunk, bár a haltermelésben még nagy tartalékaink vannak. A horgászturisztikai fejlesztéseké a jövő, ezen a területen is nagy lehetőségeink vannak. Horgászcikk-készítő cégemnél, az Exnernél most hozunk forgalomba egy egyedülálló etetőkosarat, melynek még a csomagolása is teljesen környezetbarát, 100% papír. Célom példát mutatni a többi gyártónak és forgalmazónak a termékcsomagolások átalakításával, a műanyaghányad csökkentésével kapcsolatban. Az autós szegmens nagyon jó úton halad, az általunk épített járművek több nemzetközi kiállításon is díjazottak lettek. Ezek jó visszajelzések számunkra, a minőség a fő szempont, ebben nem kötünk kompromisszumot.