Az ember néz ki a fejéből. Pedig már tavasz van, odakint csivitelnek a madarak, a cinke is másképpen trillázik, már nem azt énekli kétségbeesetten, hogy kicsit ér. A nap süt – később nyugszik, mint eddig –, látszólag olyan a táj, akár régen. A látszat és a valóság, igazság és hazugság, belső és külső – ezen vitáznak az emberek évezredek óta. Homousion vagy homoiusion, simán agnosztikus vagy ateista agnosztikus, esetleg gnosztikus?

Gender és embertej, vagy az apa férfi, és a nő anyatejjel táplálja csecsemőjét. De majd ezt a szót is be fogják tiltani, nyilván, ha van olyan nyelv még a miénken kívül, ahol ezt így mondják. Mert a csecsre való utalás egészen biztosan hímsoviniszta hangulatkeltés.

Igen, ez ömlik a médiából, meg persze az üvegházhatás, hogy a szén-dioxid-kibocsátás emeli a külső hőmérsékletet. Ugyan ezt még senki nem bizonyította be százszázalékosan, pro és kontra rengeteg felmérés, kísérleti adat, eredmény született, mégis ez a téma uralja a közbeszédet, és nem a természeti környezet elképesztő mértékű ipari szennyezése. Igaz, azt nem kell bizonyítani, az van.

És közben az aggodalom az emberiségért. Hogy túlnépesedik például.

Spengler szerint nincs olyan, hogy emberiség, csak emberek vannak. Nyilván lehet vitatkozni ezzel az állítással, és a globalizmust hirdető tőke vitatkozik is, hiszen neki nem érdeke az, hogy színes legyen a világ, hanem hogy legyen egy szép, egyformán szürke és homogén emberiség. A szürkének viszont – a címében szereplő erotikus filmmel és a könyvvel ellentétben – nincsenek árnyalatai, hacsak azt nem hívjuk annak, hogy melyik szupermarketből vásárolunk, vagy milyen mobiltelefont használunk. Ezek lehetnek az alternatívák. A „jóemberek” Tibetbe is elmennek és Szibéria nehezen megközelíthető ősi földjeire, Kazahsztán végtelen síkságaira és mindenhová, hogy rábeszéljék az ott lakókat, tanuljanak tovább, járjanak gimnáziumba. Ott, az iskolapadban aztán biztosan elfelejtik majd az ősi tudást, a misztikus létet, és nem akarnak majd fizikai gyötrelmekkel járó fáradságos munkákat végezni eztán. Gimnáziumi érettségivel viszont kiválóan alkalmazhatóak lesznek árufeltöltőknek, pénztárosoknak, elektromos szállítóeszközök irányítóinak. A korábbi fáradságos fizikai munka helyett egyhelyben fognak ülni vagy állni egész nap, és hogy ne betegedjenek meg, eljárnak majd a fitness centerbe, mozogni egy kicsit. Ott aztán a futógép előtt bekapcsolják a tévét, vagy belenéznek az internetbe, és látják majd a panaszkodást a globális felmelegedésről, és legújabban a koronavírusról. A pandémiáról, mely megfoghatatlan, mégis létezik. Áldozatokat követel, a szomszédnál kopogtat, sőt már a mellkasunk szorítja. Levegőért kiáltunk, de nincsen hangunk. Segítség után néznénk, de nincs szemünk. Akinek van szeme a látásra…

Jelképszerű a pandémia, a modern ember jelképe. Mindent megoldunk, mondja a modern ember. Isten nincs, ilyesmiben ne higgy, mert az csak homály, az nem segít. Csak mi, orvosok segíthetünk. De addig maradj otthon és félj. Eddig is féltél, ha nem vetted meg a legújabb mosóport, nem vetted be a gyógyszert a zsíros ételek után, nem csöpögtettél az orrodba, ha náthás lettél, és irigykedtél is, ha nem ültél a legmenőbb autóba, amit a reklámokban láttál, nem vetted meg azt sem. Lehetne a sort folytatni napestig. És természetesen nem tehetünk másképpen. Be vagyunk állítva már jó régen a futószalagra, évszázadok óta szabályozott az életünk. Aki kilóg, annak levágni a fejét, képletesen és valóságosan. Régebben a nyaktiló, még régebben a bárd, ma a terroristák. Nekünk már büdös. Finnyásak vagyunk, csak a képernyőn, messziről szeretjük látni a vért, biztos távolságból szörnyülködünk. Elkényelmesedtünk, na. Csak nevetünk az olyasmin, hogy Julius Caesar Vénusz leszármazottjának tekintette magát. Nevetséges. Buták voltak azok. Még okostelefonjuk sem volt.

De a lázadás, a tüntetés a kormányzati intézkedések ellen a világban legalább olyan nevetséges. Menjünk tüntetni, mondja az apuka, aki eddig a futballmeccsen vagy az ivóban ordította ki a mérgét. Miért tüntetünk, kérdi tőle a fia, aki eddig hasonló helyeken üvöltötte ki a dühét.

Mert nem mehetünk meccsre! Mert pandémia van – hangzik a válasz.

De hát a pandémiát nem a kormány csinálta. Lehet, hogy ember kísérletezte ki, de ennek a feltételezésnek az ellenkezője is igaz lehet. Lehet, hogy széndioxid kibocsátás okozza a felmelegedést, de ennek az ellenkezője is igaz lehet. Lehet, hogy… lehet, hogy…

Semmi sem bizonyos, csak egy, amit Mátyás király könyvtárosa, Janus Pannonius jó barátja, Galeotto Marzio mondott egykor: Halandónak születtünk, és a vég már kezdettől ott lebegett a fejünk felett.

De, hogy mégis valami biztatóval fejezzem be a tárcát: a gyerekek ezután is meg fognak születni. Az élet vizének áramlását nem akadályozhatja meg semmilyen globális nagytőke, háború, pandémia, genderőrület. Mert mindjárt március van, és határtalan az élet.

Gáspár Ferenc