Kollarits Krisztina írása Tallián Mariann A szegények fejedelme. II. Rákóczi Ferenc című ifjúsági regényéről

Valamiért a közgondolkodásban a történelmi regény inkább a férfi szerzők és olvasók terepe. Miben ad és ad-e mást, ha egy női író fordul történelmi témához? Ez volt az első kérdés, amely felmerült bennem, amikor Tallián Mariann könyvét a kezembe vettem. A történelmi regényeket író női szerzők gyakran valamely kiemelkedő női történelmi személyiséget választanak regényük főhőséül, ahogy ezt tette például a ’30-as években Szentmihályiné Szabó Mária Zrínyi Ilonáról vagy Lórántffy Zsuzsannáról szóló regényében. Más női szerzőknél, köztük talán elsőként Kosáryné Réz Lolánál tudatos program volt a történelem női szempontú ábrázolása: egy egész regénytetralógiát szentelt annak a kísérletének, hogy női szempontból írja meg a magyar történelmet a 16. századtól saját koráig (Asszonybeszéd, Perceg a szú, A vaskalitka, Por és hamu). Tallián Mariann ifjúsági regényének főhőse II. Rákóczi Ferenc, akit elsősorban hadvezérként és egy szabadságharc vezetőjeként ismerünk, tehát várakozásaink szerint győztes csatákról, izgalmas kalandokról, menekülésről, esetleg a rodostói száműzetésről fog szólni a könyv. Ilyen tematika esetén szót kaphat-e, van-e egyáltalán létjogosultsága a női nézőpontnak?

A szerző egy E/3. személyű mindentudó elbeszélőt választott ahhoz, hogy bemutassa olvasóinak II. Rákóczi Ferenc élettörténetét születésétől a rodostói száműzetéséig. A történetmondás során többször is, szinte önkéntelenül ki-kibukkan a női hang, a feleség és anya hangja a történet elbeszélése során, elég itt talán csak néhány olyan jelenetre utalni, mint a férjére türelmetlenül rákiáltó, vajúdó Zrínyi Ilona szavai, vagy annak a leírása, ahogy a négyéves Juliánka szeretettel babusgatja kisöccsét, vagy ahogy apjuk halálhíre után próbálja megvigasztalni édesanyját. De példaképp hozhatnám akár a 8-10 éves, tanulni nem akaró, dacos Ferkó csínyeinek, hirtelen hangulatváltásainak leírását is. Sőt ide sorolhatjuk a 12. fejezet nyitó jelenetét is, annak ábrázolását, amikor Rákóczi hadai élén megérkezik a magyar határhoz: „Lópatakopogás visszhangzott a Kárpátok hegyei között. A méltóságos fejedelem a Vereckei-szoros bejáratánál lovagolt. Kis idő múlva négyezer lovas követte lassú ügetéssel, és mögöttük négyezer fegyveres gyalogos katona menetelt. A jobb és bal felől magasodó hegyek présbe szorították a szűk földutat, ahol elhaladt Rákóczi serege. […] Ferkó céltudatosan, magabiztosan ült a lovon, és azon gondolkodott, hogy mi következik majd a bevonulás után. Bár nem mutatta, valójában rettenetesen félt, a Kárpátokon fel-le, veszélyes utakon haladtak keresztül.”

A főhős kisgyermekként, Ferkóként jelenik meg az olvasók előtt a regény első lapjain, és a lelke mélyén mindvégig „Ferkó” az elbeszélő szándéka szerint, még olyan emelkedett pillanatokban is, mint a szabadságharc megindítása.

Tallián Mariann-nak (saját bevallása szerint) fő forrásmunkái II. Rákóczi Ferenc írásai voltak: az Emlékiratok, amelyben a szabadságharc eseményeit írta le kronologikus rendben és az Egy bűnös vallomásai, amelyet Szent Ágoston Vallomásai ihlettek. Ez utóbbi Rákóczi-írás nem egyszerűen egy vallomásos önéletrajz, hanem lelki-vallási életének fejlődésrajza is egyben, hiszen ebben Rákóczi olyan szempontból néz vissza életére, hogy hol, milyen módon volt abban megtapasztalható Isten jelenléte.

A regény egyik erőssége az az adatgazdagság, amely a könyv egészét jellemzi: a szerző ügyesen adagolja a történelmi ismereteket, legyen szó a ruházat és a fegyverek leírásáról, a fontosabb csatákról vagy a fejedelemhez kapcsolódó más történelmi személyek bemutatásáról. Tököly Imre, Bercsényi Miklós, Esze Tamás, Ocskay László vagy Mikes Kelemen is fontos, egyéniségként megformált szereplők. Az írónő árnyaltan ábrázolja Zrínyi Ilona és Tököly Imre kapcsolatát, amelyben az érdek, a testi vágy, a szerelem, az önáltatás és a csalódás egyaránt jelen van, de ugyanez elmondható a hol hősiesen harcoló, hol minden elvet sutba dobó és végül árulóvá váló Ocskay Lászlóról vagy a Rákóczi mellett végsőkig kitartó Bercsényiről.

A könyv másik értéke, és a regény világát alapvetően meghatározó eleme a hangulatteremtő leírásai, amelyek többször szimbolikus jelentést is hordoznak. Ilyen mindjárt a regény első jelenete is: A sötét éjszakában az áthatolhatatlannak tűnő erdőt keresztülszelő keskeny földúton egy hintó zötykölődik. Utasai I. Rákóczi Ferenc és felesége, a mindenórás Zrínyi Ilona. A hazája sorsa felett borongó férfit hirtelen az asszony kiáltozása hozza vissza a jelenbe: mindjárt megindul a szülés! A vajúdás, majd a születés szimbolikus jelentőségű, amelyet az apa ki is mond a jelenet végén: – Égi küldött ez a gyermek. Ő fog megszabadítani minket a fogságból.

A regény minden sorából érződik, hogy Tallián Mariann alaposan beleásta magát II. Rákóczi Ferenc élettörténetébe, s tudásából igyekszik is minél többet átadni az olvasónak. Lebilincselően érdekes olvasmány, élvezetesek hangulatteremtő leírásai, kíváncsian vártam, hogy mi mindent tudhatok még meg a fejedelemről. Ugyanakkor kár, hogy az írónő a történet elbeszéléséhez a mindentudó elbeszélő pozícióját és a lineáris történetmondás módszerét választotta, amely talán azért nem annyira szerencsés, mivel a regény ettől helyenként krónikaszerűvé válik. Lehetett volna az elbeszélő egy kitalált személy, akár a fejedelem gyermekkori játszótársa, s ez a kitalált személy a fejedelem élettörténetet is élményszerűbben és akár pontatlanabbul, némi bizonytalanságot meghagyva mesélhette volna el, illetve az ő nézőpontjával talán könnyebben tudtak volna azonosulni a regény fiatal olvasói is.

II. Rákóczi Ferencnek már a gyermekkora is tele van kalandos epizódokkal: kisgyermekként elrabolják, aztán megmérgezik, ott van Munkács ostrománál, ami majdnem az életébe kerül, menekülés közben hintójuk csaknem szakadékba zuhan… Ezek az események lehetővé tették volna, hogy a szerző még kalandosabb és fordulatosabb regényt írjon, bátrabban válogatva anyagában, erősebb drámai fordulatokat beépítve a regénybe. A kötet fülszövege kalandos ifjúsági regényként határozta meg a könyv műfaját, ezzel rögtön felidézve bennem gyermekkorom olyan, ugyanebben a korszakban játszódó kedvenc olvasmányait, mint Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya vagy Hollós Korvin Lajos: A Vörös torony kincse. Talán huszonötször is elolvastam annak idején Örsi könyvét, mert nem tudtam betelni Eke Máté és társai kalandjaival, ahogy újra és újra túljártak a labancok eszén, bosszút álltak a Siklós környéki szegények sanyargatásáért. Egész délutánokon át hasaltam a szobámban és olvastam A Vöröstorony kincsét, a hegyaljai kis parasztfiú, Eke Miska történetét, akinek családját megölték a labancok, bujdosóvá, majd hőssé lesz, amikor sok kaland után társaival visszaszerzi a fejedelem elrabolt kincsesládikóját. Ebben az időben faltam az ifjúsági történelmi regényeket, elsősorban a kalandok miatt, és azért, mert a főszereplőkkel azonosulni tudtam, s csak másodsorban érdekeltek a régi korok szokásai, gondolkodásmódja, a történelmi események pontos kronológiája pedig a legkevésbé sem. A már-már aprólékosan pontos történelmi hitelességtől valamiért félt elszakadni a szerző, pedig képzeletbeli gyermekolvasóként az sem zavart volna, ha nem szerzek tudomást Rákóczi életének minden fontosabb állomásáról, jelentősebb csatáiról, szívesebben olvastam volna több kalandos és akár vidám epizódot, amelyek révén szerethető és a fantáziámat megmozgató hőssé válna számomra a főszereplő. A történelmi hitelesség kérdése természetesen mindig kényes kérdés egy történelmi regény esetén, hol húzza meg az író a határt, mennyire engedheti szabadon a fantáziáját egy-egy ismert történelmi személyiség ábrázolásakor – úgyhogy természetesen semmiképpen nem szeretném a szerző hibájául felróni azt, hogy igyekezett magát az általa felhasznált forrásmunkákból kibontakozó Rákóczi-képhez tartani.

Külön dicséret illeti Cserkuti Dávid illusztrációit, amelyek képileg jól összefoglalják egy-egy fejezet tartalmát. Ha valaki belelapoz a kötetbe, és végignézi az illusztrációkat, máris kap egy körülbelüli képet arról, hogy mire számíthat a könyv elolvasása esetén. Az illusztrációk megdrágítják a nyomdai költséget, ezért napjainkban általános szokás a kiadók részéről, hogy csökkentik a képek mennyiségét, örvendetes, hogy a Zrínyi Kiadó nem így járt el ebben az esetben.

Mindent összevetve egy értékes és érdekes könyvvel ajándékozott meg minket Tallián Mariann, amelyet nyugodt szívvel ajánlhatunk a fiatalabb és idősebb olvasóknak egyaránt.

(Zrínyi Kiadó, 2021)